Minden ami színház » Színházművészet

A nemzeti kultúra és művészet a társadalom láthatatlan összetartó szövete!

krisztl — Tue, 23 Jul 2024 04:11:41 +0000

A nemzeti kultúra és művészet /különösen a színház/ a társadalom láthatatlan összekötő-összetartó szövete, /erős, ugyanakkor rendkívül sérülékeny szellemi és lelki organizmus/ amit óvni kell!

„A soron következő generációk küldetése nem alul, hanem elérni és felülmúlni az előttük lévő generációk által létrehozott értékeket”! Manapság ennek éppen az ellenkezőjét látjuk, tapasztaljuk. Magyarország kulturális intézményi szerkezete, működési mechanizmusa, minőséget hordozó küldetése változásra érett, immár több mint 30 éve, ezért mondhatjuk azt, hogy honi kulturális életünkben még várat magára a “rendszerváltás”. Ezért szembesülünk nap, mint nap, azzal a bulvár kulturális jelenséget igazolandó “erre van igénye a közönségnek”, ledegradáló szlogenekkel. Ahhoz, hogy lássunk egy jó filmet vagy egy jó színházi előadást, tíz gyenge filmet és tíz középszerű színházi előadást kell végig szenvedni, nem kevés pénzért. Fentiekkel nehéz vitatkozni. /persze mindig lesznek olyanok, akik sem a tényeket, sem a valóságot nem fogadják el, lelkük rajta/. Hosszú évtizedek óta kísérem figyelemmel honi kulturális életünket, ezen belül is, a színházi szakmában lévő politikai megmondóemberek ördögűző megszólalásait! Az ördög maga a Magyar Kormány, annak is, a kulturális korifeusai. Persze az ördögűző baloldalnak is megvannak a maguk megélhetési “szak” emberei, de azok valahogy nem /vagy egészen ritkán/ kerülnek kritikai össztűz alá a kulturális szektavezérek szintén baloldali többnyire online megszólalásaiban. A másik oldalról is szükséges kimondani, hogy amíg több száz milliós vagy milliárdos állami támogatással/minőséget nélkülöző/ musicalekre, filmekre, kulturális fesztiváloknak nevezett zabálásra és italozásra fordítják a töméntelen pénzt, /minőségi számonkérés nélkül/ addig azt kell mondanom, messzire került a hőn óhajtott kulturális rendszerváltás. Ugyan akkor vannak akik /csendben, halkan/ teszik a dolgukat, /nem is rosszul/ sziszifuszi módon értékeket teremtenek – kontra – középszerű /online/ megmondóemberek üvöltenek, és komisszárokként ontják az általuk vélt igazságokat, a mindehhez segédkező, mára már régen értékét vesztett /bulvár/ médiák közreműködésével. De nem lehet mit kezdeni azon /ellenzéki/ színház igazgatók kijelentésével sem, akik milliós havi fizetéssel a zsebükben is azt harsogják, hogy nem létezik a színház politikai állásfoglalás nélkül. Pedig a mindenkori kultúrának, művészetnek, politika felettinek kellene lennie, mivel egyetemes emberi értékeket képvisel, legalább is, elvileg. Fenti példák jelzik, hogy mennyire élet-halál, egyben harci területté vált a mindenkori kultúra, ezen belül is, a színházi világa. Egy kollégám azt mondta: “sok a vadász, kevés a fóka” vagy is a kulturális terület betelt, ezért folyik a harc, s vált egyfajta egzisztenciális küzdelem területévé, amely csupán maga előtt tartja a kultúra, művészet álarcát, de azt valójában alig képviseli. Ez egyrészt, sajnos igaz, másrészt túl egyszerű lenne a gondok ilyenképpen leképezése. Másrészt ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre ahol a kulturális tárca vezetése lényegében egy nagy átjáró ház volt, és nem akadt egy önálló, hiteles, komplex szaktudással, kultúrpolitikai koncepcióval rendelkező vezető, aki hozzá mert volna fogni, netán-tán rendbe merte volna tenni a kulturális területet nos, ez is súlyos látleletet tükröz. Ki kell mondani, hogy annyira felhígult, minőséget vesztett területté vált honi színházi /kulturális/ életünk, tele megélhetési hályogkováccsal, amely rég elvesztette művészi, pedagógia, morális, pozitív személyiségformáló küldetését, tisztelet azon keveseknek, s itt mind két /ideológiai/ oldalon vannak olyanok, akik üdítő kivételt képviselnek. De akkor jelenleg mi a helyzet, mit lehet tenni ebben a katyvaszban? Mi tartja még mindig össze, ezt a szerkezetében /poszt kommunista/ állami támogatások nélkül összeomló, ál felépítményt? Ahogyan a gond összetett, úgy, a válasz is komplex, nem is lehet másképp. Kezdhetjük a korosztályok ellaposodásával, korai kiégésével azzal, hogy az előttük lévő, értékeket létrehozó nemzedékek kulturális értékeit legtöbbször csupán lebutítják, s azt sajátjukként adják vissza, egészen odáig, hogy ugyanők nem elérni, meghaladni akarják az előttük lévő generációk által létrehozott értékeket, hanem egyenesen alul múlni. Ez a módi ez a trend, megint csak tisztelet a kivételnek. Ebben segíti őket az az online média tenger, amelyben az értékeket nem képviselők lubickolnak, egymást támogatva, egymást erősítve „celeb-ként” tündökölve, hivalkodva az értéknélküliségükkel, minőségnélküliségüket állítva példaképpé, /ebben nagy segítségükre vannak a kereskedelmi televíziók/ lenézve és lesajnálva azokat a rétegeket, akiknek pedig nem a kulturális lesüllyedésre, /abban van elég részük/ hanem éppen ellenkezőleg, kulturális felemelkedésre lenne szükségük. Az „erre van igény” /hazug/ szlogennel igazolják önön maguk színvonaltalanságát, érték és kultúra ellenes létezésüket. Ugyan is az a közel 1.5-2 millió minimumon élők nem azért nézik kizárólag a kereskedelmi televíziók szellem és jellemromboló műsorait, mert erre lenne igényük, hanem mert nincs pénzük, /talán több minőséget, értékeket hordozó televíziós csatornákra/ csak az ingyenesen fogható műsorokra. Ezekből a kereskedelmi csatornákból pedig nem a szellem és jellemgyarapító kultúra, művészet árad, /ha már előszeretettel használják a „sztár, a „művészet” fogalmakat, amelynek egyébként ez lenne a küldetése, hanem a lebutított, kommersz, vulgáris kultúra. Kulturális és művészeti életünk olyan mélyre süllyedt, /tisztelet a kevés kivételnek/ hogy a résztvevők, nem a művészi értékekkel, hanem a magánéletük bulvár részével akarnak bekerülni a hírekbe, a médiákba, s valljuk be, szinte már csak erre vevők legtöbben, mert a lebutított értékekkel elárasztott rétegek értelemszerűen, önmaguk értékfelfogását keresik. Ide vezetett a művészetekkel visszaélők káros, társadalomromboló tevékenysége, mert míg ők, értéktelen, szellem és jellemromboló minőség nélküli tevékenységükkel anyagi értelemben gazdagabbakká váltak, addig munkásságuk eredményeként, a kulturális értékektől elzárt, attól megfosztott tömegeket hagytak/hagynak maguk után. A médiák, /online tér/rég elvesztették, a kereskedelmi csatornáknak a kezdetek óta /talán/ nem is volt, a mindenkori színház meg elherdálta azt, amit „hitelességnek” hívunk. A hitelesség az, amelyet hosszú, kitartó munkával, tanulással lehet létrehozni, megtartani s ami egyedül képes csak visszaadni az értekkel bíróságot a mindenkori kultúrának, a művészeteknek, amelyek az adott területek /szellem és jellem pozitív fejlődését szolgáló/ küldetése. Mert nem fogadom el azt, hogy a gyerekeinknek mindössze ilyen „celeb” vagy minőség nélküli megmondóembereket állítsanak példaképeknek, s nem a tanulásra, a tudásra, értekkel bíróságra való törekvést, a szellem és jellem jobbító teremtő erejét! A mindenkori nemzeti kultúra és művészet /különösen a színház/ a társadalom láthatatlan összekötő-összetartó szövete! Erős, ugyanakkor rendkívül sérülékeny szellemi és lelki organizmus, amit óvni kell!

