Klasszikus és Kortárs Magyar Írók Sorozat:

Írta: Herczeg Ferenc

Grafika: Pásztor Attila
Violante: Csanádi Petra
dramaturg-rendező: Kriszt László
Időpont: HAMAROSAN!
Helyszín: HAMAROSAN!

-

Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
-

-

Új bemutató: „Violante és a bíró” lélektani monodráma.
Különleges megközelítés, Herczeg Ferenc színpadi művében.

- Herczeg Ferenc 1921-ben megjelent írását csak nagyon ritkán lehet színpadon látni. Mit gondol, miért?
Mivel nem vagyok irodalomtörténész, ezért csak nagyon óvatosan szeretnék fogalmazni. Herczeg Ferenc a Magyarországi XX. század első felének meghatározó irodalmi és szellemi személyisége volt, magas szintű műveltségének, politikai szerepvállalásának és kifinomult irodalmi tevékenységének köszönhette országos ismertségét, művei közt ép úgy megtalálható volt a dráma, a regény, a bohózat, a költemények, mint a keresztény kultúrkör. A „Violante és bíró” monodráma mindösszesen 16 perc, ami nem olyan hosszú, hogy érdemes lenne önmagában előadni, de lehet egy olyan önálló produkció, amely óriási kihívás egy színésznőnek, s a néző is kap egy tömör, elgondolkoztató irodalmi és színházi élményt.
- Miről szól a monodráma?
Egy bonyolult, szövevényes, s legfőképp, nem szokványos, bírósági tárgyalással találkozhat a néző, hiszen csak a vádlott van jelen senki más, ezért alapvetően monodráma. De az igazi csavart az adja, hogy a bíró sem egy hús-vér ítész, hanem magának a vádlottnak, Violanténak a lelkiismerete, tehát a saját lelkiismeretével áll szembe. Mint általában a bűnnel szembesülő ember, először tagadni majd másokra próbálja hárítani a terhére rótt bűnöket, de ezek a bűnök mind-mind visszahullnak rája. Azt a koncepciót követtük végig a monodráma próbafolyamat alatt, hogy jóval tágabb horizontba kell helyezni, s ezzel együtt ábrázolni magát a bűnt elkövető embert, s az arra adott lelkiismereti reakciót.
- Akkor ez egy lelki tusakodása Violanténak önmagával, az elkövetett bűneivel?
Igen, de nem a bűneivel, hanem annak bevallásával tusakodik. Ebben a monodrámában nem csak egy emberről, Violantéről van szó, hanem a mindenkori emberről, az elkövetett bűnökről, majd az azt, számon kérő helyzetről, mert előbb vagy utóbb, mindenki szembesül az általa elkövetett bűnökkel, ki így, ki úgy. Hiszen közülünk is, ki nem szembesült volna már önmagával, a lelkiismeretével? De a mindenkori ember, a legtöbb esetben tagadni, majd hárítani próbálja saját bűneit, nem hajlandó (legalább önmagának) beismeri, inkább körömszakadtáig küzd, harcol ellene. Ha pedig nincs őszinte beismerése a bűnnek, akkor nincs Isteni kegyelem, amely legalább segít elhordozni azokat a következményeket, amelyek a bűn velejárói. Mert természetesen nem létezik, hogy önmagában a bűn megvallása, elkerülhetővé teszi magát a büntetést, de az emberek legtöbbje, eddig el sem jut, megmaradnak a konok tagadásnál még saját magukkal szemben is. Ennek pedig csak egyetlen ellenszere van, a töredelmes, őszinte (önmagunk előtti) beismerés. Ugyan is a bűn lélektanilag olyan, mint egy pusztító vírus, amit hiába tagadunk vagy nem veszünk róla tudomást, előbb-utóbb elhatalmasodik rajtunk, végül megöl. Erről a lélektani folyamatról szól a monodráma.
- A YouTube felvételeken látható színésznők, megdöbbentő hitelességgel jelenítették meg, ezt az elvetemült asszonyt, magával ragadóan adták meg magukat a sorsnak, a halálos ítéletének. Seregnyi lélektani réteg s mindez, egyetlen rövidke monodrámában!
Hát kétségtelen, hogy ennyire sűrű, feszített és változatos dramaturgiát, szinte egyik műve sem tartalmaz, s akkor még nem szóltam arról, hogy milyen sok értelmezési lehetőséget kínál. Herczeg Ferenc ebben a monodrámában, elénk tárja általános értelembe a bűn lélektanát, s az arra adott automatikus emberi válaszokat, a feloldást pedig átutalja a keresztény megváltás, kegyelem tanához miszerint: „a bűn, maga a büntetés” vagy is, nincs olyan bűne az embernek, amellyel valamikor ne kellene szembesülnie s annak következményeit viselnie.
- Ha jól láttam párhuzamba volt a színészpedagógia a rendezéssel!
A színészpedagógiának (véleményem szerint) mindig jelen kell lennie egy színházi próbafolyamatban, hiszen a színész saját lelkivilágát figyelembe véve, csak azon keresztül lehet hitelesen interpretálni egy művet, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, példát is mondok rá. A Rómeó és Júlia darabba Júlia, egy 13 éves tiszta lány, ezt nyilvánvaló nem tudja eljátszani egy mai 13 éves színésznő, csak egy olyan, aki 13 éves, mai szemmel 15-16 évesnek néz ki, de már átélte a párkapcsolat a szerelem pozitív és negatív tapasztalatait. Egy színész, a megélt életeseményeiből tud csak kiindulni, azt művészi fokon visszaadni, amit nem élt meg az életben, azt csak illusztrálni tudja. Tehát figyelembe kellett venni azt a finom egyensúlyt, kapcsolatot az élettapasztalat és a művészi munka közt, amely révén ábrázolni tudtuk Violante romlott, bűnös lelkivilágát.
- A színészi teljesítmény mellett megemlíteném a díszletet, hogyan kell értelmezni?
A díszlet szimbolikus, lényegében a lélek börtönét illusztrálja, amelyből már nincs visszaút. Ebből csak előre lehet jutni, mégpedig a töredelmes beismerés és megbánás irányába, amelyet, mint már említettem az Isteni kegyelem fog megítélni. A mindenkori ember a bűnnel eltávolodik Istentől, a töredelmes megbánással viszont visszatérhet hozzá.
- Hol, mikor és kinek az alakításában lesz megtekinthető ez a mélylélektani monodráma?
Reményem szerint a Fészek Művészklubban. Aki szeretne, többet megtudni az tekintse meg a www.kazanistvankamaraszinhaz.hu weboldalunkat!
- Köszönöm a beszélgetést!

Interjú: Cs. Pál.
–
Violante szereposztások: Ripli Zsuzsanna. Dombrádi Alina. Gergely Zsófia. Török Zsuzsanna. Zichy Éva
Eddigi előadás helyszínek: Fészek Művészklub. Jászai Mari Színészház. London. Zichy-kastély.
–

Partnereink:
Esti Hírlap. Fészek Művészklub. Gershwin Produkciós Iroda.
,