40 év tánctörténet Kriszt László tánctanár, koreográfussal
Idén ünnepli 40 éves tánc jubileumát Kriszt László tánctanár, koreográfus, ebből az apropóból kértem fel egy interjúra, mint aki egykoron, volt növendékeként, magam is részesültem a sziporkázó táncóráiból, no és a szigorából.
Azt gondolom, tegeződjünk hiszen a múltunk megengedi!
- Természetesen.
Mi még a 80-as évekből ismerjük egymást, amikor is megalakult a Komplex Dance Stúdió a JAMK-ban, Angyalföldön.
- Hát igen, a tánc szeretete annyira nagy volt bennem, hogy amikor nem volt lehetőségem, balett, jazz tánc vagy sztepp tánc órákra járni, a tanításban találtam meg a gyakorlás lehetőségét.
Tehát csak gyakorolni akartál?
- Igen, csak gyakorolni. Tehát nem a tanításért önmagában, az majd csak jó pár évvel később jött az életembe, hanem a fejlődés miatt. De akkor, a 80-as években nekünk, annak a generációnak a tánc, egyfajta létforma volt, nélküle üresnek éreztük magunkat. A balett órákon óriási, egészséges rivalizálás volt köztünk, mindenki szertett volna jobb lenni többet tudni a másiknál, s ezért mindent meg is tettünk, természetesen a táncteremben.
Igen emlékszem, hihetetlen légkör volt minden tánc órán.
- Csak igyekezetem azt átadni, közvetíteni, amit én is kaptam a táncmestereimtől.
Emlékszem, rengeteg növendéked volt!
- Hát volt hogy tényleg nagyon sokan voltak, aztán volt hogy egyedül is elfértem a terembe, ez mindig változott. A lényeg az volt számomra hogy a tánctechnikán keresztül pozitív mentalitást adjak a növendékeimnek, vagy is a hozzá állást, kitartást, szorgalmat, hogy a táncon keresztül akarjanak még többet kihozni magukból, hogy valakivé válhassanak.
Sokan maradtak táncosok?
- Nem, a 98 százaléka idővel, lemorzsolódott, abba hagyta. Volt aki 2-3 év után, volt aki kiment külföldre s utána váltott, de volt nem is egy olyan aki, elpazarolta a tehetségét vagy aprópénzre váltotta. Ez az arány, ez a tendencia ma sem változott. Sok fiatal szeret valamilyen táncstílust, de amikor meg kell érte szenvedni, amikor tovább kell fejlődni, le kell küzdeni az akadályokat, amikor áldozatokat kell érte hozni, akkor bizony a legtöbben abbahagyják, tisztelet a kivételnek.
Ezt olyan fájdalmasan mondtad. Tényleg, mi kell ahhoz hogy valaki ténylegesen táncossá váljon?
Hát ugye van az akadémikus képzés, ott az út viszonylagosan adott, és van a másik út, amikor az ember nem 8 évesen kezdi, hanem 14-17 évesen, no ez egy másik út, egy sokkal nehezebb út. Az akadémikus képzésnél nincs egyéb dolga a növendékeknek csak hogy tanuljon, a másik útnál a munka, a tanulás mellett kell megtanulni, elsajátítani a táncművészetet. Éppen ezért ez, egy iszonyatosan nehéz út.
Igen emlékszem, nekem is a munka mellett kellett hétköznap délután egészen késő estig, és hétvégén egész nap ott gyötörni magamat.
- Hát ezzel én is így voltam. De ha az ember létállapotának tekinti a táncot, s mi akkor, annak tekintettük, szükségünk volt arra a közegre, s anno mi, meg is teremtettük magunknak, nem volt kec-mec.
Tetszik a kec-mec szleng, régen halottam. Hogyan alakult a tánccal kapcsolatos életed, hiszen valljuk be, nem lettünk fiatalabbak sőt!
- Nem, bizony nem lettünk. Hát ha a vargabetűket leszámítom, hiszen mindenkinek adódnak olyan élethelyzetei amikor a tánc hátrébb szorul, akkor azt mondhatom, még így is, 55 évesen, hűséges maradtam a tánchoz. Tudjuk hogy a tánc, anatómiai szempontból véges, s mint minden, nem tart örökké. De lehet az idő előretörését kompenzálni, kezelni, s igazodni az őrült idő múlásához. Éppen ezért tartom a táncot a legnehezebb előadó műfajnak, ellentétben az énekléshez vagy a színészethez képest, hiszen azokat, egészen életünk végéig művelhetjük.