Kriszt László rendező-koreográfus.

Kapcsolódó cikk:
Színészóriások hiteles krónikása vall letiltásról, alázatról és a színház silányuló világáról
https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2025/10/szigethy-gabor-szinhaz-interju

Kapcsolat: mindenkiszinhaza@gmail.com

A 21. századi magyar kultúra jövője a minőség és számonkérés!

krisztl — Fri, 24 Jun 2022 06:08:42 +0000

Minap olvastam Csák János miniszter úrral egy beszélgetést, amely a Matthias Corvinus Collegiumban történt (készült). Ez sarkalt arra, hogy talán egy kicsit szókimondóbban, górcső alá vegyem azt a honi kultúránkban bebetonozott állapotokat, amelyekről lényegében a miniszter úr is beszélt, persze, finoman, diplomatikusan. Most nem szeretnék azokra a nyílt és őszinte hangokra hivatkozni, amelyeket már mások megtettek ez idáig, jómagam is ezek közé tartozom. Természetesen nem gondolom, hogy Miniszter úr olvasta az e témakörben megjelent és közreadott korábbi gondolataimat, mert ha így lett volna, akkor nem gyarapítanám magam is a vergődő, kilátástalan alkotóművészek hosszú sorát. No de térjünk a tárgyra. A Magyar Kormány az elmúlt több mint egy évtizedben, nem kevés pénzt fordított a mindenkori kultúrára, annak infrastrukturális, fenntartási, innovatív és személyi területeire, abban a reményben, hogy stílustól, műfajtól, irányzattó független, értékkel bíró, színvonalas, minőségi kultúrát kap vissza cserébe. Nem kívánok esztétikai vitát nyitni arról, hogy voltaképpen mi számít színvonalasnak netalán értékesnek, mert ebből nem lehet jól kikeveredni, ugyan is, ahány megközelítés, annyi választ kapunk. S amúgy sem ez a publicisztikám alapvető célja, hanem az, hogy ha a Magyar Kormány évente százmilliárdokkal támogatja a magyar kultúrát, akkor az eredményezzen valamilyen általános értelembe vett értékkel bíró produktumot. Azonban jól látni, vannak olyan (nem kevés) területei a kultúrának, amely ontja magából a középszert, vagy finomabban fogalmazva, az átlagost. Már pedig a mindenkori művészet nem lehet sem átlagos, sem középszerű, mert akkor a művészet, mint fogalom, feleslegessé válik. Sajnos azonban az átlagos, a középszerű mára általánossá vált és csak viszi az állami százmilliárdok nagyobb részét évente. Kezdem: a “TAO” eredetileg jó célokat kitűző, majd magán zsebekbe landoló lopássorozattal, ami óriási szakmai és morális érvágása volt honi kulturális életünknek. Folytatom a kocsmaturizmus agyament ötletével, s habár ez nem a mostani kormány találmánya volt, mégsem tett semmit, ennek a városromboló, piszkot, szennyet, prostitúciót, kábítószer kereskedést maga után hagyó és az őshonos lakókat elüldöző tendencia ellen. A következő átmagyarázás a magyar cirkuszművészet, világ színvonalúnak való kikiáltásának mentén keletkezett (amely egyébként tényleg rendelkezik hagyományokkal), de nem nemzetközileg mérhető szinten, /tisztlelet a ritka kivételnek/mert a cirkusz világban szinte csak olyan magyar származású cirkuszművészekkel találkozhatunk, akik külföldön váltak ismertté, nem idehaza bontakoztak ki, futottak be. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne működjön egy Baross Imre Artistaképző Intézet Előadó-művészeti Szakgimnázium mellett, egy cirkuszművészeti főiskolai intézmény vagy, hogy ne épüljön új Nagycirkusz, hanem arról van szó, hogy egy adott kulturális terület újragondolásánál, újratervezésénél hagyjunk több szakmai érlelődési, kikristályosodási időt, és ne pusztán a milliárdok gyors, rövid intervallumon belüli beömlesztésétől várja a csodát.
A következő nagy terület a magyar film. Most sokan fognak felhördülni! A jó magyar film ritka, mint a fehér holló, s ez különösen igaz, az elmúlt pár évtizedre. S az is tendencia, hogy a produktumok messze elmaradnak, az e területen elköltött sok milliárdhoz képest. Szerintem vagyunk még páran, akik emlékeznek a 80-as években történtekre. A lényege az volt, hogy az akkori Szovjetunió büszkén jelentette be a nemzetközi sajtó előtt, hogy már náluk is van, világszínvonalú szívátültetés, s ebből az következik, hogy már elérték az Egyesült Államok orvosi színvonalát. Igaz, csak azt nem tették hozzá, hogy míg az USA-ban tíz szívátültetésből nyolcan maradtak életben, addig a Szovjetunióban, tíz szívátültetésből ketten. Hát egy kicsit így vagyunk a magyar filmekkel is. Mindig csak azt az egyet vagy kettőt mutogatjuk, természetesen a fentieket szimbolikusan értelmezve.
Következő mérgező terület a köztévé és az egyik (remélem, kitalálják) nagy kereskedelmi tévé, gagyi és celeb gyártása, szintén sok tíz milliárdból évente. Mert hogy a másik nagy kereskedelmi televízió, kulturális szemetet hoz létre, az adódik a világszemléletéből. De az értehertelen és nem értem, hogy ennyi /lényegében közpénzből/ miért nem lehet értékes, színvonalas, szórakoztató, még talán nevelő célzatú műsorokat gyártani, de nem. Ennyi pénzből nagyrészt csak selejtet sikerül kitermelni. Ami pedig nem az, azok az újra elővett régi filmek vagy a régi gyártású kulturális műsorok. A következő nagy (ál) terület a kulturális köntösbe bújtatott, “zaba és piafesztiválok”. Nincs abban semmi rossz, ha a nagy bortermelők reklámozzák a boraikat, de hogy mindezt állami támogatásokból, no, ez több mint fura! Ki gondolná, hogy a külföldi turista pusztán azért utazik Magyarországra, hogy egy jót egyen vagy igyon? Valószínű csak az, aki a markát tartja az államnál, mert más nem nagyon. Pár éve hallgattam az egyik nagy, ilyen jellegű fesztivál vezetőjének televíziós nyilatkozatát, amelyben elmondta, (s most jól figyeljenek) a tíz napos eszem-iszom fesztiválon, kétezer ötszáz eseményt tekinthetnek, meg az érdeklődök. No, ez nem semmi. Persze ismerjük a közmondást: “hazudj akkorát, hogy mindenki elhiggye”! Hát itt sikerült. Másik személyes élményem volt, pár évvel ezelőtt, a Várban megrendezett gasztronómiai fesztiválon, ahová csak hogy bemehessek, kétezer forint belépőt kértek tőlem, mind ezt, állami dotáció mellett. Ezt hívják rablásnak, mellettem több külföldi turista, sem értette és nem is mentek be. Ők bizonyára, nem a jó hírünket vitték hazájukba!
