-
-
-
–

–

–

–

–
-
-

–
-

–
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

Vagon Naplók dokumentum dráma. /emlékezés Mohácsi Jenőre/
Előadások időpontjai: 2024. Június 22-én 15h és 18h kezdéssel. /zártkörű előadások iskolák számára/. Június 23-án 15h nyilvános előadás. /18h zártkörű előadás iskolák számára/. 2025. 05. 25. Du: 15h és du: 18h. Az előadások megtekintése térítésmentes.
Helyszín: Fészek Művészklub.
Ötlet: Kriszt László
Díszlet-jelmez: Merenics Zsófia
Zene: Popular Jewish Melodies. Itzhak Perlman.
Grafika: Kárer László
Videó-vágás-fotó: Cziránku Péter
Jelmez-kivitelező: Rosenfeld Ildikó
Szaktanácsadó: Dr. Kiss Endre
Szinkronrendező: Walla Ervin
Művészeti menedzser: Rosenfeld Dániel Imre
Producer: János Horváth
Szerkesztő-dramaturg-rendező: Kriszt László

–
-

–

Közreműködnek:
Farkas Tamás. Horváth László. Kovács Molnár József. Laki Menyhért. Rosenfeld Dániel Imre. Baranyecz János. Onix Lan. Papp László. Einhorn László. A dokumentum hang alámondások a Thália Tanoda szinkron stúdiójában készültek.
–

–

–
A dokumentum dráma szerkezete:
1.) Mohácsi Jenő versek: Hervad már ligetünk. Éjfélkor. Őszi sóhaj. Csókolom a múltat. A tenger. Katonák dalolnak. Elkéstem. A sereg. Halotti dal.
2.) Első közjáték: “Na jól van emberek, nincs itt semmi látnivaló. Zabáljanak, mormolják el az esti imát, tegyék magukat rendbe, utána készüljenek az appelra, mert egy óra múlva jön a létszám ellenőrzés. Aztán nehogy valamelyikük kámforrá változzon, mert akkor jövök én is maguk közé! Appel után, pedig kuss, legyen! Megértették?
Meg. Érettem. Igen is! Megértettük állomásfőnök úr! Igen!
Fiatal és tapasztaltabb barátaim! Hat hónapja vagyunk összezárva itt, mint az állatok. Nem tudjuk, meddig bírjuk és azt sem, hogy mi lesz velünk! Hat hónappal ezelőtt még kétszer ennyien voltunk. Mondjuk el az esti imát! Rabbi, kezdje!
Mennyi időnk van még az appelig állomásfőnök úr?
Miért, készül valahova? /kéjes röhögés/.
Nem, állomásfőnök úr, csak ima után még felolvasnánk a Mohácsi novellájából?
Mit esznek azon a Mohácsin? Tényleg! Remélem appelra összeszedi magát és méltóztatik előbújni a vackából! Még végül itt fordul fel nekem! Mondja, tényleg olyan nagy ember volt ez a Mohácsi? Soha nem halottam róla.
Idehaza nem is, de osztrák-országban és a németeknél ünnepelték, mellesleg a kormányzó a barátja.
Akkor hogy a fenébe került ide?
Tévedésből, tévedésből állomásfőnök úr.
Ne hantázzon már nekem itt össze vissza! Még, hogy tévedésből! Minek erőltetik ezt a sokadik felolvasást még itt is? A zsidó kultúra egy szemét, a kutyának sem kell. De ha maguk ezzel akarják tölteni a hátralevő idejüket, isten neki, csinálják. Csak ne óbégassanak!
No jöjjünk össze és fogjunk bele. Itt vannak a szemelvények. 
Gondolod, hogy ez segít rajta?
Nem tudom, de ha már eddig felolvastunk, ezen már ne múljon, ez az utolsó, oszt vége.
Hát!
Illés, hol vagy, miért nem jössz? Mindenki rád vár.
Itt vagyok.
Eredj és nézd meg, hogy van!
Na?
Alszik.
A lapok tetejére odaírtam a neveteket és a sorrendet. Nem minden szövegrészt sikerült kiírnom, mert kifogyóban volt a tinta, a szállítmányozási papírokat meg úgy őrzik, mint a fehér kenyeret, szóval spórolni kellet!
Fehér kenyér! Mikor ettem utoljára fehér kenyeret?
Akkor kezdjük”.
–

