A balettbotrányok mögötti összefüggések!

Összefüggések a Magyarországi táncos zaklatások mögött.

Az elmúlt években hangos volt a nemzetközi sajtó, a Magyarországihoz hasonló botrányoktól, lásd: Berlini Állami Balettiskola, moszkvai Nagyszínház balett-társulat, londoni Királyi Balett, a bécsi Állami Operaház balettiskola, stb. Ezekhez jött, és az elmúlt hetekben felszínre kerültek, az ez idáig latensen létező zaklatási és elfogadhatatlan tánc pedagógiát alkalmazó tánctanárokkal kapcsolatos magyar hírek. Mi, akik (tánccal foglalkozó művészek, alkotók, tanárok, stb.) jól ismerjük ennek a különleges, világnak a belső működési mechanizmusait, kudarcait, sikereit, problémáit és titkait, egyáltalán nem csodálkozunk, inkább azon gondolkodunk, hogy, miért csak most kerültek ezek a meglévő problémák felszínre? Vagy meg kellett várni, pár bátor fiatal (késői) megszólalását? Felvetődik a kérdés hogy, miért nem volt képes idáig, ezt a rengeteg értéket hordozó művészeti ág, belsőleg kivetni magából azt, ami szakmailag és morálisan kivetendő, vajon mindezekért kik a felelősök? Az elmúlt hosszú években, szinte csak a szakmán belül dúló vitákról, megosztottságról hallhattunk, ami egy mélyebben meglévő szakmai és morális válságra utal, pedig hazai táncművészetünk rendelkezik szakmai és morális munícióval, tartalékokkal, a Magyar Kormány által, megvan az infrastrukturális és anyagi háttere.
Ugyan akkor, ez a szakmai és morális válság, (mint fentiekben már említettem) nem csak idehaza volt-van jelen, hanem jól látható a világ más országaiban is. Még is csak, nagyon kevesen merték kimondani a lényeget, de azért akadtak.  “A klasszikus balett már majdnem halott. Nagy iránta az érdeklődés a közönség részéről, de belül semmi új nem történik. Nincsenek rendezők és nem születnek új balett zenék. Nincsenek ügynökségek és menedzserek, akik képviselnék és népszerűsítenék a balett-táncosokat. A táncosoknak nincs hangja. A legtöbb balettos a karrierje végeztével elvész, mivel véget ért az az álmuk, amit kilencéves koruk óta dédelgettek magukban. Hirtelen nem tudod, mihez kezdj”. (Szergej Polunyin)  Megjelent: 2017.08.06. 16:15. fidelio.hu.
Amikor belefogtam fentiek okán, gondolataim megírásához, az vezérelt, hogy a felszínre kerülő, (józan szakmai és morális megközelítésben, elfogadhatatlan) konkrét eseteken túl, ki kell mondani, meg kell fogalmazni a hazai táncművészet általános szakmai és morális válságát, azok mögött húzódó, mélyebb, okok meglétét.
A problémák eredői közé tartozik a (régi nevén: Balettintézet) monopol helyzete, az 50-es években átvett Szovjet táncmetodika kizárólagos alkalmazása, a politikailag favorizált de alkalmatlan (50-es évektől datálva) oktatók, koreográfusok, táncvezetők térnyerése, s ami még ennél is rosszabb, mentalitásuk továbbörökítése s a fentiekből következő, szép lassú, értékvesztés. Jelenleg a magyar táncművészetre a robotikus (személytelen) képzés, táncművészként a kizárólagos technikai virtuozitásra való törekvés, előadóművészként az ember-nélküli művészet, a rossz kiválasztási és támogatási rendszer jellemző.  Az írás terjedelme nem engedi meg a részletesebb kifejtést, hiszen az 100 oldalakban lenne mérhető, s amúgy is vannak nálam hivatottabb szakemberek, akik mindezeket sokkal mélyebben, részletesebben, tudományosabban tudják megfogalmazni. Pusztán annak szeretnék hangot adni, hogy általános, mélyreható változásokra van szükség ahhoz, hogy a magyar táncos szakma, képes legyen a szakmai és morális megújulásra, képes legyen szembenézni azokkal az évtizedes szakmai és táncpedagógiai, problémákkal, hibákkal, amelyek súlyos teherként nyomják a többre érdemes magyar táncművészetet. Ehhez viszont nem azon keresztül vezet az út, hogy a hazai táncos szakma vezetői, minden józan észrevételt, kritikát lesöpörnek, (mint ez idáig tették) a táncos szakmát képviselők, művelők pedig nem burkolózhatnak hallgatásba, (mint fenti esetekben is, tapasztalható volt) hanem elindítanak egy átfogó szakmai reformot a táncos szakma széles spektrumában! Nem tudom ki által, nem tudom mikor, nem tudom hol, de addig nem lesz pozitív változás, ameddig a hazai táncos világ, szakmai és morális értékeit (még) képviselők, nem szólalnak meg, ameddig hagyják magukat háttérbe szorítani, egy szűk szakmai kisebbség által. Mert azt tudni kell, hogy a magyar táncművészet, jelentős értékeket képvisel, kár lenne mindezt kidobni egy szakmailag és morálisan hitelét vesztett, (és mondjuk ki) leszerepelt pár tucat ember miatt.
Utószó: Mint kivehető volt, kerültem a változtatásra szoruló szakmai konkrétumokat, (ha szükség lesz rá, előállok velük) kerültem a konkrét személyek megnevezését, (az ítélet, Istené) az észrevételeim közreadásának mindösszesen az volt a célja hogy felhívjam a hazai táncos szakma figyelmét, egy általános megújulásra! Ennyit, minimum megérdemel a magyar táncművészet múltja, jelene és jövője, és az abban közreműködő előadóművészek, alkotók, tanárok túlnyomó többsége!

Kriszt László rendező-koreográfus.

Budapest. 2020. 08. 03.
–
–

–
–

-
–
-

-