Művészetekkel a klímavédelemért!

“Nem hittem volna, hogy a világban meglévő ellenségeskedéseknek, háborúknak, szenvedéseknek, a környezetpusztítás okozta kataklizma fog véget vetni, s majdan az emberiség nem egymás ellen, hanem egymásért fog tenni. Nagy ár ez egy bölcsességért, túl nagy ár”! K. L.


Be kell látnunk hogy környezetünk változásai, a szennyező anyagok életünkre gyakorolt hatásai, sokkal jobban befolyásolják életünket, mint eddig gondoltuk. Az ember /többek közt/ olyan lény, mely a közvetlen természeti hatásokra adott válaszaiban mutatja meg önmagát, amióta civilizáció létezik, hiszen a nagy környezetátalakító /földek termővé tétele, folyók szabályozása, ipari bányászat, stb/  tevékenységeiben valamint az ipari technológiák létrehozásában, /olaj és autóipar, élelmiszeripar, vegyipar, stb/ mind ez, jól nyomon követhető. A XXI. századra azonban olyan mértékűvé vált a természet kizsákmányolása, a technológia rosszul értelmeztet felhasználása, hogy negatív visszahatásaival, nap mint nap találkozhatunk. Az  jól érzékelhető, hogy az egyén “termelő-fogyasztó” státuszba került, abban a civilizációs térbe, amelyet ő maga hozott létre. Odáig jutott hogy elidegenedve, saját életterében, napi gondjai megoldástengerében, nem tud odafigyelni azokra a latens, önpusztító folyamatokra, amelyek pl: 6-8 évvel rövidíti meg az életét, betegségek garmadájával sújtja, de azért esszük a műanyag kaját, isszuk a cukros vizet, s a reklámokban megoldásként a /egészséges életmód helyett/ “csoda gyógyszereket” ajánlják megvételre! A XXI. század emberének sikerült, közel 100 év alatt tönkre tenni mindazt, amit a természet évmilliók alatt létrehozott. Éppen ezért nincs más választásunk mint hogy belássuk, “mi rontottul el, mai felnőtt generációk, s mindezt csak is, mi tudjuk helyrehozni”, vagyis az egyének sokasága! Azt gondolom hogy ezt a természetpusztítást, természetkárosítást be kell fejeznünk, mert ilyen világot nem hagyhatunk gyermekeinkre! Felvetődik a kérdés, hogy ebben a főleg gazdasági érdekektől vezérelt világunkban, mit tehet “egy ember”, mit tehet egy kisebb közösség? Válasz minderre: “Semmit és mindent”! Semmit, mert a világot, mint egészet nem tudja az egyén megváltoztatni, ugyanakkor mindent, mert ha önmagán változtat, akkor egyrészt önmagán segít, és ez a pozitív változás kihat a szűk és tágabb, öt körbevevő közösségre, amely pozitív változása még tovább hat, és így tovább. De hogy megtegyem/megtegyük az első lépéseket, a Kazán István Kamaraszínház és a Mindenki Színháza, /magánszínházak/ csatlakoznak ahhoz az egyre gyarapodó, erősödő klímavédelmi nemzetközi gondolkodásmódhoz, amely egyik ikonja Greta Thunberg klímavédelmi aktivista, akire szívesen sütik rá hogy pszichésen beteg ember. Nos /véleményem szerint/ lehetne vitatkozni, arról hogy ki a pszichésen beteg, de hogy nem Greta Thunberg, az biztos.
Tehát a két magánszínház, kész segítséget nyújtani, a színházművészet eszközeivel, /s ez nem csekély/ azoknak a Magyarországi környezetvédelmi csoportoknak, közösségeknek akik politikamentesen, a fentiekben elmondottakat képviselik. Továbbá várjuk a hasonló gondolkodású kollégák csatlakozását a magyar művészvilágból is, mert egy “jó” ügy mellett való kiállás, a művészetek mindenkori egyetemes küldetése, kötelessége. /K. L./


Konkrét felajánlásaink:
– Ingyenes beszédalapú kommunikációs képzés, az aktivisták vezetőinek részére.
– Klímavédelmi kommunikációs stratégia kidolgozása.
– Művészeti klíma projektek kidolgozása, megvalósítása.
– Klímavédelmi web-online stratégia kidolgozása.


