-A 2025-2025 színházi évadban új szereposztásban lesz látható!

“Mindjárt jövök” abszurd, szimbolista játék, Samuel Beckett nyomán.
Fiú:
Lulu:
Lili:
Fényhozó:
Egy titokzatos bábu
Zene: Piano Guys.
Grafika: Pásztor Attila.
Videó-vágás: Kárer László
Színpadra alkalmazta és rendezte: Kriszt László.
Időpont: HAMAROSAN.
Helyszín: HAMAROSAN.

Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

“Mindjárt jövök” abszurd, szimbolista játék. Interjúbeszélgetés.

Megszokhatták az olvasóink, hogy időről-időre beszámolunk a Kazán István Kamaraszínház új nevén, a KIKszínház bemutatóiról. Nemrég az új bemutató próbáján jártunk és egy igazán érdekfeszítő összpróbának lehettünk résztvevői. Minimalista díszlet, csupán egy almafa a háttérben, négy színész, négy lámpással, no és egy titokzatos bábu. A próba után beszélgettünk a darab dramaturg-rendezőjével Kriszt Lászlóval.
- Mintha egyfajta dezsávü érzésem lett volna  a látottak alapján és mégsem! Egy közismert Beckett darab emlékképe csillant fel bennem, de miközben azon morfondíroztam, hogy melyik műve lehet az, magával ragadott az érdekfeszítő játék.
Samuel Beckett műve az 1950-es években látott napvilágot abban az időszakban, amikor a második világháború után, nem győzelmi mámorban fürdött a világ, hanem egy kiüresedett, önmagával meghasonlott emberiség kereste az ontológiai válaszokat, s habár az alapvető kérdések az archaikus időkben eredtek, a válaszokat a jövő horizontjára fokuszálva lehetséges megtalálnia. Beckett műve, egyszerre groteszk és abszurd, hiszen az emberi lét-várakozás, örök idők óta tart. A rendezés éppen ezen megfoghatatlan, s ki nem ábrázolhatósága okán, Isten szemszögéből, közvetett módon forgatja vissza az alapmű történését, amely különleges látásmódja teszi lehetővé, hogy egyrészt eltűnjön a lila művészi köd, másrészt aktualizálja és gondolkodásra serkentse a mindenkori nézőt.
A magyar színházi trendbe rendkívül ritka “szimbolista” színpadi felfogást alkalmazom, megtartva az alapműben feltett, az emberiséget érintő nagy kérdéseket, de közben úgy ábrázoltam a karaktereket, azok egymáshoz és az elveszítetthez való viszonyát, hogy a nézőre bízom az álomszerű történések, saját valóságába helyezését. Az előadás végére kirajzolódik az emberiség által feltett kérdésére adott Isteni válasz: “Mindjárt jövök”!.
- Már a próbán, nagyszerű színészi alakítások bukkantak elő, no és az a titokzatos bábu!
Az előadásban, mindenki és minden szimbolikusan van jelen, kap értelmet. A sötétség, a sötétségben világító lámpások, a két várakozó emberi lényecske, a hozzájuk csapódó fényhozó, aki szintén lámpást /fényt/ tart a kezében, az eszkatonból érkező hírnök, no és az a titokzatos bábu. Mozaikok, amelyek az előadástörténet fejlődésével együtt kapnak fokról-fokra értelmet, mint amikor a mozaikok a helyükre kerülnek, és megkapunk egy tiszta, világos képet.
- No de az a bábu, az mi? Mert megmondom őszintén nem tudtam megállapítani!
Ugye a bábu, az egy emberi lény, de ha az emberi lényből elvesszük a lelkiséget és az értelmet, akkor csak egy puszta anyag lesz, és mint tudjuk, az anyagnak önmagában nincs értelme. Hát ezt szimbolizálja a bábu. Tehát az embernek nem csak a rája bízott természettel kell emberségesen bánni, hanem önmagával és a másik emberrel is. Egy olyan felelősség, amelyet nem lehet elhárítani vagy áthárítani, ez a mindenkori ember kötelessége, hogy a rábízott életet, értékeket, ne kiélje, hanem megélje.
- Mi aktualizálja a leendő bemutatót?
Ez is beilleszthető, az immár 16-ik színházi évadunk repertoárjába, melyben kézzelfogható a triászok, vagy is, a hármas egységek, ilyen volt a keresztény előadás sorozatunk: a Szent Johannából alkalmazott “Magányos Johanna”, az “Igazság a máglyán”, Giordano Brunoról szóló előadás és Ady “Istenes” verseiből készült keresztény témájú előadások. Aztán hasonló elgondolással készült a zsidó témákat /sorsokat/ bemutatott előadásaink, mint: Sárdi Mária “Kislány a pokolban” vagy a Tadeusz Borowski: “Auschwitzi Napló” monodrámák és hát az örök klasszikus Karinthy Ferenc: “Gellérthegyi álmok” előadásai. A mostani hármas egységet az egzisztencializmus, annak is az elidegenedés látószöge adja. Ilyen volt Albee: “Mese az állatkertről” dráma, Sartre: „Zárt tárgyalás”
és a Beckett nyomán most készült “Mindjárt jövök” abszurd, szimbolista játék. Ami pedig a konkrét választ illeti, ebben a darabban nem egy-egy személy elidegenítésével találkozhat a néző, hanem az egész emberiség elidegenedését tapasztalhatja meg. Amikor a kreáció szembefordul a kreátorával, akkor felborul a rend, s utána csak káosz marad. Pedig a kreátor a semmiből teremtett lélekkel bíró anyagot aki, kiüresítette önmagát, s emiatt hiányt hagyott maga után, amelyet azóta is reménytelenül próbál helyreállítani, s ezért várakozik az idők végtelenje óta.
- Köszönöm a beszélgetést!
Aki pedig többet szeretne, megtudni a készülő előadásról az látogasson el a www.kazanistvankamaraszinhaz.hu oldalra!