–
3.) Novellarészletek: Dicsőség a magasban… /részlet/
“Igen meg voltam hatva. És büszke voltam arra is, hogy a Kisfaludy-Társaságban újból szóhoz jutott egy nay, eddig ösmeretlen költő. Látom már, kíváncsi vagy te is. ahogy kíváncsiak voltak a többiek arra, hogy hát ki is írta Az ember tragédiáját ? Titok, Flórám, még mindig titok, kiírni az újságba nem szabad. De neked, persze, megmondom. Flórám, mi ösmerjük a költőt, te is, meg én is. Tegnap is beszéltünk róla. Igen, tegnap. Nem emlékszel? Nálunk járt Veres Szilárdka és elmesélte, hogy családjának egy jó barátja, aki neked is távoli rokonod, mert édesanyja Majthényi-lány, volt képviselő, irodalmi műkedvelő különben, de jó hazafi, beteg ember, egy esztendőt töltött különböző börtönökben, –  Az ember tragédiáját ez a Madách Imre írta . . .
–

–
4.) “Szikla a tanúm” Zsidó mese. Szolár Tibor bábművész.
–

–
5.) Visszaemlékezések, levelek: Fölösleges mint a mi nemzedékünk. Embertragédiája – Burgtheater. Rózsavölgyi Márk regénye. Janus lelke. Gondolatok Nordau-ról. Levél Villányi Lajoshoz. Naplórészlet.
–
6.) Második közjáték: 1944. július 8-án Mohácsi Jenő beszállt a deportáló vonat marhavagonjába. Az ajtók döngve becsapódtak, kívülről lakat csattant. A szerelvény még állt. A szomszéd vagonokba folyt az emberek bezsúfolása. Egy túlélő szemtanú szerint egyszer csak német kiáltozás hallatszott a vonat mentén: Egy vasutas mutatta a kormánytól érkezett felmentő levelet. A szemtanú következő percekre így emlékezett: „Futottam végig a vagonok előtt, én meg a vasutas és Mohácsi Jenő nevét kiáltoztuk. Her Mohácsi! Her Mohácsi! Az egyik rács mögül eszelős arc nézett ki. –  Mit akarsz? Van köztetek egy Mohácsi nevű? Van. Szóljatok neki, kegyelmet kapott a Kormányzótól, készüljön, hazamehet! Belül mindenki az ajtót, próbálta kinyitni, kintről mi is próbáltuk, ráztuk, döngettük, nyomtuk, nem engedett. Kívülről le volt már lakatolva. Kinyitni! Hamar a kulcsot, kinél van a kulcs? Nem hiszem, hogy pár percnél több idő telt volna el, de a német őr mozdulatlan maradt. És a vagon lassan elindult.” Mohácsi Jenő 1944-ben, deportálás közben, útban Auschwitz felé hunyt el, a Békásmegyerről induló vonat lezárt vagonjában. Holteste sosem került elő.
–

–
–
7.) Róbert Péter történész előadása: A Budapesti zsidó munkaszolgálat története.

–

–

–

–                                                                                              Diszelt terv: Merenics Zsófia
–
– Bal oldal

– Közép

– Jobb oldal
-

Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
Tell: +36702570999
–

Támogatók-partnerek:
Magyar Kormány. MAZSÖK. Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. MAZSISZEM. Fészek Művészklub. Gershwin Produkciós Iroda. Esti Hírlap. HETI Tv. Thália Tanoda. restancia.hu Budapest Nyomda. CafeArt.