Mese az állatkertről dráma

Két, a világtól és önmaguktól elidegenedett ember találkozása, beszélgetésük durva és meghökkentő befejezéshez vezet.

Kazán István Kamaraszínház bemutatja!

Író:Edward Albee
Jerry: Vég András
Peter: Illés Tamás
dramaturg-rendező: Kriszt László

Történet:
A történet a New York- i Central Park egy nyugalmas szegletében játszódik, ahová Peter minden vasárnap kiül egy padra és olvasás közben lazít egy kicsit. Itt találkozik Jerryvel, aki régóta kószál, s kétségbeesve keres valamit. Két, a világtól és önmaguktól elidegenedett ember találkozása, beszélgetésük durva és meghökkentő befejezéshez vezet.
A történet játszódhatna akár Magyarországon is.

Helyszín: Fészek Művészklub (próbaterem)
Időpont: 2020. December …… (online premier)

Mese az állatkertről plakát 2020-

Romlott lelkek a Zárt tárgyalás című Sartre drámában.
„egy kicsi színház is tud értékkel bíró előadást létrehozni”.
Mese az állatkertről egy Albee drámában.
Beszélgetés az előadásról, és az átpolitizált színházi szakmáról.

Két érdekfeszítő drámát mutat be a Kazán István Kamaraszínház 2020. december hónap végén online közvetítésben, ezekről beszélgettünk egy hosszú-interjú keretében az előadások dramaturg-rendezőjével Kriszt Lászlóval.
- Mintha, mostanában ritkábban rendezne, vagy rosszul látom?
Az elmúlt években inkább az egyetemi tanulmányaimra fókuszáltam, s így kevés időm jutott a színházi rendezésekre, meg amúgy sem tolongtak a támogatók, s így csak idén szeptemberben fogtam ebbe a két darabba, amikor egyszerűen nem tudtam elmenni mellettük, mindegy hogy volt rá pénz, vagy nem. Ennek a két darabnak a bekerülési költségeit is például, mi adtuk össze.
- Beszéljünk az elsőről. Milyen okból vette elő ezt a Sartre drámát?
A darabot már rendeztem 2018-ban, de sajnos egyeztetési problémák miatt, nem tudtuk bemutatni, ez év tavasszal pedig bejött a járvány s azért nem volt mód belekezdeni a próbákba, csak most szeptemberben. Azt gondolom, Sartre e drámája mindig aktuális, hiszen olyan lélektani tükröt állít a mindenkori ember elé, amely megfontolásra érdemes, hiszen ki ne követne el bűnöket az életében! Ezek a bűnök pedig, ha akarjuk, ha nem, előbb-utóbb visszaköszönnek életünk bizonyos szakaszaiban, de legkésőbb halálunk közeledtével, egészen biztosan.
- A darab előzetesében olvastam, hogy a haláluk után, egy szobában találkoznak ezek a romlott lelkek!
Igen, mert ekkor már visszavonhatatlanul, megváltozhatatlanul, maguk mögött hagyták azt az életet, amit rosszul éltek vagy éppen kiéltek. Ahogy a Bibliában olvasható “És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás” Sajnos az emberek többsége nem megéli, hanem kiéli az életét, ezért a bűneikkel való szembesülés elkerülhetetlen, de akkor már legtöbbször késő.
- Milyen gondolatokat közvetít a darab?
Túl azon, hogy érdekfeszítő, végig feszített tempót követ, így soha nem hagyja lankadni az irodalmi narratívát, nagyszerű egyéni alakításokat fog látni a közönség. A mondanivalója pedig tömören, „akkor éld meg az élet csodáját, akkor élj jól és helyesen, amikor megadatik, utána már késő”.
- Hol folytak a próbák, mert, hogy a legtöbb színház bezárt?
Habár a színházak bezártak, s ez így volt helyes ebben a járványhelyzetben,
a kis létszámú próbák minden színházban tovább folytatódtak, természetesen a járványügyi szabályok betartásával. Nálunk (Fészek Művészklub) sem történt ez másként, annál is inkább mert már a járványügyi intézkedések előtt, szeptember elején elkezdtük próbálni a darabot, darabokat. Furcsa is volt szájmaszkban próbálni, sok mindent csak a legutolsó próba szakaszba tudtuk véglegesíteni, mert első volt a járványügyi szabályok betartása, az egészség védelme.