A következő pénznyelő terület a színházi fesztiválok területe. Ha azt mondod “Fesztivál” akkor az állami bugyelláris, duplán nyílik. Pedig csak sebtében összeállított, inkább keresztmetszet szerű, felejthető, közepes szintű előadások tömegét állítják elő, évről évre. Hakni, ahogy mondják. Hakni szintű előadások, hakni szintű díszletek és jelmezek és minden, ami hakni. De az állami támogatások, amit kapnak, az nem játék vagy haknipénz, hanem valós, igazi értékálló pénz. Most bizonyára azt gondolhatják, a fenitek okán, hogy itt van ez a pali (én) s csak általánosít! Pedig nem, éppen ellenkezőleg. Mondja meg valaki, miért kell nekem (s gondolom, ezzel nem vagyok egyedül) tíz színházi előadást megnéznem ahhoz, hogy egy jó vagy netán-tán kimagaslót lássak, (nem kevés pénzért). Miért kell nekem tíz magyar filmet megnéznem, hogy egy jót lássak, (nem kevés pénzért). Miért nem találok a magyar pénztárcámhoz megfelelő fesztivált, ahol kielégíthetem a kulturális igényeimet, mert nem zabálni és piálni mennék, ha lehet. S a sor még végtelen. Tehát nem elég, tényleg világszínvonalú kulturális tereket, intézményeket, épületeket létrehozni, felépíteni, azt tudni is kell tartalmas, programokkal, kultúrával megtölteni. No, ebben van óriási lemaradásunk.
Az új agyrém pedig a mindenből csináljuk musicalt. Ha kell, ha nem. Hiszen közönségvonzó, az állam is bőven támogatja, még hogyha irreális is a téma, nem baj, a kulturális szélhámosok, jól járnak. Aztán majd megmagyarázzák, hogy a közönség volt alul művelt. Ezek a musical guruk, még azzal sincsenek tisztában, nem tudják, hogy mi a musical alapkiindulása: „amit nem tudsz kifejezni prózában, azt elénekled, amit már nem tudsz, elénekelni sem, azt eltáncolod”. De hol van, hol találni Magyarországon olyan színészt-színésznőket, akik megfelelnek e hármas elvárás magas szintű igényeinek? Pedig az SZFE-én évtizedek óta van zenés /musical/ szak, szerintem, inkább csak zenés ének szak. Talán az egyetlen előadó művészeti terület a zenei terület, ahol stílustól, műfajtól függetlenül magas a színvonal, jó a kínálat. Itt valamiért sikerült általános értelemben a kormányzati támogatásokért cserébe változást elérni. A kulturális közbeszédben (színházi berkekben) azt mondják, hogy Orbán Viktor felé, nem lehet semmilyen személyi kritikai észrevételt közvetíteni az általa kinevezettekről. Akit egyszer kinevez, az stabil, mint a beton, halmozzon bár hibát hibára. Nem tudom, hogy ebben mi az igazság, de hogy ezen változtatni kell, az biztos, mert az kétségtelen, hogy nagyon sok, egyébként rendkívül jó szándékú, nagyvonalú, értékteremtő kultúrpolitikai szándék veszik a ködbe, mert adott elképzelés megvalósítására alkalmatlan vezetőt neveztek ki. Ugyan akkor rossz emlékkel bír, hogy túl sok idő telt el, (nem kevés feleslegesen elköltött milliárdokkal egyetembe), míg a hibahalmozó (mondjuk ki átlagos képességű, közepes szintű kinevezett) végül is semmivé vált. De az is igaz, hogy bunkerszerűen veszik körül magukat a kulturális döntéshozók, s eléjük kerülni szinte lehetetlen. Ezáltal rengeteg nagyszerű kulturális ötlet vész el, vagy nincs olyan szakmai fórum, vagy platform, amiken keresztül el lehessen érni őket. A pályáztatási rendszer meg egyenesen kontraszelektív, sokszor önellentmondó, s nem a tudásra, a kreativitásra épít, hanem a végtelenbe tűnő papír és adatlapok kitöltésére. S most térnék vissza Csák János miniszter úr beszélgetéséhez, (amelyet az elején már említettem), és itt érkeztem el, magához az emberhez, ahhoz az emberhez, aki ért ahhoz, amit csinál. Ahhoz, hogy Csák János miniszter úr sikeresen vegye az előtte álló nem kicsi kihívásokat, fel kell tenni a következő kérdéseket! Hol hibádzik a kulturális életünk? Hol van elrontva? Miért nem sikerült idáig ezen változtatni? Nyilvánvaló, hogy a válaszokat a kulturális rendszerben, területen működő, s a döntéseket hozó (mindenkori vezetői pozícióban lévő) közép és felső-vezetők személyi összetételében kell keresni, valamint a bürokratikus pályáztatási rendszerben. Attól tartok, hogy el kellene egy “kulturális rendszerváltás” mert az itt, még nem történt meg. Sokkal jobban számít a politikai helyezkedés, lobbizás, dörgölődzés, a hízelkedés, amely mögött a legtöbb estben nincs teljesítmény, nincs tudás, s főleg tehetség. Pedig amiben Magyarország szinte világelső az a kreativitás a tehetség, még is, egyfajta “kontraszelekciós” módozatban működik a kulturális rendszer. Többségében az kerül vezető beosztásba, aki nem oda való, az hoz döntéseket, akinek nem lenne szabad. Nem is kell az embernek szakértőnek lennie, hiszen még a Bibliába is úgy szól az idevonatkoztatható igeszakasz: “A fát a gyümölcséről lehet megismerni. …….”. (Lukács 6:44). Tehát a színvonalas, minőségi kultúrát szerető, s kedvelő emberek többségének nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy ezt a kontraszelektív, devalvációs folyamatot tisztán lássák. Magát a változást viszont valahol el kellene kezdeni, é s hol máshol, ha nem az államilag támogatott és fenntartott kulturális terület számonkérésénél! Hasonlóan a közalapítványokba való felsőoktatás integrációjához, a kulturális terület minőségivé tétele is azon múlik, hogy sikerül e megreformálni a kiválasztási mechanizmust. Kinevelni egy önmagát komolyan vevő, magas tudáskompetenciával rendelkező kulturális közép és felső-vezetői réteget. Mert ennek hiányába, nincs az a pénz, amely értéket tudna teremteni. Természetesen voltak és vannak kiváló, minőséggel bíró előadások, produkciók, programok, a baj az arányokkal van. Az évente ráfordított százmilliárdok tükrében, nincs egyenes arányban a visszakapott minőségi kultúrával, itt lenne nem kevés tennivaló. Mert, hogy maga az ember kezd kiveszni a mindenkori kultúrából, s próbálják látvánnyal, hang és fényhatásokkal kiváltani, s ha ezekkel sem sikerül, akkor Sigmund Freudi megközelítéssel magyarázni: „állj, ne mozdulj, megmagyarázlak”.
Összefoglalásként még annyit szeretnék megemlíteni, hogy a mindenkori kultúra: „Emberek által, emberekről, embereknek szól.” Ezt a mottót kellene alapvetően szem ellőt tartani mindazon vezetőknek, akik a kulturális területen döntéshozói státuszban szeretnének valamit tenni honi kulturális életünk jobbá, többé, értékesebbé tételéért.