Nem akarlak szembe dicsérni, de nagyon jól tartod magad!
- Hát ha a táncnak van valamilyen konzerváló hatása, akkor esetleg azt látod rajtam, de hidd el, ebben a korban, még az ágyból kikelni is nehéz, utána már mondjuk könnyebb. De a viccet félretéve, a tánc a legjobb sport, a legjobb kondicionáló tevékenység, ezt régebben tudták a fiatalok. Az egész testet átmozgatja, az izom tónusokat rendbe tartja, szóval a legegészségesebb mozgásforma, ami létezik.
Azt tudom hogy rendületlenül tanítasz most is.
A tavalyi évet ki kellett hagynom, lásd vargabetű, mert annyira meghúztam a belső combizmomat, hogy járni is alig tudtam.
No, csak nem akasztották a hóhért?
- De igen. Az egyik balett gyakorlatot mutattam éppen, amikor nem vettem figyelembe az idő múlását, s iszonyatosan meghúztam a belső comb izmomat. Ezért is igaz az a közmondás, hogy “a táncosnak, mindig ésszel kell tréningeznie“, mert értékes, kényes matériával dolgozik, vagy is a testével, s bizony abból csak egy van. Ha egyszer elromlik, nincs tovább, az nem cserélhető.
Mai manapság, mi a helyzet a tánc területén?
- Mire gondolsz konkrétan?
Hát mondjuk, milyenek a mai növendékek?
- A növendék mindig és mindenkor növendék, ez mit sem változott. Talán annyi hogy manapság sokkal kevesebben akarnak táncosok lenni, kevesebb a kitartásuk, s legfőképp, sokkal de sokkal igénytelenebbek, pedig a nagyvilágban pont azt látjuk, hogy hihetetlen virtuóz technikával bíró táncosok tömege jön a felszínre.
Miért van ez így szerinted?
- Van válasz rá, igyekszem röviden, tömören megfogalmazni. Először is, túl hamar mennek ki a színpadra, a versenyekre a gyerekek, a fiatalok. Kevés tudással, kevés balett vagy egyéb tánctechnika háttér tudással. Többnyire a koreográfusok, tánctanárok is űzik, hajszolják őket, hogy eredményeket tudjanak felmutatni, így viszont iszonyatosan kevés idő jut, magára a képzésre. Pedig az elsődleges szempont, a gyerek, a növendék lenne és nem a sikerorientáltság.
Akkor így nem sok esélyük lehet a mai fiataloknak!
- Nem bizony, profi táncosként, semmiféleképpen. Nem véletlenül nem hallunk magyar táncosok sikereiről, max egy-két amatőr versenyt nagyítanak fel idehaza. Ezért van az hogy még az Operába is túlnyomó többségében, külföldi táncosok vannak.
Na jó, itt hagyjuk a témát, ismerve téged, jól kiosztod az egész táncos szakmát, aztán megint nem fognak sehova hívni koreográfusként.
- Köszönöm hogy aggódsz értem, de eddig se hívtak nagyon sokat. Ahol igényt tartottak rám ott viszont igyekeztem értékes koreográfiákat készíteni, s akik hívtak, azok nem bánták meg, nem beszélve a közönségről.
Ugye tudod hogy nem vagy könnyű ember?
- Igen tudom. Igyekszem is változtatni a “konok jóakaróból lesz a zsarnok” rám aggatott jelzőn.
Mostanság nem lehet téged, illetve a koreográfiáidat látni sehol, pedig egy időben keresett koreográfus voltál.
- Igen sok nagy Show műsor koreografáltam, s a televízióban is volt egy jó pár sikeres munkám. Most éppen (kb. 10 éve) nem vagyok a pikszisbe, ahogy mondani szokták. De az idők változnak s remélem még lesz lehetőségem koreografálni.
Láttam a 40 éves tánctörténeti fotó összeállításodat. Mennyi de mennyi növendék, táncos kolléga!
Kik láthatók a 40 éves összeállításban?
