Három napig magyar monodráma “Ne féljetek Magyarok, megjöttek a cigányok”!

Puczi Béla emlékére. Valóságos eseményeken alapuló, tanulságokkal teli, nem kevésbé példaképül szolgáló monodráma, Puczi Béláról és társairól, akinek azóta elhíresült mondatát, bizonyára sokan ismerik: “Ne féljetek Magyarok, megjöttek a cigányok”!
-

Írta: Baranyecz János.
Puczi Béla. …………………………..
Grafika: Pásztor Attila.
Online: Vég András.
Fotó Telegdy István.
Videó-vágás. ………………………….
dramaturg-rendező: Kriszt László.
Tervezett bemutató: 2020-2021 színházi évad. /2020 ősz/

Részlet a darabból.
“Én nem értem, mi az hogy cigány, ha csak az nem, amikor “koszos cigánynak” neveznek. Én nem értem mi az hogy cigány, ha csak az nem, amikor elhúzódnak mellőlem és a pénztárcájukhoz kapnak. Én nem értem mi az hogy cigány, ha csak az nem, amikor köpnek egyet a hátam mögött. Nem mondom, köztünk is vannak, nem is egy, akik ganéj emberek. Mi is szégyelljük őket, mi is szenvedünk miattuk! Ej ha, hát másutt nincsenek ganéj emberek?  Hát ha csap az ostor, ha elhagynak, ha betegek vagyunk, ha megaláznak, ha lenéznek, hát az nem ugyan úgy fáj mindenkinek? 

Engem az Isten cigánynak, magyar cigánynak, Erdélyi magyar cigánynak teremtett. Éltem mint mások: gyerek vótam, rosszalkodtam, megróttak, iskolába jártam, tanultam, dolgoztam, erős voltam, szerelmes voltam, enyém volt a világ! Aztán egyszer csak, hős lettem. Nem akartam én az lenni, csak egy egyszerű Erdélyi magyar cigány. Egy ember, aki emberként viselkedett, de mindent elvesztett. Hát olyan nagy kívánság volt ez? Hát ilyen ez a világ, már nem érdemes embernek sem lenni? Én nem tudtam más lenni, nekem ez valahogy sose ment. Most hogy elragadott az árnyak világa, s magam is szellemé lettem, kaptam egy kicsinyke időt, hogy elmondjam mindazt, ami velem történt. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de egyszer, bizonyára kiderül, majd egyszer”!

Történelmi háttér.
Marosvásárhely, 1989 március 19-e. Ostrom alatt az RMDSZ székháza. Puczi Béláék megmentenek sok ezer magyart. Puczi Béla a börtön elől Magyarországra menekült. Tíz évet várt, hogy politikai menedékjogot kaphasson, de nem kapott se munkát és nem lelt otthonra. Keserűen csalódnia kellett, mert nemhogy állampolgárságot, hanem a menekültstátuszt sem ítélték oda neki.
“Ilyenből (mármint cigányból) itt is van elég, mért jött ide? ….mondta neki, az egyik hivatalnok”
Az önérzetében mélyen sértett, megalázott ember tovább is állt, tíz évig Franciaországban, Párizsban nyomorgott. Visszatérve Budapestre (közben megkapta a menekültjogot, de nem is tudott róla) még mindig rendezetlen helyzetben ide-oda hányódott, majd alig egy éven belül meghalt, megviselt szervezete, lelke nem bírta tovább. Estefelé jöttek a hírrel, hogy az RMDSZ székháznál megy a csata … ölik a magyarokat. Akkor éjjel már senki sem aludt. Őrségben volt mindenki: cigány és magyar … Másnap reggel bementünk Vásárhelyre megnézni, mi a helyzet. Beálltunk a tömegbe, hallgattuk a beszédeket. Láttuk hogy ostromolják az RMDSZ székházát ami égett mint egy szalmakazal. Ekkor mi, cigányok, megindultunk a románok felé. Elkiáltottam magam: “Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!” Így kezdődött a románok kiverése a városból.  /részletek Puczi Béla vissza emlékezéseiből/.