- Mondana valamit a szereplőkről?
Inés karaktere nagyon nehéz színészi kihívás elé állította a Gergely Zsófia színésznőt, de azt gondolom, hogy hihetetlen erős karakterként fog az előadásban jelen lenni. Az Estelle szerepét alakító Gunyecz Anna színésznő, egy újabb nagyszerű alakítással rukkol elő, a „Kislány a pokolban” holokauszt monodráma sikerre vitele után. A Garcint alakító Illés Tamás színművész, méltó partnere lesz a fent említett kolléganőknek, végül pedig egy kisebb szerepben (szobainas) lesz látható a fiatal (17 éves) Kovács Domonkos.  Ők lesznek azok a színészek, akik ezt a nehéz irodalmi narratívát élővé teszik, emberközelbe hozzák, hiszen a mindenkori színház egyik csodája az, hogy lehetővé teszi a nézőnek a karakterekkel való azonosulást, azok elfogadását, vagy elutasítását.
- Térjünk át a másik bemutatóra. Ezt az Albee darabot, nagyon ritkán játszották idehaza. Miért esett a választása éppen erre a drámára?
Albee nagyszerű író, de van egy rejtett, egyedi narratívája, amit ha valaki nem ért, akkor kínszenvedés rendezni. Talán ezért van az, hogy ritkán tűzik repertoárra a színházak. Én is véletlenül találkoztam ezzel az írással anno, a darabválasztásaim többségét ugyan is, mindig valamelyik kollégámnak köszönhettem. Ezzel a darabbal, több mint tíz éve ismerkedtem meg, akkor állítottam először színpadra, a mostani szereposztás pedig már a negyedik.
- Kétszereplős dráma. Nincs egy kicsit túl messze New York?
Ami a helyszínt illeti, de igen, távol van, ami viszont az embert magát illeti, olyannyira nincs távol, hogy játszódhatna akár itt Budapesten is, egy parkban.
- Albee, művében akárcsak Sartre, az elidegenedést jelenítette meg.
Pontosan, az elidegenedés, társadalmi probléma napjainkban is, ezt kár lenne tagadni. A 21. századra pedig odáig jutottunk, hogy az ember által létrehozott társadalmi közeg, kiveti, elidegeníti magát a létrehozóját.
- Volt valamilyen kiindulási szempont a dramaturgia kialakításánál?
Több színházi adaptációt is megnéztem, amelyben Jarry inkább neurotikus személyiség volt. De ahhoz hogy közelebb jussak Jarry lélektanához, tisztáznom kellett azt, hogy Jarry milyen okból vált neurotikussá, tehát közvetlen idegrendszeri okból, vagy az őt körbevevő világ, társadalmi visszahatásai miatt. Szerintem Jarry az utóbbi, tehát semmiféleképpen nem bolond vagy őrült.
- Mit emelne ki a közös munkából?
Hát ez a járvány, nem könnyítette meg a munkánkat. A két főszereplő, munkájuk mellett Főiskolai hallgatók is, így kellett helytállniuk, de úgy gondolom sikerült mindkettőjüknek erős karaktereket létrehozniuk. Azt szoktam mondani, hogy a befektetett mennyiségi és minőségi munkának, előbb vagy utóbb, mindig megvan az eredménye.
- Kiket láthat a nagyközönség?
Illés Tamás (Péter) idén végzett színészszakon, tipikus példája annak, hogy egy (kezdetben) csetlő-botladozó fiatalember, ha komolyan veszi önmagát, megéli, és nem kiéli az életet, s mindehhez hozzáteszi a művelődést, a kulturálódást, akkor képes saját magát felülmúlni. „a tehetség egyenlő a fejlődőképességgel”. Vég András (Jarry) egy hihetetlenül tehetséges fiatalember, akinek a saját tehetségének súlyával kell megküzdenie, más ellenfele nincs. De éppen ebből fakad a nehézsége is, hiszen csak maximális színészi hozzáállással tud kiteljesedni ez a típus. Jerry karakterénél azt az instrukciót adtam, hogy hozza be, tegye bele a saját megélt életét, amitől hús-vér, a közönség által érthető emberré tud válni a drámában.
