Riadó színmű /keresztmetszet/

-

-

Írta: Krzysztof Choiński
Fordította: Balogh Géza
Színpadra alkalmazta: Kriszt László

Férfi: Kovács Molnár József

Lány: Csanádi Petra
Grafika: Kárer László

Díszlet: Merenics Zsófia

Média menedzser: Maximilian Kristóf
Producer: János Horváth /USA/

Rendező: Kriszt László

Részlet:
A tervek készen voltak. Minden ki volt dolgozva a végső győzelem első évfordulójára. Egy hatalmas síkságon gyűltek volna egybe százezrek. Százezrek? Talán milliók. Régi harcosok, katonák, fiatalok. Nők és gyermekek. Iskolások, sok-sok iskolás. És a gigantikus, égbenyúló tribün tetején ott áll ő. Egymaga. Mint egy isten. Fanfárok. Üdvrivalgás. Néma tisztelgés a hősök emlékének. Azután… azután a tömeg utat nyit és díszlépésben végigvonul a kiválasztott – bátrak közt a legbátrabb, hívek közt a leghívebb – és jelentést tesz. Eljönnek keletről, nyugatról, északról és délről. Készül a nagy mű. Mindent elkövetünk, hogy az emberiség megtanulja a rendet és megtanulja tisztelni a mi jogainkat. Azon fáradozunk lankadatlan szorgalommal, hogy kijelöljük a népek helyét a mi világunkban. A világ minden tájáról jönnek az emberek. És sehol, amerre a szem ellát, sehol egyetlen zsidó. Sehol egyetlen lengyel. Ott ahol Varsó állt valaha – pusztaság. Minden hónapban egymillió orosz pusztul el. Párizs nincs többé. Lordok háza nincs többé. New York kilakoltatva. Helyén a világ legnagyobb méretű gettója – több százmillió ember – zsidók, lengyelek, oroszok, négerek. Örök hűség. Dicsőség neked! Dicsőség!
-

Egy volt SS tiszt, aki Auschwitzban gázkamrába küldte a zsidókat rejtőzködve, de megúszta az igazságszolgáltatást. Rémálmai azonban vele maradtak, ezek minden nap kísértik őt, szabadulni nem tud tőlük. Minden élő embert meztelennek lát, ahogyan anno a krematóriumok előtt. Egyik alkalommal, egy vadidegen lányt pillant meg, aki nem volt meztelen számára, nem tudta, hogy az egyik volt áldozata az, aki túlélte a borzalmakat. Eltervezi, hogy betör a lány lakásába és foglyul ejti, mert úgy gondolja, ha rátudja venni, hogy önként megszabaduljon a ruháitól, akkor feloldozásba részesül. Ördögi terv, egy ördögi világban!
Izgalma, fordulatos mélylélektani színmű, amelynek vége, nem feltétlenül az, amire mindenki számítana!  
–

–
Rendezői gondolatok:

A Kazán István Kamaraszínház kreatív csapata régóta gondolkodott a holokauszt illetve zsidó témájú témájú darabok /Lásd: Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt monodráma. Tadeusz Borowski: Auschwitzi Napló holokauszt monodráma. Szenes Hanna: “A hegedű” színmű. Vagon Naplók: Emlékezés Mohácsi Jenőre. Herzl Tivadar: Izrael Lángja monodráma./ más-irányú megközelítésén, színpadra vitelén. Aztán egy szerencsés véletlennek köszönhetően, hozzájutottunk Krzysztof Choiński által irt: Riadó című színmű kéziratához. Utána jött a dramaturgiai munka, a leendő színdarab tempója, ritmusváltásai, időtartalma, emberi mélységeinek megjelenítése, amelyek nagyban befolyásolják a leendő színpadi művet. Amiben más lesz a “Riadó”, színmű mint az eddigi zsidó témájú darabok, hogy bemutatja azt az “ordas eszmét” amely /sajnos/ napjainkban is jelen van világunkban. Ha a józan ésszel bíró emberek ebből nem okulnak, akkor semmiből!