Zárt tárgyalás dráma keresztmetszet + Interjú
Egy Sartre dráma, amely tükröt tart a hit nélküli ember elé!
–
A 2024-2025 színházi évadban új szereposztásban lesz látható!
–
Író: Jean-Paul Sartre
Ines:
Estelle:
Garcin:
Szobainas:
Zene: The Piano Guys
dramaturg-rendező: Kriszt László
–
–
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
Tell: +36702570999
–
Történet:
Három ember találkozik egy olyan szobába amelynek csak bejárata van, kijárata nincs. Mindhárman súlyos terheket hordoznak lelkükben. Találkozásuk felszínre hozza a múltban elkövetett bűneiket, egyben alkalom lenne azok megbánásra. “A bűn, maga a büntetés”. /Dr. Hegedűs Lóránt/ Egy Sartre dráma, amely tükröt tart a hit nélküli ember elé!
–
A kultúrában ritkán, szükségből kell erényt kovácsolni!
/színházi mélyinterjú Kriszt László rendező-koreográfussal/.
A Kazán István Kamaraszínház 16 éves fennállása alatt olyan közönségsikert arató előadásokat mutatott be, mint: Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Albee: Mese az állatkertről, Mastrosimone: Pulóvergyűjtő, Sárdi Mária: Kislány a pokolban, Tadeusz Borovszki: Nálunk Auschwitzba vagy a G. B. Shaw: Szent Johanna című művéből készült, Magányos Johanna monodráma. Sartre: Zárt tárgyalás című drámájával gondolom, ezt kívánják folytatni!
Ha az értékkel-bíróságot vesszük alapul, akkor igen, ha a közönségsikert, akkor nem feltétlenül. A közönségsiker ugyan is, nem feltétlenül hordozza magába a művészi értékeket, mert közönségsikert arathat /s arat is/ a közönséges, a vulgáris, a rossz példaképként állítása,
a végtelen ripacskodás stb. láthatunk erre manapság is, nem egy példát.
A Zárt tárgyalás, ön szerint, miért időszerű?
A Zárt tárgyaláshoz hasonló irodalmi művek, mindig időszerűek, maximum az adott társadalmi történések hol felerősítik, hol ellaposítják, ugyan is az emberiség nagy kérdései, mint: „mi az élet értelme, mi módon teljesíthetjük be létünket, hogyan lehet erkölcsösen élni”, stb. mindig ott feszülnek az egyén és a közösség, az egyén és a társadalom közt.
A most elhúzódó járvány pedig akarva-akaratlan felerősítette ezeket a kérdéseket.
Akkor ez, tudatos darab választás volt!
Igen, teljes mértékben. A lassan 2 éve velünk lévő járvány, rendkívül megviselte a mindenkori kultúrát, ezen belül a színházat, s mivel a színházat /mint mindent/ emberek csinálják, hihetetlen egzisztenciális, morális és pszichés terheléssel, kihívással szembesültek.
Az előadás, éppen a megélt életek megélését, vagy kiélésének kérdéseit tárja a néző elé.
Az élet megélése ugyan is, maga az élet értelme, az élet kiélése pedig a magunk mögött hagyott élet lehetősége csupán, tehát nagyon nem mindegy hogy melyiket teljesíti, melyikkel azonosul az ember!
Az önök társulatát hogy érintette a pandémia?
Akárcsak a többi, államilag finanszírozott vagy magán társulatot, rendkívül megviselte a járvány, magán színházként minket talán sokkal jobban. Az emberek visszahúzódtak, minimalizálták a kapcsolatukat az élő kultúrával, az egész áthelyeződött az online térre. Természetesen az virtuális tér nem azonos az itt és most művészeti élményével, és ezzel a paradox helyzettel, nem is tud nagyon mit kezdeni a szakma.
Mind ezek ellenére, önök új színházi weboldallal rukkoltak elő, színészeket keresnek a társulatukba, új show-műsor
„New Orleans-tól a Boadway-ig” énekes és táncos casting és a „Magyarország jó hírnevét erősítő programsorozat” felhívást tettek közzé!
A kultúrában ritkán, szükségből kell erényt kovácsolni! Amikor nincs fegyver, pénz, paripa, akkor kell a művészi kreativitás felé fordulni!
Mit ért ez alatt?
A volt színész növendékeim, akik ma már inkább kollégák, ugyan úgy magukon érzik ezt a több éve fennálló lehetetlen helyzetet, ezért kreatív részt vállalnak a színház csinálás nem könnyű feladatából, s kezdésként összehoztak egy új színházi weboldalt, a kikszinhaz.hu ami egyébként a Kazán István Kamaraszínház rövidítéséből jött létre. A színész castingot azért hirdettük meg, mert nagyon sok, képzett, jó színész nem tud színpadra kerülni, mert egyszerűen nincs lehetőségük. A Fészek Művészklubban ahol működünk, mi megteremtjük az alapvető színházi körülményeket, dramaturgia, rendezés, próbahely, a szakmai fejlődést stb. a csatlakozni kívánó színészkolléga pedig adja a tudását, a munkáját, hozzájárul, segíti fenntartani és fejleszteni a kamaraszínházat, mert csak közös erőfeszítéssel lehet a felszínen maradni, a színész pedig csak a színpadon színész. Lassan át kell állítani azt a gondolkodást, miszerint én színész vagyok, nekem mindent tegyetek a fenekem alá! Ez csak akkor lehet igaz, amikor az adott színész már befutott, de addig el is kell tudni érnie úgy, hogy az alatt az idő alatt még fejlődnie is kell! A 2022-es show műsor énekes-táncos castingunkkal, a „Gershwin Show” és a „Musical Pódium” zenés sorozatát fogjuk folytatni.