Tervezett Európa Uniós Klímavédelmi Kulturális Projekt:
“Európa Unió Klímavédelmi Táncszínház”

– “A káosz” modern balett
– “Két kislány története” mese balett

Kriszt László rendező-koreográfus.
Gajdos József rendező-koreográfus.
Vég András projekt menedzser.
Baranyecz János, zenész, író.
Kárer László L-Fly Music.
Telegdy István fotóművész.
Hargitay Ákos táncművész, tánctanár. /Ausztria/


Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
mindenkiszinhaza@gmail.com


Művészetekkel a klímavédelem mellett! /Interjú/

Úgy tűnik a klímavédelem, a svéd Greta Thunberg és Áder János Köztársasági elnök után eléri a Magyarországi művésztársadalmat is, mert egy nagyon érdekes, új kezdeményezésre figyeltünk fel az interneten. Erről beszélgettünk Kriszt László rendező-koreográfussal.
A művész nem tagadja, nem tartozott a nagy természet és klímavédők közé, de most már ő is úgy látja, hogy cselekedni kell. Persze, mint elmondta, nem csapott fel klímavédőnek, inkább a színház és a tánc eszközeivel próbál hatni, felhívni a figyelmet erre az átfogó problémára.
Hogy jön össze a klímavédelem és a színház?
Kezdjük az elejével. Ha a 80-as években végig sétáltunk a Körúton a Nyugatitól a Blaháig, vagy a Rákóczi úton az Astoriától a Keleti pályaudvarig, akkor azt  vidáman megtehettük, jót beszélgetve megnéztük a kirakatok kínálatát. Ma, ha csak egy utcát kell sétálnia ezen a környéken, akkor megfullad az ember a rengeteg kocsi kipufogó gázától, a boltok pedig eltűntek, mert ki az a marha, aki megpróbál ezeken a helyeken sétálgatni. Csak a személyes benyomásomat mondtam el, de gondolom nem csak ezek a helyek váltak élhetetlenné Budapesten. Ha most csak azt veszem, hogy, a hozzám hasonlókat fosztottak meg egy ilyen jellegű élménytől, akkor az hagyján, de ezeken a helyeken emberek is élnek. Csak ez nem jut eszébe egyik városvezetőnek sem. És ha ilyen az emberekhez való hozzáállás, úgy általában, akkor milyen lehet a természethez való hozzáállás? Elmondható hogy a levegő és a természetszennyezés az, ami végül is elvezetett a jelenlegi klímaváltozáshoz.
Akkor ön, most világosodott meg ez ügyben?
Értem az iróniát a kérdésében, de úgy látszik kellett egy svéd kislány, Greta Thunberg, aki szívhez szólóan tudta megszólítania az embereket, s mit tagadjam, engem is. Szóval nagy a baj, olyannyira hogy a hozzám hasonló, ez eddig hallgatóknak is meg kell szólalnia, mert ha nem most, akkor mikor? Tudom, hogy sokan mondják erre a kislányra, hogy beteg. Én mondhatnám, hogy az a beteg, aki ezt mondja, de erre a szintre nem mennék le, mert pont ugyan ilyen alpári szinten próbálták ócsárolni, hiteltelenné tenni őt. A kérdés nem az, hogy ki mondta, hanem az, hogy igaz vagy nem igaz az, amit mondott, és szerintem igaz, amit kimondott. Ugyanis nem várhatjuk el azoktól a nemzetközi óriás cégektől a másképp gondolkodást, akik éppen a környezetszennyezés melléktermékéből tettek szert milliárdokra. Hiszen nekik jelenleg is megvan a jól-fizetett kommunikációs eszköztáruk, arra hogy bedumálják az embereknek, miszerint nincs semmi baj, nem kell aggódni, az hogy rátok tukmáljuk a műanyag kaját, a cukros vizet, a rákot okozó autóinkat, az még nem a világ vége, csak hogy az emberek kezdenek eszmélni, s talán még időben.
De manapság igen sokan szót emelnek a klímavédelem mellett!