- Igen, úgy gondoltam hogy közzé teszem a megmaradt, fennmaradt képeket, hiszen a fotókon látható növendékek, kollégák, adott táncos időszakom, meghatározó személyei voltak. Remélem nem csak nekem, hanem nekik is öröm lesz újra látni magukat. Hát a teljesség igénye nélkül: Ulmann Krisztina, Bognár Zsuzsanna, Borbély György, Jeszenszky Endre, Bakó Géza, Kaczor János, Igaz Lucy, Gyarmati Zoltán, Boros Tibor. Merk László, Földi Béla, Németh Tamás, Mézes Zsuzsanna, Fülöp Norma, Majoros György, Görgey Róbert, Hargitai Ákos, Budai László, Fantoly Nikolett, Keresztes Zsolt, Kéri Zsolt, Farkas Erik, Gajdos József, Kapsza Katalin, Nagy Zoltán, Kiss Elek,
Bárány Dezső, Simonyi Krisztina, Bőröndi Tamás, Vég András, Major Bea, Dombrádi Alina, Fodor Rozália, Kovács Andrea, Berger Gyula, Mat Matox, Micsinai Mónika, Papp Csaba, Szakály György, Elnour Róbert, Bruce Taylor, Igaz Lucy, Dialó Attila, Várkonyi Vivien, Póka Éva, Juhász Adrienn, Zsoldos Géza, Hargitai Ákos, Kocsis Zoltán, Nagy Anikó, Gáspár András, Kováts Adél, Moór Bernadett, Lugosi Claudia, Nyári Zoltán, Weilj Róbert, Schubert István, Rozgonyi János, Köblő Emma, Ladányi Gabriella, Molnár Ferenc, Egerházi Attila, Angelus Iván, S. Tóth Margit, Póka Éva, Szoboszlay Csilla, Medveczky Ilona, Kovács Zsuzsa, Molnár Éva, Mayer Aranka, Bozsó József, Szeghalmi Endre, Görgényi Balázs, Lévai Anikó, Martinecz Sándor, Körmendi Éva, Konc Tímea, Balogh Bettina, Fejes Ádám, Kollár Steve, Szeghalmi Endre, Élő Krisztina, Fincza Erika, Lévai Anikó, és sokan mások.
Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát kívánok!
- Én is köszönöm!
-
- Természetesen.
Mi még a 80-as évekből ismerjük egymást, amikor is megalakult a Komplex Dance Stúdió a JAMK-ban, Angyalföldön.
- Hát igen, a tánc szeretete annyira nagy volt bennem, hogy amikor nem volt lehetőségem, balett, jazz tánc vagy sztepp tánc órákra járni, a tanításban találtam meg a gyakorlás lehetőségét.
Tehát csak gyakorolni akartál?
- Igen, csak gyakorolni. Tehát nem a tanításért önmagában, az majd csak jó pár évvel később jött az életembe, hanem a fejlődés miatt. De akkor, a 80-as években nekünk, annak a generációnak a tánc, egyfajta létforma volt, nélküle üresnek éreztük magunkat. A balett órákon óriási, egészséges rivalizálás volt köztünk, mindenki szertett volna jobb lenni többet tudni a másiknál, s ezért mindent meg is tettünk, természetesen a táncteremben.
Igen emlékszem, hihetetlen légkör volt minden tánc órán.
- Csak igyekezetem azt átadni, közvetíteni, amit én is kaptam a táncmestereimtől.
Emlékszem, rengeteg növendéked volt!
- Hát volt hogy tényleg nagyon sokan voltak, aztán volt hogy egyedül is elfértem a terembe, ez mindig változott. A lényeg az volt számomra hogy a tánctechnikán keresztül pozitív mentalitást adjak a növendékeimnek, vagy is a hozzá állást, kitartást, szorgalmat, hogy a táncon keresztül akarjanak még többet kihozni magukból, hogy valakivé válhassanak.
Sokan maradtak táncosok?
- Nem, a 98 százaléka idővel, lemorzsolódott, abba hagyta. Volt aki 2-3 év után, volt aki kiment külföldre s utána váltott, de volt nem is egy olyan aki, elpazarolta a tehetségét vagy aprópénzre váltotta. Ez az arány, ez a tendencia ma sem változott. Sok fiatal szeret valamilyen táncstílust, de amikor meg kell érte szenvedni, amikor tovább kell fejlődni, le kell küzdeni az akadályokat, amikor áldozatokat kell érte hozni, akkor bizony a legtöbben abbahagyják, tisztelet a kivételnek.