Cs. P.
–
Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
–

-

–
Premier és repertoár színházi előadásaink 2025-2026.
– Sárdi Mária: Kislány a pokolban /monodráma/
- Paul Sartre: Zárt tárgyalás
- Tadeus Borovszky: Auschwitzi Napló /monodráma/
– G. B. Shaw: Szent Johanna /monodráma/
– Edward Albee: Mese az állatkertről
- Herczeg Ferenc: Violante és a bíró
- Oriana Fallaci: LEVÉL EGY MEG NEM SZÜLETETT GYERMEKHEZ /monodráma/
– „Levelek Satchmotól” jaz monodráma

–

Kazán István Kamaraszínház bemutatja!

Kislány a pokolban holokauszt monodráma
Írta: Sárdi Mária
Kislány: Dombrádi Alina
Grafika: Pásztor Attila
Videó-vágás: Kárer László
Zene: Secret Garden
Kulturális menedzser: Rosenfeld Dániel Imre.
dramaturg-rendező: Kriszt László
Média producer: Maximilian Kristóf.
Producer: Luxemburg Group Production – János Horváth. /USA/
Bemutató helyszíne: Zichy-kastély. Nágocs.
Bemutató időpontja: 2025. szeptember. 20.
–

Ismertető:
“Kora délután volt, amikor megérkeztünk. A láger kapujában akkor zenekar játszott, csupa csíkos ruhás nő. Gyerek fejjel úgy gondoltam ahol zenével fogadnak, az nem is lehet olyan rossz. Rosszul gondoltam” Második világháború, Magyarország, Budapest, a zsidókat gettóba zárják vagy Németországba hurcolják.

Rendezői gondolatok.
Ritkán adatik meg, hogy egy monodráma, pláne egy holokauszt monodráma 19 évig legyen színpadon, egy kicsi kamaraszínház repertoárján. A másfél évtized alatt sok kolléga, külső segítő munkája, kitartása kellett ahhoz, hogy színpadon maradhasson  a megtörtént eseményekből készült színpadi adaptáció amelyet több mint 50 ezren láttak élőben. A holokauszt monodráma mondanivalója nagyon tiszta és világos volt: egy 15 éves kislány, vészkorszak alatti szenvedésein keresztül elmondani, megmutatni a 600 ezer Magyar és a 6 millió zsidó ember, elhurcolását, jogaiktól megfosztását, kínzását, megölését. Mindez mementóként álljon itt előttünk, s okuljon belőle az emberiség!

–                                                                                                            Dombrádi Alina

–

Auschwitzi Napló holokauszt monodráma.
Író: Tadeusz Borowski
Közreműködik: Kovács Molnár József
Díszlet: Merenics Zsófia
Grafika: Pásztor Attila
dramaturg-rendező: Kriszt László
Média producer: Maximilian Kristóf.
Producer: Luxemburg Group Production – János Horváth. /USA/
Bemutató helyszíne: Zichy-kastély. Nágocs.
Bemutató időpontja: 2025. szeptember.19,
–

AUSCHWITZI NAPLÓ prológus.

“Azt mondták rólam, én csak egy holokauszt író vagyok. Csak Auschwitzról tudok naplókat írni. Pedig az életről írtam, arról az életről, ami nekem és nemzedékemnek jutott. Ebben a világban nem volt helye a másként gondolkodóknak, a cigányoknak, a jobboldaliaknak, a baloldaliaknak, a betegeknek, a  nőknek és gyerekeknek vagy is a gyengéknek, no és persze a zsidóknak. Fiatal voltam, mint oly sokan, kerestem a tudást, az emberséget, a szerelmet, de mindent elvettek tőlem. Előbb a nácik, majd a kommunisták. Most már magam sem nem tudom, hogy Platónnak igaza volt e! Nem tudom, hogy van e olyan hely a földön, ahol a hozzám hasonlók élhetnek, de ha létezik, akkor biztosan nem e világon van. Most hogy utam végéhez érkeztem, nem hagyok magam után semmi, csak egy Auschwitzi naplót. De ez a napló mindent elmond arról a világról, amelyben élnem kellett, s amelyről az utánam jövők remélem, csak olvasni fognak”!