Három napig magyar monodráma interjú Kriszt László rendezővel.

Egy igazán rendkívüli monodráma előzetesére figyeltem fel, az elmúlt napokban. Nem is tétlenkedtem, megkerestem a monodráma dramaturg-rendezőjét Kriszt Lászlót, akivel egy figyelemreméltó interjú sikeredett. Mindenkinek ajánlom figyelmébe!
- Szóval Puczi Béláról szól majd a monodráma.
Igen, arról a Puczi Béláról, akinek az élete mindannyiunk számára példamutató. Egy olyan cigány emberről, aki maga és több társa, sok ezer Erdélyi magyart mentett meg, Marosvásárhelyen, 1989. március 19-én, az ostrom alatt lévő RMDSZ székháznál, a többi már történelem.
- Miért tarja fontosnak hogy kiemelje Puczi Béla származását?
Legalább olyan fontosnak tartom, mint a bátorságát, amiért iszonyatosan sokat szenvedett. Ma Magyarországon különösen fontosnak tartom, hogy az ilyen cigány emberek álljanak példaképül a roma és nem roma fiatalság előtt. Puczi Béla bebizonyította, hogy az ember, ha ember, akkor eltűnik mindenfajta előítélet, szertefoszlik minden jellegű megbélyegzés.
- Egyetértek önnel. Mi a monodráma üzenete?
Úgy látom, hogy napjainkban is találkozhatunk előítéletekkel, megbélyegzéssel, főleg ha mindez egy kisebbséget érint. Sok teendő van még ezen a területen, de az is kétségtelen, hogy maguknak a kisebbségeknek is fel kell ismerniük azt, amiben ők maguk is változtatni tudnak.
Azt gondolom, hogy a mai fiatal nemzedékeknek már egyáltalán nem ismerős Puczi Béla és társainak bátor cselekedete, de a neve sem. Ami pedig az üzenetet illeti, mind az a szenvedés, amit a bátor kiállása miatt kellett elszenvednie, az párját ritkítja. Itt Magyarországon, tíz évet várt arra, hogy politikai menedékjogot kapjon, nem kapta meg. Helyette azt kapta az egyik hivatalba, hogy:
“Ilyenből (mármint cigányból) itt is van elég, mért jött ide”?
- Hogyan lehet mindezt egy monodrámába visszaadni?
Ez egy rendkívül nehéz kihívás számunkra, mind az író Baranyecz János, mind pedig a saját közreműködésemet tekintve. A díszlet, ahol az egész történet játszódik, egy puritán, mondhatni sivár szoba, ahol egy korához képest, sokkal öregebb ember ül egy halvány fényt árasztó gyertya mellett és ír. Részlet a monodrámából: “Én nem értem, mi az hogy cigány, ha csak nem az, amikor koszos cigánynak neveznek. Én nem értem mi az hogy cigány, ha csak nem az, amikor elhúzódnak mellőlem és a pénztárcájukhoz kapnak. Én nem értem mi az hogy cigány, ha csak nem az, amikor köpnek egyet a hátam mögött. Nem mondom, köztünk is vannak, nem is egy, akik ganéj emberek. Mi is szégyelljük őket, mi is szenvedünk miattuk! Ej ha, hát másutt nincsenek ganéj emberek? Hát, ha csap az ostor, ha elhagynak, ha betegek vagyunk, ha megaláznak, ha lenéznek, ha elfordulnak tőlünk, hát az nem ugyan úgy fáj mindenkinek”?
- Visszatérve Puczi Béla származására, napjainkban is igen sok roma származású közszereplő látható a médiákban!
Nézze, tisztelet a kivételnek, mert ilyen is van, nem is egy, sajnos azonban a többség pontosan ellentétes hatást vált ki a közszereplésével, nem csak a társadalom nagyobbik részében, hanem a romák közt is. Mert amikor a gazdagságukkal kérkednek, amikor mindenfajta tudás, vagy teljesítmény nélkül állnak ki a képernyőkre, akkor bizony kontra produktív hatást váltanak ki. A Puczi Bélákhoz hasonló cigány emberek viszont, egyértelmű üzenetet hordoznak mindenki számára, de elég, ha csak megemlítem a /nekem/ hozzá hasonló példaképeket, mint Csemer Géza író-rendező, Szakcsi Lakatos Béla jazz zongoraművész, Csányi Sándor színművész, Cziffra György világhírű zongoraművész, Gáspár Laci énekes, Kótai Mihály ökölvívó, és még nem beszéltem a 100 tagú cigányzenekarról, és sor még nagyon hosszú, szóval nekem ők a példaképek!