Ezt olyan fájdalmasan mondtad. Tényleg, mi kell ahhoz hogy valaki ténylegesen táncossá váljon?
Hát ugye van az akadémikus képzés, ott az út viszonylagosan adott, és van a másik út, amikor az ember nem 8 évesen kezdi, hanem 14-17 évesen, no ez egy másik út, egy sokkal nehezebb út. Az akadémikus képzésnél nincs egyéb dolga a növendékeknek csak hogy tanuljon, a másik útnál a munka, a tanulás mellett kell megtanulni, elsajátítani a táncművészetet. Éppen ezért ez, egy iszonyatosan nehéz út.
Igen emlékszem, nekem is a munka mellett kellett hétköznap délután egészen késő estig, és hétvégén egész nap ott gyötörni magamat.
- Hát ezzel én is így voltam. De ha az ember létállapotának tekinti a táncot, s mi akkor, annak tekintettük, szükségünk volt arra a közegre, s anno mi, meg is teremtettük magunknak, nem volt kec-mec.
Tetszik a kec-mec szleng, régen halottam. Hogyan alakult a tánccal kapcsolatos életed, hiszen valljuk be, nem lettünk fiatalabbak sőt!
- Nem, bizony nem lettünk. Hát ha a vargabetűket leszámítom, hiszen mindenkinek adódnak olyan élethelyzetei amikor a tánc hátrébb szorul, akkor azt mondhatom, még így is, 55 évesen, hűséges maradtam a tánchoz. Tudjuk hogy a tánc, anatómiai szempontból véges, s mint minden, nem tart örökké. De lehet az idő előretörését kompenzálni, kezelni, s igazodni az őrült idő múlásához. Éppen ezért tartom a táncot a legnehezebb előadó műfajnak, ellentétben az énekléshez vagy a színészethez képest, hiszen azokat, egészen életünk végéig művelhetjük.
Nem akarlak szembe dicsérni, de nagyon jól tartod magad!
- Hát ha a táncnak van valamilyen konzerváló hatása, akkor esetleg azt látod rajtam, de hidd el, ebben a korban, még az ágyból kikelni is nehéz, utána már mondjuk könnyebb. De a viccet félretéve, a tánc a legjobb sport, a legjobb kondicionáló tevékenység, ezt régebben tudták a fiatalok. Az egész testet átmozgatja, az izom tónusokat rendbe tartja, szóval a legegészségesebb mozgásforma, ami létezik.
Azt tudom hogy rendületlenül tanítasz most is.
A tavalyi évet ki kellett hagynom, lásd vargabetű, mert annyira meghúztam a belső combizmomat, hogy járni is alig tudtam.
No, csak nem akasztották a hóhért?
- De igen. Az egyik balett gyakorlatot mutattam éppen, amikor nem vettem figyelembe az idő múlását, s iszonyatosan meghúztam a belső comb izmomat. Ezért is igaz az a közmondás, hogy “a táncosnak, mindig ésszel kell tréningeznie“, mert értékes, kényes matériával dolgozik, vagy is a testével, s bizony abból csak egy van. Ha egyszer elromlik, nincs tovább, az nem cserélhető.
Mai manapság, mi a helyzet a tánc területén?
- Mire gondolsz konkrétan?
Hát mondjuk, milyenek a mai növendékek?
- A növendék mindig és mindenkor növendék, ez mit sem változott. Talán annyi hogy manapság sokkal kevesebben akarnak táncosok lenni, kevesebb a kitartásuk, s legfőképp, sokkal de sokkal igénytelenebbek, pedig a nagyvilágban pont azt látjuk, hogy hihetetlen virtuóz technikával bíró táncosok tömege jön a felszínre.
Miért van ez így szerinted?
- Van válasz rá, igyekszem röviden, tömören megfogalmazni. Először is, túl hamar mennek ki a színpadra, a versenyekre a gyerekek, a fiatalok. Kevés tudással, kevés balett vagy egyéb tánctechnika háttér tudással. Többnyire a koreográfusok, tánctanárok is űzik, hajszolják őket, hogy eredményeket tudjanak felmutatni, így viszont iszonyatosan kevés idő jut, magára a képzésre. Pedig az elsődleges szempont, a gyerek, a növendék lenne és nem a sikerorientáltság.