- Csak közvetetten érinti a beszélgetésünket de, hogyan látja a Magyarországi színház jelenét és jövőjét?
Hát ez, egy nehéz és összetett kérdés. Az biztos, hogy ma, sokkal jobban átpolitizált a színház, mint bármikor. A színházak vezetői a kialakult két politikai oldal valamelyikén találhatóak, s ez, kizárja az igazi alkotói szabadságot, mindegy hogy melyik oldalról beszélünk, hiszen egyik politikai világnézethez tartozó színházi vezető sem fog, saját felfogásával szembe menni. Mindkét oldalra jellemző hogy, valamelyik ideológiának a kizárólagosságára törekszik, ami aztán kizár minden más értékkel bíróságot. Emellett nincs párbeszéd, nincs érdeklődés egymás munkája iránt, csak a negatív prekoncepció. A nagy vesztes pedig egyrészt maga a színházi szakma, amely folyamatosan devalválódik, a másik pedig a középen álló, és a túlnyomó többséget kitevő színészek, akik már régen nem alakítói a szakmának, hanem kiszolgáltatottjai.
- Lát valamilyen kiutat ebből a megmerevedett szembeállásból?
Látni látok, habár nálam sokkal szakavatottabb hozzáértők is keresik a probléma megoldását. A személyes véleményem az, hogy jelenleg a kultúra, benne a színház, politikai kategóriává vált, ami rossz. A (mindenkori) hatalomnak fel kellene fogni, hogy a (kritikus) színház lehet hasznos is számára, hiszen tükröt tart a társadalmi folyamatokra, mert nem mindig az van a valóságban, mint amit a szaktanácsadók közvetítenek a politikai csúcsvezetők felé, ettől pedig fent azt hiszik, hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó, láttunk már erre történelmi példát hazánkban. Azután, habár nagyszerű dolgok történtek az elmúlt egy évtizedben, mégis, rengeteg baj és nehézség nyomorítja a társadalmat. A másik oldalnak azt kellene felfogni, hogy, nincsenek egyedül a kulturális palettán, legalább annyi joga van a másik oldalnak is, mint nekik, nem lehet pusztán a történelmileg kialakult kulturális status quo-ra hivatkozni.
- Önök hol állnak?
Mi a mindenkori színház és a színészek oldalán állunk, s mivel magánszínházként nem függünk semelyik politikai oldaltól, ezért nekünk nem kellett senkinek hűségesküt tenni, hát ennyi.
- Az interjú végén, milyen távlati tervei vannak?
Több előadásterv is van, mint Georges Michel: Vasárnapi séta, Tadeusz Borowski: Nálunk Auschwitzban holokauszt monodráma, a Nürnbergi vádbeszéd című monodráma vagy az egyik nagy vágyam az Isten pere című film, színpadi adaptációja, de folytatjuk Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt monodráma előadásait is, persze mindennek alapfeltétele, a járvány további alakulása. Reméljük, a nehezén már túl vagyunk!
- Az online bemutatónak lesz valamilyen élő folytatása?
Tudjuk, hogy az online előadás nem egyenértékű az élő színházzal, de azt beszéltük meg a kollégákkal, hogy a kialakult helyzet miatt az élő (közönséggel) előadásokra, legalább még fél évet kell várni. S hogy a befektetett, munka ne vesszen el, s mert két egyedi, érdekfeszítő előadás született, ezért online formában fogjuk (előzetesen) közreadni, aztán természetesen már (késő tavasszal) élőben is láthatóak lesznek a Fészek Művészklubban.
- Nem tart attól, hogy az online közvetítés miatt kevesebb néző lesz?
Nem, egyáltalán nem tartok ettől, mi egy kicsi kamaraszínház vagyunk, akik csak a minőséggel tudunk versenyben maradni a kulturális palettán, de „egy kicsi színház is tud értékkel bíró előadást létrehozni”, ez pedig nem a nézettségi számok függvénye.
- Köszönöm az interjút! 

(Az interjú megjelent fenomena. hu kulturális weboldalon).

Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com