-                                                                                                     Kovács Molnár József

–
Zárt tárgyalás
Író: Jean-Paul Sartre
Ines: Riz Laura
Estelle: Dombrádi Alina
Garcin: Nagy Péter János
Szobainas: Horváth László
Zene: The Piano Guys
Média menedzser: Maximilian Kristóf
Produkció menedzsrek: Riz Laura. Rosenfeld Dániel Imre.
Brand menedzser: CafeArt Stúdió. Cziránku Péter
Producer: Luxemburg Group Production – János Horváth /USA/
dramaturg-rendező: Kriszt László
Időpont: 2025. szeptember. 18-21.
Helyszín: Nágocs. Zichy-kastély.
–

–
Történet:
Három ember találkozik egy olyan szobába amelynek csak bejárata van, kijárata nincs. Mindhárman súlyos terheket hordoznak lelkükben. Találkozásuk felszínre hozza a múltban elkövetett bűneiket, egyben alkalom lenne azok megbánásra. “A bűn, maga a büntetés”. /Dr. Hegedűs Lóránt/ Egy Sartre dráma, amely tükröt tart a hit nélküli ember elé!
–
–

Globál Színház és a Kazán István Kamaraszínház bemutatja!
„Levelek Satchmotól”./Letters from Satchmo – Zenés monodráma Louis Armstrong életéről.

Írta: Baranyecz János.
Zene: Válogatás Louis Armstrong dalaiból.
Zenei vezető: Neumark Zoltán.
Közreműködő: Onix Lan.
Díszlet-jelmez: Merenics Zsófia
Videó-vágás:
Produkciós menedzser: Rosenfeld Dánile Imre
Dramaturg-rendező: Kriszt László.
Média producer: Maximilian Kristóf.
Producer: Luxemburg Group Production – János Horváth. /USA/
Bemutató helyszíne: HAMAROSAN.
Bemutató időpontja: HAMAROSAN.

Részelt a zenés monodrámából:

Drága Clarence!
„Nem sok időt kaptam arra, hogy még egyszer utoljára írjak neked, oda tartok ahonnan nincs visszaút, őseimhez, az annyit szenvedett népemhez. Még kicsi voltál, amikor magamhoz vettelek, ezért nem tudom, hogy te mire emlékszel, de bennem minden tisztán megmaradt, mintha, tegnap lett volna. Most bizonyára azt kérded, miért pont én? Erre azt válaszolom, miért ne pont te? Az élet annyi, de annyi megmagyarázhatatlan csodálatos dolgot hordoz. De hogy ne beszéljek hozzád rébuszokba, amikor elém hozott Isten, egy kicsit, vagy talán nem is kicsit, magamat láttam benned, elesett voltál és szeretetre vágytál, de Isten engem küldött hozzád. Sajnos kevés időt töltöttünk együtt, hiszen állandóan úton voltam, s úgy nőttél fel, hogy szinte nem is ismertél. Ezért megkésve, de szeretném, ha megismernél, hibáimat, erényeimet, s ha lehet azt, hogyan váltam azzá, amivé”.
–

–
Pipiskedők celeb komédia.

I. Szereposztás:
Kleopátra:
Dezdemóna:
Madonna:
Hetéra:
Pincér:
–

II. Szereposztás:
Kleopátra:
Dezdemóna:
Madonna:
Hetéra:
Pincér:
–
Írta: Baranyecz János
Plakát: Pásztor Attila
Videó-vágás:
Grafika-animáció:
Produkciós menedzser:
Marketing-reklám:
Producer:
Dramaturg-rendező: Kriszt László
Helyszín: HAMAROSAN
Időpont:HAMAROSAN

–

Tartalom:
Szép, dekoratív hölgyek találkoznak minden második héten egy puccos kávézóban, hogy megosszák egymással küzdelmes, (semmirekellő) feszültségekkel teli életük részleteit, hiszen az önmegvalósítás, az ehhez szükséges anyagi javak megszerzése, megtartása nem mindennapi képességeket igényel részükről. Életük egyetlen célja, önmaguk. Fergeteges komédia a mai magyar médiákban, önmagukat mutogató rizsporos, celeb nők világáról. Hogy gazdagok? Nem tudjuk. Hogy műveltek? Azt sem tudjuk. Hogy van szívük, lelkük? No azt, végképp nem tudjuk, mindenesetre úgy beszélnek, tesznek, viselkednek, mint ha lenne. Én központú világukban minden és mindenki csak eszköz. Az átlagember alig találkozik velük, mert az ő életük egy másik bolygón zajlik, de szerencsére vannak kereskedelmi televíziók, akik felfedezték ezt a különleges, egyben félelmetes lét módot. Az előadás, naturalista játékkal, sok humorral fűszerezve mutatja be, ezt a világot. A celeb komédia végén a sors, egy meghökkentő csavarral szolgáltat igazságot. Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy bármilyen azonosság vagy hasonlóság, a véletlen műve, az előadás minden eleme csupán fikció!

–

–

 Partnerek:
Gershwin Produkciós Iroda. Esti Hírlap. Kazán István Kamaraszintház. Fészek Művészklub.