Akkor így nem sok esélyük lehet a mai fiataloknak!
- Nem bizony, profi táncosként, semmiféleképpen. Nem véletlenül nem hallunk magyar táncosok sikereiről, max egy-két amatőr versenyt nagyítanak fel idehaza. Ezért van az hogy még az Operába is túlnyomó többségében, külföldi táncosok vannak.
Na jó, itt hagyjuk a témát, ismerve téged, jól kiosztod az egész táncos szakmát, aztán megint nem fognak sehova hívni koreográfusként.
- Köszönöm hogy aggódsz értem, de eddig se hívtak nagyon sokat. Ahol igényt tartottak rám ott viszont igyekeztem értékes koreográfiákat készíteni, s akik hívtak, azok nem bánták meg, nem beszélve a közönségről.
Ugye tudod hogy nem vagy könnyű ember?
- Igen tudom. Igyekszem is változtatni a “konok jóakaróból lesz a zsarnok” rám aggatott jelzőn.
Mostanság nem lehet téged, illetve a koreográfiáidat látni sehol, pedig egy időben keresett koreográfus voltál.
- Igen sok nagy Show műsor koreografáltam, s a televízióban is volt egy jó pár sikeres munkám. Most éppen (kb. 10 éve) nem vagyok a pikszisbe, ahogy mondani szokták. De az idők változnak s remélem még lesz lehetőségem koreografálni.
Láttam a 40 éves tánctörténeti fotó összeállításodat. Mennyi de mennyi növendék, táncos kolléga!
Kik láthatók a 40 éves összeállításban?
- Igen, úgy gondoltam hogy közzé teszem a megmaradt, fennmaradt képeket, hiszen a fotókon látható növendékek, kollégák, adott táncos időszakom, meghatározó személyei voltak. Remélem nem csak nekem, hanem nekik is öröm lesz újra látni magukat. Hát a teljesség igénye nélkül: Ulmann Krisztina, Bognár Zsuzsanna, Borbély György, Jeszenszky Endre, Bakó Géza, Kaczor János, Igaz Lucy, Gyarmati Zoltán, Boros Tibor. Merk László, Földi Béla, Németh Tamás, Mézes Zsuzsanna, Fülöp Norma, Majoros György, Görgey Róbert, Hargitai Ákos, Budai László, Fantoly Nikolett, Keresztes Zsolt, Kéri Zsolt, Farkas Erik, Gajdos József, Kapsza Katalin, Nagy Zoltán, Kiss Elek,
Bárány Dezső, Simonyi Krisztina, Bőröndi Tamás, Vég András, Major Bea, Dombrádi Alina, Fodor Rozália, Kovács Andrea, Berger Gyula, Mat Matox, Micsinai Mónika, Papp Csaba, Szakály György, Elnour Róbert, Bruce Taylor, Igaz Lucy, Dialó Attila, Várkonyi Vivien, Póka Éva, Juhász Adrienn, Zsoldos Géza, Hargitai Ákos, Kocsis Zoltán, Nagy Anikó, Gáspár András, Kováts Adél, Moór Bernadett, Lugosi Claudia, Nyári Zoltán, Weilj Róbert, Schubert István, Rozgonyi János, Köblő Emma, Ladányi Gabriella, Molnár Ferenc, Egerházi Attila, Angelus Iván, S. Tóth Margit, Póka Éva, Szoboszlay Csilla, Medveczky Ilona, Kovács Zsuzsa, Molnár Éva, Mayer Aranka, Bozsó József, Szeghalmi Endre, Görgényi Balázs, Lévai Anikó, Martinecz Sándor, Körmendi Éva, Konc Tímea, Balogh Bettina, Fejes Ádám, Kollár Steve, Szeghalmi Endre, Élő Krisztina, Fincza Erika, Lévai Anikó, és sokan mások.
Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát kívánok!
- Én is köszönöm!
-
Cs. P. 2016.