A „Magyarország jó hírnevét erősítő programsorozat” online közzétételét az tette szükségessé, hogy ezedig nem sikerült a szokásos csatornákon eljuttatni a kultúrpolitika felső vezetéséhez, pedig mind a Magyarországi mind pedig a nemzetközi kulturális programok komoly művészeti értékeket képviselnek. A Magyarországi programok főleg a zsidó-keresztény kultúrkörbe tartoznak, a nemzetközi meg tényleg nemzetközi, mindegyik egyben „világpremier”. Abban bízunk, hogy felfigyel rá a magyar és a nemzetközi gazdasági elit, hiszen a kultúra is egyfajta üzlet, pláne ha egyedi, új és különlegest képvisel.
Milyen gondolatokat osztana meg a kultúráról az olvasókkal?
A színházban /de ez igaz a mindenkori kultúrára is/ azt szoktuk mondani, hogy vagy emlékezetest, vagy maradandót kell alkotni, a többi úgy is a kukába végzi, jelenleg kb. 80%-a kukába végzi, s hiába a Magyar Kormány nagyvonalú támogatása, ha nincs, egyfajta értékmérő kontroll. Ami pedig a színházat szertő vagy művelő fiatalokat illeti, munka, kitartás, áldozathozatal, elmélyülés nélkül nem lehet magas-szintű művész, közepes igen, de annak mi értelme? A legtöbb, a színházat választó fiatal, idővel abbahagyja, elfordul a közepes, a színvonal nélküli, érték-nélküli megélhetési létmód felé, /hiszen a világ is többnyire ezt preferálja/, s az életük /színházi/ álma ugyan úgy szertefoszlik, mint majd a későbbi vágyaik. Ugyan is ahhoz, hogy az életben elérjük a vágyainkat, álmainkat, adott területen nagyon magas szintet, színvonalat kell elérni, s ahhoz ugyanazok a képességek, kellenek. Ha ezek a tulajdonságok nem fejlődnek, nem fejlesztik folyamatosan, akkor a személyiségük, mint merítés üres lesz, nem lesz mit kivenni önmagukból a későbbiekben!
Köszönöm a beszélgetést!
Cs. P.
–
Romlott lelkek a Zárt tárgyalás című Sartre drámában. „egy kicsi színház is tud értékkel bíró előadást létrehozni”.
Beszélgetés az előadásról, és az átpolitizált színházi szakmáról.
Egy érdekfeszítő drámát mutat be a Kazán István Kamaraszínház 2021. Július 3-án, erről és a mindenkori színházról beszélgettünk egy hosszú-interjú keretében az előadás dramaturg-rendezőjével Kriszt Lászlóval.
- Mintha, mostanában ritkábban rendezne, vagy rosszul látom?
Az elmúlt években inkább az egyetemi tanulmányaimra fókuszáltam, s így kevés időm jutott a színházi rendezésekre, meg amúgy sem tolongtak a támogatók, s így csak idén szeptemberben fogtam ebbe a két darabba, amikor egyszerűen nem tudtam elmenni mellettük, mindegy hogy volt rá pénz, vagy nem. Ennek a két darabnak a bekerülési költségeit is például, mi adtuk össze.
- Beszéljünk az elsőről. Milyen okból vette elő ezt a Sartre drámát?
A darabot már rendeztem 2018-ban, de sajnos egyeztetési problémák miatt, nem tudtuk bemutatni, ez év tavasszal pedig bejött a járvány s azért nem volt mód belekezdeni a próbákba, csak most szeptemberben. Azt gondolom, Sartre e drámája mindig aktuális, hiszen olyan lélektani tükröt állít a mindenkori ember elé, amely megfontolásra érdemes, hiszen ki ne követne el bűnöket az életében! Ezek a bűnök pedig, ha akarjuk, ha nem, előbb-utóbb visszaköszönnek életünk bizonyos szakaszaiban, de legkésőbb halálunk közeledtével, egészen biztosan.
- A darab előzetesében olvastam, hogy a haláluk után, egy szobában találkoznak ezek a romlott lelkek!
Igen, mert ekkor már visszavonhatatlanul, megváltozhatatlanul, maguk mögött hagyták azt az életet, amit rosszul éltek vagy éppen kiéltek. Ahogy a Bibliában olvasható “És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás” Sajnos az emberek többsége nem megéli, hanem kiéli az életét, ezért a bűneikkel való szembesülés elkerülhetetlen, de akkor már legtöbbször késő.
- Milyen gondolatokat közvetít a darab?
Túl azon, hogy érdekfeszítő, végig feszített tempót követ, így soha nem hagyja lankadni az irodalmi narratívát, nagyszerű egyéni alakításokat fog látni a közönség. A mondanivalója pedig tömören, „akkor éld meg az élet csodáját, akkor élj jól és helyesen, amikor megadatik, utána már késő”.
- Hol folytak a próbák, mert, hogy a legtöbb színház bezárt?
Habár a színházak bezártak, s ez így volt helyes ebben a járványhelyzetben, a kis létszámú próbák minden színházban tovább folytatódtak, természetesen a járványügyi szabályok betartásával. Nálunk (Fészek Művészklub) sem történt ez másként, annál is inkább mert már a járványügyi intézkedések előtt, szeptember elején elkezdtük próbálni a darabot, darabokat. Furcsa is volt szájmaszkban próbálni, sok mindent csak a legutolsó próba szakaszba tudtuk véglegesíteni, mert első volt a járványügyi szabályok betartása, az egészség védelme.
- Köszönöm az interjút!
–
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
Tell: +36702570999