Kriszt László rendező-koreográfus.
–

Budapest. 2022. Június. 24.

–

Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

“Mindjárt jövök” abszurd, szimbolista játék

krisztl — Thu, 14 Apr 2022 04:53:02 +0000

Az előadásban, mindenki és minden szimbolikusan van jelen, kap értelmet. A sötétség, a sötétségben világító lámpások, a két várakozó emberi lényecske, a hozzájuk csapódó fényhozó, az eszkatonból érkező hírnök, no és az a titokzatos bábu.

-A 2025-2025 színházi évadban új szereposztásban lesz látható!

“Mindjárt jövök” abszurd, szimbolista játék, Samuel Beckett nyomán.
Fiú:
Lulu:
Lili:
Fényhozó:
Egy titokzatos bábu
Zene: Piano Guys.
Grafika: Pásztor Attila.
Videó-vágás: Kárer László
Színpadra alkalmazta és rendezte: Kriszt László.
Időpont: HAMAROSAN.
Helyszín: HAMAROSAN.

Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

“Mindjárt jövök” abszurd, szimbolista játék. Interjúbeszélgetés.

Megszokhatták az olvasóink, hogy időről-időre beszámolunk a Kazán István Kamaraszínház új nevén, a KIKszínház bemutatóiról. Nemrég az új bemutató próbáján jártunk és egy igazán érdekfeszítő összpróbának lehettünk résztvevői. Minimalista díszlet, csupán egy almafa a háttérben, négy színész, négy lámpással, no és egy titokzatos bábu. A próba után beszélgettünk a darab dramaturg-rendezőjével Kriszt Lászlóval.
- Mintha egyfajta dezsávü érzésem lett volna a látottak alapján és mégsem! Egy közismert Beckett darab emlékképe csillant fel bennem, de miközben azon morfondíroztam, hogy melyik műve lehet az, magával ragadott az érdekfeszítő játék.
Samuel Beckett műve az 1950-es években látott napvilágot abban az időszakban, amikor a második világháború után, nem győzelmi mámorban fürdött a világ, hanem egy kiüresedett, önmagával meghasonlott emberiség kereste az ontológiai válaszokat, s habár az alapvető kérdések az archaikus időkben eredtek, a válaszokat a jövő horizontjára fokuszálva lehetséges megtalálnia. Beckett műve, egyszerre groteszk és abszurd, hiszen az emberi lét-várakozás, örök idők óta tart. A rendezés éppen ezen megfoghatatlan, s ki nem ábrázolhatósága okán, Isten szemszögéből, közvetett módon forgatja vissza az alapmű történését, amely különleges látásmódja teszi lehetővé, hogy egyrészt eltűnjön a lila művészi köd, másrészt aktualizálja és gondolkodásra serkentse a mindenkori nézőt.
A magyar színházi trendbe rendkívül ritka “szimbolista” színpadi felfogást alkalmazom, megtartva az alapműben feltett, az emberiséget érintő nagy kérdéseket, de közben úgy ábrázoltam a karaktereket, azok egymáshoz és az elveszítetthez való viszonyát, hogy a nézőre bízom az álomszerű történések, saját valóságába helyezését. Az előadás végére kirajzolódik az emberiség által feltett kérdésére adott Isteni válasz: “Mindjárt jövök”!.
- Már a próbán, nagyszerű színészi alakítások bukkantak elő, no és az a titokzatos bábu!
Az előadásban, mindenki és minden szimbolikusan van jelen, kap értelmet. A sötétség, a sötétségben világító lámpások, a két várakozó emberi lényecske, a hozzájuk csapódó fényhozó, aki szintén lámpást /fényt/ tart a kezében, az eszkatonból érkező hírnök, no és az a titokzatos bábu. Mozaikok, amelyek az előadástörténet fejlődésével együtt kapnak fokról-fokra értelmet, mint amikor a mozaikok a helyükre kerülnek, és megkapunk egy tiszta, világos képet.
- No de az a bábu, az mi? Mert megmondom őszintén nem tudtam megállapítani!
Ugye a bábu, az egy emberi lény, de ha az emberi lényből elvesszük a lelkiséget és az értelmet, akkor csak egy puszta anyag lesz, és mint tudjuk, az anyagnak önmagában nincs értelme. Hát ezt szimbolizálja a bábu. Tehát az embernek nem csak a rája bízott természettel kell emberségesen bánni, hanem önmagával és a másik emberrel is. Egy olyan felelősség, amelyet nem lehet elhárítani vagy áthárítani, ez a mindenkori ember kötelessége, hogy a rábízott életet, értékeket, ne kiélje, hanem megélje.
- Mi aktualizálja a leendő bemutatót?
Ez is beilleszthető, az immár 16-ik színházi évadunk repertoárjába, melyben kézzelfogható a triászok, vagy is, a hármas egységek, ilyen volt a keresztény előadás sorozatunk: a Szent Johannából alkalmazott “Magányos Johanna”, az “Igazság a máglyán”, Giordano Brunoról szóló előadás és Ady “Istenes” verseiből készült keresztény témájú előadások. Aztán hasonló elgondolással készült a zsidó témákat /sorsokat/ bemutatott előadásaink, mint: Sárdi Mária “Kislány a pokolban” vagy a Tadeusz Borowski: “Auschwitzi Napló” monodrámák és hát az örök klasszikus Karinthy Ferenc: “Gellérthegyi álmok” előadásai. A mostani hármas egységet az egzisztencializmus, annak is az elidegenedés látószöge adja. Ilyen volt Albee: “Mese az állatkertről” dráma, Sartre: „Zárt tárgyalás”
és a Beckett nyomán most készült “Mindjárt jövök” abszurd, szimbolista játék. Ami pedig a konkrét választ illeti, ebben a darabban nem egy-egy személy elidegenítésével találkozhat a néző, hanem az egész emberiség elidegenedését tapasztalhatja meg. Amikor a kreáció szembefordul a kreátorával, akkor felborul a rend, s utána csak káosz marad. Pedig a kreátor a semmiből teremtett lélekkel bíró anyagot aki, kiüresítette önmagát, s emiatt hiányt hagyott maga után, amelyet azóta is reménytelenül próbál helyreállítani, s ezért várakozik az idők végtelenje óta.
- Köszönöm a beszélgetést!
Aki pedig többet szeretne, megtudni a készülő előadásról az látogasson el a www.kazanistvankamaraszinhaz.hu oldalra!

Cs. P.
–
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
–

Ökumené Teátrum – Keresztény ifjúsági kamaraszínház 2020

krisztl — Thu, 05 Mar 2020 06:45:24 +0000

Hireket és információkat tudhatnak meg a az Ökumené Teátrummal kapcsolatban!