-
Koreográfiák. (1991-2023)
– New Orleans-tól a Broadway-ig I. /Béke Orfeum 1991/
– Aranyemberek, Noé bárkája: Laokoón és fiai, /Béke Orfeum 1991/
– Lehár Ferenc: Éva című operett /Lehár Ferenc színház 1992/
– New Orleans-tól a Broadway-ig II. /Budai Parkszínpad 1993/
– New Orleans-tól a Broadway-ig III. /Komplex Dance Stúdió 1996/
– Komplex Táncesték: /Komplex Dance Stúdió 1996/
– Tánc Etűdök Gershwin-re: /táncjáték 1997/
– Varázs Revü; “Hipp-Hopp kék tör-pikék” mese balett, /Vörösmarty-tér 1997/
– Art Café „Gershwin Revü”, „Aranyemberek” /Vörösmarty-tér 1997/
– Kulcs című szórakoztató Tv show, MTV1 társ koreográfus, 2001.
– “Hét menyasszony a hét testvérért” című musical táncrészlet. /Komplex Dance Stúdió 2001/
– George Gershwin: Variációk Gershwin-re: /Komplex Dance Stúdió 2003/
– Madách: Az ember tragédiája, /koreográfus 2009/
– Ady Endre: Halálos ölelés: /versek szóban és mozdulatban, 2009/
– Ady Endre: Istenes versek: /versek szóban és mozdulatban, 2010/
– Gershwin: Variációk az F-dúr zongoraversenyre /”A dallam születése” 2010/
– Vangelis: Mária Magdaléna trilógia I. rész 2010.
– Evita musical Szombathely /koreográfus/ 2012
– George Gershwin: Gershwin Show 2012
– “Nyolckor a bárkán” Gyerek musical /Békéscsabai Jókai Színház 2013/
– George Gershwin: Gershwin Show 2015
– “Nyolckor a bárkán” Gyerek musical /RS9 Színház 2016/
– “Musical Pódium” /Szórakoztató műsor 2016/
– “Zana nélkül mit érek én” /zenés szórakoztató műsor 2018/
– “Hazámról kiáltok” – Petőfi 200 /2023/
–
Koreográfiák. (1991-2023)
– New Orleans-tól a Broadway-ig I. /Béke Orfeum 1991/
– Aranyemberek, Noé bárkája: Laokoón és fiai, /Béke Orfeum 1991/
– Lehár Ferenc: Éva című operett /Lehár Ferenc színház 1992/
– New Orleans-tól a Broadway-ig II. /Budai Parkszínpad 1993/
– New Orleans-tól a Broadway-ig III. /Komplex Dance Stúdió 1996/
– Komplex Táncesték: /Komplex Dance Stúdió 1996/
– Tánc Etűdök Gershwin-re: /táncjáték 1997/
– Varázs Revü; “Hipp-Hopp kék tör-pikék” mese balett, /Vörösmarty-tér 1997/
– Art Café „Gershwin Revü”, „Aranyemberek” /Vörösmarty-tér 1997/
– Kulcs című szórakoztató Tv show, MTV1 társ koreográfus, 2001.
– “Hét menyasszony a hét testvérért” című musical táncrészlet. /Komplex Dance Stúdió 2001/
– George Gershwin: Variációk Gershwin-re: /Komplex Dance Stúdió 2003/
– Madách: Az ember tragédiája, /koreográfus 2009/
– Ady Endre: Halálos ölelés: /versek szóban és mozdulatban, 2009/
– Ady Endre: Istenes versek: /versek szóban és mozdulatban, 2010/
– Gershwin: Variációk az F-dúr zongoraversenyre /”A dallam születése” 2010/
– Vangelis: Mária Magdaléna trilógia I. rész 2010.
– Evita musical Szombathely /koreográfus/ 2012
– George Gershwin: Gershwin Show 2012
– “Nyolckor a bárkán” Gyerek musical /Békéscsabai Jókai Színház 2013/
– George Gershwin: Gershwin Show 2015
– “Nyolckor a bárkán” Gyerek musical /RS9 Színház 2016/
– “Musical Pódium” /Szórakoztató műsor 2016/
– “Zana nélkül mit érek én” /zenés szórakoztató műsor 2018/
– “Hazámról kiáltok” – Petőfi 200 /2023/
–
-40 év tánc (fotók) Kriszt Lászlóval 1 rész
https://youtu.be/sGSfTBdsFUw
–
–
40 év tánc (fotók) Kriszt Lászlóval 2 rész
–
Riport beszélgetés Kriszt Lászlóval:
–
–
-
-
