Művészetekkel a klímavédelemért!

“Nem hittem volna, hogy a világban meglévő ellenségeskedéseknek, háborúknak, szenvedéseknek, a környezetpusztítás okozta kataklizma fog véget vetni, s majdan az emberiség nem egymás ellen, hanem egymásért fog tenni. Nagy ár ez egy bölcsességért, túl nagy ár”! K. L.


Be kell látnunk hogy környezetünk változásai, a szennyező anyagok életünkre gyakorolt hatásai, sokkal jobban befolyásolják életünket, mint eddig gondoltuk. Az ember /többek közt/ olyan lény, mely a közvetlen természeti hatásokra adott válaszaiban mutatja meg önmagát, amióta civilizáció létezik, hiszen a nagy környezetátalakító /földek termővé tétele, folyók szabályozása, ipari bányászat, stb/  tevékenységeiben valamint az ipari technológiák létrehozásában, /olaj és autóipar, élelmiszeripar, vegyipar, stb/ mind ez, jól nyomon követhető. A XXI. századra azonban olyan mértékűvé vált a természet kizsákmányolása, a technológia rosszul értelmeztet felhasználása, hogy negatív visszahatásaival, nap mint nap találkozhatunk. Az  jól érzékelhető, hogy az egyén “termelő-fogyasztó” státuszba került, abban a civilizációs térbe, amelyet ő maga hozott létre. Odáig jutott hogy elidegenedve, saját életterében, napi gondjai megoldástengerében, nem tud odafigyelni azokra a latens, önpusztító folyamatokra, amelyek pl: 6-8 évvel rövidíti meg az életét, betegségek garmadájával sújtja, de azért esszük a műanyag kaját, isszuk a cukros vizet, s a reklámokban megoldásként a /egészséges életmód helyett/ “csoda gyógyszereket” ajánlják megvételre! A XXI. század emberének sikerült, közel 100 év alatt tönkre tenni mindazt, amit a természet évmilliók alatt létrehozott. Éppen ezért nincs más választásunk mint hogy belássuk, “mi rontottul el, mai felnőtt generációk, s mindezt csak is, mi tudjuk helyrehozni”, vagyis az egyének sokasága! Azt gondolom hogy ezt a természetpusztítást, természetkárosítást be kell fejeznünk, mert ilyen világot nem hagyhatunk gyermekeinkre! Felvetődik a kérdés, hogy ebben a főleg gazdasági érdekektől vezérelt világunkban, mit tehet “egy ember”, mit tehet egy kisebb közösség? Válasz minderre: “Semmit és mindent”! Semmit, mert a világot, mint egészet nem tudja az egyén megváltoztatni, ugyanakkor mindent, mert ha önmagán változtat, akkor egyrészt önmagán segít, és ez a pozitív változás kihat a szűk és tágabb, öt körbevevő közösségre, amely pozitív változása még tovább hat, és így tovább. De hogy megtegyem/megtegyük az első lépéseket, a Kazán István Kamaraszínház és a Mindenki Színháza, /magánszínházak/ csatlakoznak ahhoz az egyre gyarapodó, erősödő klímavédelmi nemzetközi gondolkodásmódhoz, amely egyik ikonja Greta Thunberg klímavédelmi aktivista, akire szívesen sütik rá hogy pszichésen beteg ember. Nos /véleményem szerint/ lehetne vitatkozni, arról hogy ki a pszichésen beteg, de hogy nem Greta Thunberg, az biztos.
Tehát a két magánszínház, kész segítséget nyújtani, a színházművészet eszközeivel, /s ez nem csekély/ azoknak a Magyarországi környezetvédelmi csoportoknak, közösségeknek akik politikamentesen, a fentiekben elmondottakat képviselik. Továbbá várjuk a hasonló gondolkodású kollégák csatlakozását a magyar művészvilágból is, mert egy “jó” ügy mellett való kiállás, a művészetek mindenkori egyetemes küldetése, kötelessége. /K. L./


Konkrét felajánlásaink:
– Ingyenes beszédalapú kommunikációs képzés, az aktivisták vezetőinek részére.
– Klímavédelmi kommunikációs stratégia kidolgozása.
– Művészeti klíma projektek kidolgozása, megvalósítása.
– Klímavédelmi web-online stratégia kidolgozása.


Tervezett Európa Uniós Klímavédelmi Kulturális Projekt:
“Európa Unió Klímavédelmi Táncszínház”

– “A káosz” modern balett
– “Két kislány története” mese balett

Kriszt László rendező-koreográfus.
Gajdos József rendező-koreográfus.
Vég András projekt menedzser.
Baranyecz János, zenész, író.
Kárer László L-Fly Music.
Telegdy István fotóművész.
Hargitay Ákos táncművész, tánctanár. /Ausztria/


Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
mindenkiszinhaza@gmail.com

Layout 1