Az új keresztény színház létrehozását “Ökumené Teátrum” néven azt tette időszerűvé hogy a Kazán István Kamaraszínház által már bemutatott keresztény daraboknak adjon új megjelenési formát és hosszútávú perspektívát. Régi abból a szempontból, hogy a Kazán István Kamaraszínház 2006-tól, elsőként tűzött folyamatosan repertoárjára zsidó és keresztény témájú kamaraszínházi előadásokat. Ezzel párhuzamosan mindössze az Evangélium Színház volt az /azóta megszűnt/ amely hasonló küldetést töltött be, 1990 és 2010 közt. Mindezzel párhuzamosan létrejött a “Keresztény ifjúsági kamaraszínház” amely a fiatal nemzedékeknek kíván keresztény jövőképet mutatni, a színház eszközeivel. Fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk, közreadjuk azokat a keresztény értékeket, amelyet az elmúlt több mint ezerötszáz év létrehozott, megtartott, összegyűjtött az irodalom és színház területén. Ugyan akkor célunknak tekintjük a zsidó irodalom, színház és film, valamint a roma kultúra bemutatása, ez eddig be nem mutatott színházi művek létrehozása. Az elmúlt 15 évben Zsidó Színházi Esték és Keresztény Színházi Esték címmel mutattunk be zsidó és keresztény témájú színházi előadásokat, programsorozatokat. Keresztény színházaink jogi besorolása magán színház kategóriájába tartoznak, amelyek nem részesülnek állami támogatásban. Ugyan akkor szívesen fogadunk támogatói felajánlásokat, pontosan azért, hogy függetlenségünket /politika mentességünket/ továbbra is fent tudjuk tartani! Az ökumené (görögül oikumené) egyetemes, az egész világot érintőt jelent, de egyben egyházi mozgalom is, amely a világ összes keresztény egyházának egyesítésére törekszik.
–

–

Az elmúlt 14 évben bemutatott zsidó és keresztény témájú előadások.
G. B. Shaw: Szent Johanna című művéből: “Magányos Johanna” monodráma.
Tadeusz Borovszky: “Nálunk Auschwitzban” holokauszt monodráma.
Sárdi Mária: “Kislány a pokolban” holokauszt monodráma
Giordano Bruno: “Igazság a máglyán” monodráma.
Herzl Tivadar: “Izrael Lángja” monodráma.
Ady Endre: “Isten versek” összeállítás.
Ady Endre: “Kozmikus Ady” verses est.
Békési Sándor: “Az egy lélek védőbeszéde”.
-

Tervezett előadások Ökumené Teátrum.
Hevesi Sándor. “Császár és komédiás” dráma.
“A kereszt útja” összeállítás keresztény versekből.
Ady Endre: “Az Isten balján” verses összeállítás.
“Isten pere” a film színpadi változata.
“Három napig magyar” monodráma Puczi Béláról.
–

Tervezett előadások Keresztény ifjúsági kamaraszintház.
Baranyecz János: “Olivér kalandjai” zenés mesejáték.
Középkori keresztény iskolai drámák sorozat. /előkészítés alatt/.
–
Archív előadások:

–

–
–

–
–

–

Kapcsolat:
www.keresztenyszinhaz.hu
keresztenyszinhaz@gmail.com

Beszéd és színész stúdió féléves vizsga 2019

krisztl — Wed, 22 Jan 2020 12:06:11 +0000

A Kazán István Kamaraszínház kommunikációs, beszéd és színész stúdió féléves vizsgáját láthatják. A stúdióban folyó munkáról kaphatnak egy kis ízelítőt.

Mindenki Színháza kommunikációs, beszéd és színész stúdió féléves vizsga 2019 December 28. Fészek Művészklub próbaterem.
–

Műsor:
Shakespeare: Szonettek.
Karinthy Frigyes.
– A tudomány
– Az idegorvosnál
– A hang
– Kérem vissza az iskolapénzt

–

Kapcsolat:
mindenkiszinhaza@gmail.com
–

Partnerek:
Komplex Művészeti Akadémia,
Kazán István Kamaraszínház, Fészek Művészklub, Minden Ami Színház,
Gershwin Produkciós Iroda, fenomena.hu

Gyakorlatos színészvizsga 2019

krisztl — Mon, 24 Jun 2019 13:29:08 +0000

Időpont: 2019. Június. 12.
Helyszín: Fészek Művészklub/próbaterem
Jelmez: Csillag jelmezkölcsönző
Fotó: Telegdy István
Kamera-vágás: Kárer László

Műsor:
Shakespeare: Szonettek
Kortárs és Klasszikus Költök versei
Karinthy Frigyes humoros jeleneteiből készült összeállítás.
– Lujza főherceget csíp
– Nekem a feleségem nagyon gyanús
– Az idegorvosnál
– Ott ki beszél
– Kérem vissza az iskolapénzt
Herczeg Ferenc: Violante és a bíró

Közreműködtek:
Bander Adrienn, Gergely Zsófia, Ferencz Tamás, Illés Tamás, Nyírő András,
valamint Faltusz Alexandra mv, Kovács Domonkos mv, Babinecz István mv és Vári Kálmán mv.
Fotó: Telegdy István
Plakát-kamera-vágás: Kárer László

Támogatók:
Előadó Művészeti Akadémia Bt, Komplex Művészeti Akadémia,
Kazán István Kamaraszínház, Csillag jelmezkölcsönző, Fészek Művészklub,
L-Fly Music, Gershwin Produkciós Iroda, beszedtechnika.hu
igenyesbulvar.hu lokal.hu fenomena.hu
–
–

–

További részletek:
www.mindenkiszinhaza.hu
Kapcsolat:
mindenkiszinhaza@gmail.com

Emlékezetes előadások 2006-2025

krisztl — Sun, 26 Aug 2018 06:12:57 +0000

A Kazán István Kamaraszínház 2006-2025 közt bemutatott, közönségsikert aratott, emlékezetes előadásait láthatják.