Igen szerencsére, de maga a klímavédelem annyira általános kifejezés, hogy sokan egyszerűen elmennek mellette, mert nem tudnak vele mit kezdeni. Személyessé kell tenni, hogy minden ember érezze ennek a komolyságát és fontosságát, ebben lehet új a mi kezdeményezésünk, legalább is Magyarországon.
Térjünk vissza, kicsiny hazánkba, mit vár ettől a kezdeményezéstől?
Semmit és mindent. A világot, a mindenkori embernek a természetvédelemhez, a klímavédelem elsődlegességéhez való hozzáállást nem tudjuk egycsapásra megváltoztatni, nem az a célunk hogy mi vigyük a világ klímavédelmi zászlaját, erre egy cseppet sem vágyunk, de arra igen, hogy a magunk módján végre valamit cselekedjünk ebben a piciny országban, s ez jelenti számunkra a mindent. Van egy tehetséges kreatív csapatunk, akik fiatalok és agilisak, ők alkotják a hajtőerőt.
A felhívásukban olvastam egy megrázó idézetet, megpróbálom szó szerint visszaadni az olvasóknak, tehát: “Soha nem hittem volna, hogy a világban meglévő ellenségeskedéseknek, háborúknak, szenvedéseknek, a környezetpusztítás okozta kataklizma vet majd véget, s az emberiség nem egymás ellen, hanem egymásért fog tenni. Nagy ár ez egy bölcsességért, túl nagy ár”! K. L. Gondolom a K. L. az ön!
Igen, de nem én vagyok itt a lényeg, mert amikor megfogalmaztuk ezt a felhívást, akkor az egész világra kiható problémából indultunk ki, s szép lassan közelítettünk az egyes ember felelősségéhez, hozzáteszem, a magaméhoz is. Jelenleg inkább csak beszélünk, s nem teszünk szinte semmit, mert a gazdasági érdekek fontosabbak, pedig ha nem lesz a közeljövőben változás, akkor a ma kacagók, holnap maguk is áldozatokká válnak.
Olyan mint egy sci-fi történet!
Akkor ez a legvalóságosabb sci-fi történet, amit valaha írtak.
Sikerült a kezdeményezésükhöz, valamilyen kormányzati támogatást kapni?
Nem, de nem is kértünk,mert hogy ez csak egy figyelemfelkeltő felhívás volt a magyar művésztársadalom felé: Egyébként egyre többen érdeklődnek vagy tesznek felajánlásokat, s ez jót vetít előre.
Önök nem csak egy felhívást tettek közzé, hanem segítséget is felajánlottak!
Ebben kellett változnom, változnunk, mert eddig csak beszéltünk róla, de nem csináltunk semmit, jómagam is maximum a műanyag szemetet dobtam külön a kukába, de ez ma már kevés, nagyon kevés. Ha mindenki csak a maga módján tesz hozzátettel, ésszel, vagy csak odafigyeléssel, akkor elindulhat az igazi klímavédelmi harc. Ezért ajánlottuk fel, a kommunikációs stratégiák kidolgozását, a klímavédelemmel foglalkozó szervezeteknek,/politikamentesen/ mert nagyon fontos hogy mindez miképpen van kommunikálva, emberközelbe hozva.
Felteszem még egyszer a kérdést, hogy jön össze a klímavédelem és a színház?
Kreatív művész kollégáimmal megirtunk egy Európa Uniós Klímavédelmi Kulturális Projektet, amit elküldtünk az Európai Uniós illetékes szervezetéhez, valamint Orbán Viktor Miniszterelnök úrnak és Áder János Köztársasági Elnök úrnak.
Akkor ez sokkal több, mint egy felhívás?
Így van, sokkal több, de egy Európai Uniót átívelő, több éves kulturális projektet mi nem tudunk finanszírozni, ehhez partnerekre van szükség, s ha ez a klímavédelmi kulturális projekt Magyarország jó hírnevét is erősíti, akkor talán a magyar művészek lehetnek, az Európa Unió klímavédelmi harcának kreatív elindítói.

Az interjú megjelent a www.fenomena. hu és a www.igenybulvar.hu internetes újságokban és a Világ Magyarsága heti lapban.

Layout 1