- Azt érzékelem, még mindig az előítélet a legnagyobb akadály, akár ha csak, monodrámában szeretné is megjeleníteni egy cigány származású ember bátor kiállását!
Igen, ez teljesen igy van. Éppen ezért kell azokat a hiteles cigány származású példaképeket megismertetni a mai fiatal nemzedékekkel, legalább is, ami a színházat illeti, akik tudásukkal, tetteikkel kiérdemelték, én legalább is igy gondolom.
- Mit lehet tudni Puczi Béla sorsáról?
Habár a monodráma éppen erről fog majd szólni, hogy a mélyen sértett és megalázott Puczi Béla nem kapta meg a menedékjogot és Franciaországba ment, Párizsban pedig nyomorgott. Amikor visszatért Magyarországra, Budapestre (közben megkapta a menekültjogot, de ő maga nem tudott róla) tengett-lenget nem találta a helyét, egy éven belül meghalt.
- Már idézett a leendő monodrámából, lenne még egy rész, csak úgy előzetesen!
Természetesen. „Engem az Isten cigánynak, magyar cigánynak, Erdélyi magyar cigánynak teremtett. Éltem, mint mások: gyerek vótam, rosszalkodtam, megróttak, iskolába jártam, tanultam, dolgoztam, erős voltam és szerelmes, enyém volt a világ! Aztán egyszer csak, hős lettem. Nem akartam én, az lenni, csak egy egyszerű Erdélyi magyar cigány. Egy ember, aki emberként viselkedett. Hát olyan nagy kívánság volt ez? Hát ilyen ez a világ, már nem érdemes embernek sem lenni? Én nem tudtam más lenni, nekem ez valahogy sose ment. Most hogy elragadott az árnyak világa, s magam is szellemé lettem, kaptam egy kicsinyke időt, hogy elmondjam mindazt, ami velem történt. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de egyszer bizonyára kiderül, majd egyszer”!
- Rendkívül megható! Ilyen lesz végig?
Ami a narratívát illeti igen, de olyan zene és vers részelemek is bele fognak kerülni a monodrámába, ami első látásra és hallásra furcsa lesz a nézőknek. Az elgondolás tartalmi része fog ezekkel, a néha meghökkentő, de szinte mindenki által ismert zenei és vers elemekkel mélyülni.
- Hogy állnak az előkészületekkel?
A jelenet részek meg lettek fogalmazva, és Baranyecz János író barátom már gőzerővel dolgozik rajta, egyes részeket már át is küldte. Párhuzamosan pedig folyik a jelmez és díszlettervezés, és hát keressük a megfelelő színészkollégát, aki képes lesz megformálni, ezt a különleges szerepet. A monodrámával kapcsolatos részleteket csak pár napja jelentettük meg a honlapunkon, de már is, többen érdeklődtek a darabbal kapcsolatban.
- Nem csodálom. Mondja, miért szerepel a plakáton a 2014-2015-ös év?
Mert, már akkor be szerettük volna mutatni, már akkor a tervbe volt véve, de sajnos, /most nem részletezem, hogy miért/, nem jött össze, a munkatársaimmal pedig úgy döntöttünk, hogy igy hagyjuk a plakátot, ahogy van. A plakát Pásztor Attilát dicséri.
- Köszönöm az interjút.
Interjú: Cserháti Pál
Megjelent: www.fenomena.hu

Három napig Magyar monodráma logó

Három napig magyar monodráma plakát-

Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

Partnereink:
Gershwin Produkciós Iroda, Fészek Művészklub,
Előadó Művészeti Akadémia Bt. fenomena.h igenyesbulvar.hu