-
Ezekbe az emlékezetes előadásokba többnyire a Kazán István Kamaraszínház színészképző stúdió végzős hallgatói mutatkoztak be értékkel bíró szakmai színvonallal. A meghívott hivatásos színész kollégák pedig, tovább erősítették, az előadások művészi értékét.
–
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

-
Sartre: Zárt tárgyalás dráma. Ines: Riz Laura. Estelle: Dombrádi Alina. Garcin: Nagy Péter János.
Szobainas: Horváth László. dramaturg-rendező: Kriszt László Kamera-vágás: KCziránku Péter
Helyszín: Fészek Művészklub. Időpont: 2021.
–

–
Karinthy Frigyes: Gellérthegyi álmok dráma
Előző előadásokban közreműködtek:
Fantoly Nikolett, Tóth Melitta, Szemerédi Bernadett, Szabó Eszter, Major Bea.
Brückl Richard Martin, Andorai Péter, Ott József, Vég András,
dramaturg-rendező: Kriszt László.
–
Az előadásban közreműködtek: Major Bea és Vég András

–

–
Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt monodráma
Előző előadásokban közreműködtek:
Budai Tünde, Szabó Eszter, Dombrádi Alina.
dramaturg-rendező: Kriszt László.
–
Az előadásban közreműködött: Gunyecz Anna.

–
Mastrosimone: A pulóvergyűjtő dráma
Előző előadásokban közreműködtek:
Fantoly Nikolett, Laborczy Szilvia, Ripli Zsuzsanna, Major Bea.
Boronyák Gergely, Lénárt László, Tóth Máté, Damu Roland,
dramaturg-rendező: Kriszt László.
–
Az előadásban közreműködtek: Major Bea és Damu Roland

-

–
G. B. Shaw: Szent Johanna című művéből. “Magányos Johanna” monodráma
Előző előadásokban közreműködtek:
Szabó Zsuzsanna, Andrádi Zsanett, Fantoly Nikolett, Dombrádi Alina.
dramaturg-rendező: Kriszt László.
–
Az előadásban közreműködött: Ripli Zsuzsanna

–

-
Mese az Állatkertről abszurd dráma /keresztmetszet/
Író: Edward Albee.
dramaturg-rendező: Kriszt László.
Helyszín: Fészek Művészklub.
Előző előadásokban közreműködtek:
Jerry: Farkas Erik, Kovács Molnár József.
Peter: Kovács Molnár József, Vég András.

-
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

“Szentivánéji komédia” színészvizsga

krisztl — Thu, 08 Mar 2018 17:53:21 +0000

A Mindenki Színháza, színészképző stúdiójának “Színész” vizsgájának részletei láthatók.

Helyszín: Fészek Művészklub
SHAKESPEARE: SZENTIVÁNÉJI ÁLOM nyomán
Fordította: ARANY JÁNOS

Szentivánéji komédia

SZEREPOSZTÁS:
–
THESEUS, Athén ura: Nemes Gusztáv
HIPPOLYTA: Csatlós Andrea
EGÉUS, Hermia atyja: Vári Kálmán
HELÉNA: Dombrádi Alina
HERMIA, Egéus leánya: Major Bea
LYSANDER: Bakó Krisztián
DEMETRIUS: Vég András
OBERON, tündérkirály: Elnour Szilveszter mv.
TITANIA, tündérkirályné Ripli Zsuzsanna
PICK: Gunyecz Anna
PUCK: Bíró Szabina
PROLOG és erdei tündér: Faltusz Alexandra
VACKOR, ács: Major Tamás
GYALU, asztalos: Babinecz István
ZUBOLY, takács: Galambos Zoltán
DUDÁS, fúvó-foldozó: Rosenfled Dániel Imre
ORRONDI, üstfoldozó: Czysezon Róbert
ÖSZTÖVÉR, szabó: Vári Kálmán
KAPOR: Csatlós Andrea
SÚGÓ-ÜGYELŐ: Onix Lan
PYRAMUS – Zuboly: Galambos Zoltán
THISBE – Dudás: Rosenfeld Dániel Imre
FAL: Vári Kálmán
HOLDVILÁG: Czysezon Róbert
OROSZLÁN: Babinecz István
KAPOR: Csatlós Andrea
-

Fotó: Telegdy István
Grafika: Ferencz Tamás
Díszlet: Major Bea
Jelmez: Dombrádi Alina, Major Bea
Kamera felvétel: Kárer László
Rendező asszisztensek: Major Bea, Dombrádi Alina, Vég András
Rendező: G. J.

Kapcsolat:
mindenkiszinhaza@gmail.com
-

–
Mindenki Színháza
Gyakorlatos és Színész vizsgázók névsora:
–
Gunyecz Anna, Csatlós Andrea, Faltusz Alexandra
Bíró Szabina, Rosenfeld Dániel Imre, Vári Kálmán,
Babinecz István, Bakó Krisztián, Czysezon Róbert,
–
Major Bea, Dombrádi Alina, Ripli Zsuzsanna,
Major Tamás, Nemes Gusztáv, Galambos Zoltán,
Vég András, Onix Lan.
- A fotón a színész vizsgázók és a vizsgabizottság látható.

-

-

PROLOG:
–
Köszöntünk ó kedves néző téged,
színdarabunkat figyelemmel kísérőt,
A világ tele van széppel s rúttal
de megannyi bohókás, furcsa alakkal.
–
Történetünk apró és esendő
talán sokszor nem is érthető,
de minden jó ha vége jó
s ez a jó darabnál talán el is várható.
–
Mi sem teszünk másképp
száguldunk mit a forgó szél,
ne félj a végére lenyugszik minden
s medrébe kerül a dühöngő tenger.
–
Itt most sok a szín, és kevés a színező
ezért álarcban többször vissza jő,
de ne aggódj, ahogy a kör magába
vissza tér történetünk egyszer csak véget ér.
–
Ne vedd késznek e képzelet játékát
mi csak eljátsszuk, mit a valóság ád,
s ha cikázik néha szemed, ne zokogj
mert az csak egy tűnő állapot.
–
Játékunk néha esendő, talán csetlő botló
kérünk ezért ne mutass a végén fiaskót,
mindent mit most eléd tárunk
szívből jön, másként nem is játsszuk.
–
S ha tapsot kapunk az előadás végén
nekünk kincset jelent végkép,
mert nem is lehet ez máshogy
a színész szíve mindig ezért lángol.
–
Víg kedélyünket most ide tárjuk
vigyázzanak, ne maradjon tátva szájuk!
meglátják jó Shakespeare-ünk nagyot üt,
történetünket ezzel el is kezdjük.
-

Kapcsolat:
mindenkiszinhaza@gmail.com

Mindenki Színháza

krisztl — Fri, 21 Oct 2016 06:01:47 +0000

A “Mindenki Színházát” abból a célból hoztuk létre a 2016-2017-es színházi évadban, hogy olyan színházi szakemberek kaphassanak lehetőséget, kortól, nemtől, vallástól függetlenül akik valamilyen okból nem-tudnak alkotni, színpadra kerülni, önmagukat kiteljesíteni, habár akarásuk, szorgalmuk, tudásuk, tehetségük meglenne hozzá.

Gondolatok a színházról:
Színházat csinálni sok mindenből fakadóan lehet.
Lehet megélhetésből, karrierből, siker éhségből, s egyebekből.
Mi azokat a tudással, tehetséggel bíró leendő kollégákat várjuk, akiknek lét eleme a színház, mert a lelkükből a szívükből jön.
–

Mi tette szükségessé hogy létrehozzuk ezt a színházat:
A színházi szakmát a legtöbben azért válasszák mert éreznek magukban valamilyen készséget, affinitást, tehetséget. Ez az alkat, általában nem tartozik a könnyen kezelhető típusok közé, mert valami más éterben gondolkozik, mozog, de talán éppen ezért képesek arra, amire az átlag nem. Ez a típus sajnos gyakran “ön-sorsrontó” életet él, nemigazán érdekli sem önmaga, sem az a közeg amiben mozog, alkot, létezik. Ezért sokszor konfrontálódik, s kerül le, egy pillanat alatt a színpadról, vagy is megszűnik az a létállapot amiben, egyáltalán létezni tud. Sok nagy színészünk szenvedett emiatt az önrontó tulajdonsága miatt. Természetesen nem az önjelölt középszerűekről, a mindent és mindenkit tagadó, antiszociális, nárcisztikus, magukat mások főlé helyezőkről beszélünk! Ezt a típust, senki nem szereti, senki nem fogadja el, így mi sem. Azokról beszélünk, akik mások vagy a maguk hibájából, kikerültek a színházi vérkeringésből, s mint tudjuk a színész csak a filmen vagy a színpadon színész, máshol nem. Habár nem árt azt is tudnunk hogy, ” a színész is elsősorban ember, s csak másodsorban művész”
–

Magunkról:
A Mindenki Színháza nem rendelkezik se állami, se bármilyen más, anyagi támogatással, forrással. Ez persze nem zárja ki hogy valamikor valaki vagy valakik támogatásra méltónak fogják találni, s megteremtődik az anyagi háttér, de jelenleg ez a helyzet. Éppen ezért csak és kizárólag a belefektetett munkára, kreatívságra építünk: “amit te magad megcsinálsz, csak az van”. Vagyunk egy jó-páran akik ezt az elvet követve tanulunk, alkotunk, dolgozunk, és igényes, értékkel bíró színházi munkát végzünk. G. J.
–

Kapcsolat:
mindenkiszinhaza@gmail.com
(fényképes motivációs levelet kérünk)-

Mindenki Színháza stúdió Színészvizsga 2017-2018
Shakespeare: Szentivánéji álom nyomán készült “Szentivánéji komédia”

– 2017-2018 képzési év Szentivánéji komédia.

– 2017-2019 képzési év. Karinthy Frigyes és Herczeg Ferenc est.

–

Várunk ha:
grafikus, képzőművész, zeneszerző, díszlet-jelmeztervező,
fény-hang technikus, énekes, színész, táncos, artista, humorista,
színházi-író, színházi újságíró, riporter vagy egyéb a színházi területen lét
jogosultsággal bíró tudásod van.
–

Jelentkezés:
Az érdeklődőktől, jelentkezőktől, kérnénk egy fényképes, szakmai
önéletrajzot, majd behívjuk egy személyes beszélgetésre,
meghallgatásra.
–

Elérhetőségek:
Kapcsolat:
mindenkiszinhaza@gmail.com

-
Partnereink:
Gershwin Produkciós Iroda,

Beszéd és színésznövendékek bemutatkozója 2015

krisztl — Tue, 08 Dec 2015 14:13:19 +0000

A Kazán István Kamaraszínház beszéd és színészképző stúdió hallgatóinak vizsgáját láthatják!

Műsor:
– Shakespeare: SZONETTEK
– Ovidius: Részletek
– Ady Istenes versek I. rész
– Mario Lanza zenés monodráma /részlet/
– Ady Istenes versek II. rész.
- Farkas József: Vig utcai srácok
-

Közreműködnek:
Odor Barbi, Vég András, Major Bea, Dombrádi Alina,
Tigli Hande Tímea, Kőhalmi Ervin, Pálinkás László,
Borbán Orbála, Onix Lan, Bihari László, Szofi Nozdroviczky,
Kovács Domonkos, Markos Viktória Enikő, Baldauf András,
Brandt Rajmund, Robi Czysezon, Szajbert Attila, Horvát László mv.

Időpont: 2015 december 22-én 18 óra
Helyszín: Fészek Művészklub /próbaterem/

Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

–

Partnereink:
Komplex Művészeti Akadémia, Fészek Művészklub,
Gershwin Produkciós Iroda, Komplex Dance Stúdió,