Minden ami színház » Keveházi Gábor

Időutazó balettóra – Keveházi Gábor táncos, koreográfus Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjával.

krisztl — Tue, 30 Sep 2025 05:58:02 +0000

Mit is tagadjam, az egyik nagy tisztelője voltam és vagyok Keveházi Gábor balettművésznek. Technikai virtuozitása, színpadi egyénisége, jelenléte mindig lenyűgözött. Az egyik nagy élő ikonja a magyar táncművészetnek, aki ma is aktív balettmester és nemcsak az egész amerikai kontinensen, hanem Európa számos országában tisztelet és megbecsülés övezi. Ahogy elmondta, nem tud már minden felkérésnek eleget tenni, merthogy az év csak 12 hónapból áll. Éppen ezért kaptam az alkalmon, amikor egy véletlen Facebook posztot elolvasva tudtam meg, egy különleges közönségtalálkozó részleteit. A balettirodalom olyan ikonikus műveiből láthattunk tőle bravúros videó részleteket, mint A diótörő, A csodálatos mandarin, a Sylvia, a Spartacus, A rosszul őrzött lány, a Próba és a saját készítésű, Zorba koreográfiát. Ezekkel a féltve őrzött archív felvételek segítségével idézte meg a nemzetközi sikerű korabeli fellépéseit feleségével, Pávics Judit balett művésszel közösen.
- Hogyan találkozott a fiatal korában a táncművészettel?
A nagyfaterom Kropacsek Ferenc az MTK volt kapusa, egyébként egyszeres magyar válogatott volt, az, aki elvitt az akkori MTK-ba. Azt senki nem kérdezte meg tőlem, hogy akarok e kapus lenni, persze, hogy nem akartam, nem is védtem elfogadhatóan. Egyébként Kropacsek Ferencről mintázta meg Salamon Béla színművész a híres “Kropacsek” vicceket. Nagyon mozgékony gyerek voltam, s ez mit sem változott, ezért a nagynéném kitalálta, hogy elvisznek a Balett Intézetbe. Igy hát meglett nagynéném óhaja, miszerint: „mozgékony fiúnak a balettintézetben a helye”! Én akkor már gyerekszínészként játszottam a Thália Színházban a “Tiszta szívvel” című darabban. Érdekesség, hogy Markó Iván is gyerekszínészként kezdte, ugyan ott a Thália Színházban Kazimir Károlynál. Hát így kerültem a balett közelébe. Közel három és félezer gyerekből vettek fel 30-at, és a végén hat fiú végzett, egyik voltam közülük.
- Melyik osztályban végzett, ki volt a balettmestere és kik voltak az osztálytársai?
Balett mesterem több is volt. Kálmán Etelka volt az első, majd Nádasi Marcella lett, akinek a férje volt a híres Nádasi Ferenc mester, de végül nem nála, hanem Merényi Zsuzsánál végeztem. És akitől az egész szakmát, illetve annak lényegét megtanultam 1971-72-ben Leningrádban, az Borisz Jakovlevics Bregvadze volt. Ő volt a világ egyik legjobb balett mestere, általa tudatosult, bennem, hogy ennek a szakmának, vagyis, innentől kezdve, művészetnek mi a lényege, mitől az, amitől az, ami. Osztálytársaim közül megemlíteném Pongor Ildikót, akivel később hosszú évekig együtt táncoltam el a balettirodalom legnagyobb műveit.
- Hogyan alakult a balettintézet utáni szakmai karrierje?
Röviden annyit, hogy a balettirodalom összes nagy férfi főszerepét sikerült eltáncolnom. Amit egy férfi táncos elérhet a pályáján, az nekem megadatott. Japánban 25 alkalommal, a Bécsi Staatsoper, Leningrád, a Milánói Scala, a Houston Jon Hall, de Prágától Varsóig egészen Berlin, és a Norvég Királyi Balett, és sor még hosszú, ahol felléptem és tanítottam.
- Mi volt az első főszerep, amit az Operában táncolt?
Seregi László Sylvia című balett, utána következett a Hattyúk tava férfi főszerepe. Seregi Lászlóban egy zseniális koreográfust ismerhettem meg, akinek a balettművészet a kisujjában volt. Látásmódja különleges és egyedi volt, vele dolgozni mindig nagy élményt jelentett számomra. Kivételes hangulatot tudott teremteni a próbák folyamán, sok humorral elegyítve, ugyanakkor képes volt a maximumot kihozni nem csak belőlem, hanem a többiekből is. Ma már hozzá hasonló sincs a pályán.
- Az akkori Szovjetunióba, hogyan került ki ösztöndíjjal és mi volt az egyik legmeghatározóbb élménye?
Úgy kerültem ki, hogy az akkori Magyar Állam, kulturális csereszerződést kötött az akkori Szovjetunióval. Hidas Hedvig volt az a szemfüles igazgatónő, aki megteremtette számomra a lehetőségbe, Pongor Ildikóval közösen. Kikerülni anno, óriási dolog volt számunkra.
A legmeghatározóbb talán az volt, amikor élőben láttam táncolni az orosz balett művészeket. Rá kellett döbbennem, hogy az orosz táncosok fényévvel előttünk járnak és persze rögtön abba akartam hagyni a táncolást. Azt gondolom így utólag, az ottani élmények rendkívül inspirálóan hatottak rám és persze nem hagytam abba a táncolást és az összes balettelőadást megnéztem, amit lehetett.
- Aktív táncosként az ön számára, mely főszerepek voltak a legkedvesebbek?
Mindig azt az előadást szerettem, amit aznap táncoltam. Persze x év távlatából voltak kedvesebbek a kedvenceknél, ilyen volt például Seregi László: Spartacus, Fodor Antaltól a Próba és Marius Petipa: Don Quijote főszerepei.
- Mennyire tartja fontosnak a technikai virtuozitás mellett, az egyéniséget a színpadon?
Az egyéniség az egy összetett kérdés. Egy művésznek muszáj egyéniségnek lennie, kell, hogy legyen kisugárzása, persze a technika is fontos, de ez nem sport, hanem művészet.
- Mit adott önnek a tánc?
Mindent. Azt, hogy boldog vagyok, hogy ha a táncosok között lehetek, ha jó és szép táncot látok, ha taníthatok, ha koreografálhatok, ha érzem a balett terem semmivel nem összehasonlítható illatát. mert a tánc nekem, maga a boldogság.
- Önt a világ számos országába hívják tanítani, hogy lehet az, hogy ilyen szakmai múlttal nem tanít a Táncművészeti Egyetemen?
Nehéz kérdés ez nekem, hiszen a Magyar Balett számomra mindig is prioritás volt. A helyzet az, hogy 3-4 évvel ezelőtt még tanítottam, igaz az utolsó időkben már csak repertoárt és emeléstechnikát. Úgy gondolom, hogy jogilag nem egyetemi körülmények között kellene tanítani a táncművészetet, mert úgy nagyon kevés idő jut magára a gyakorlati szakmai elsajátítására, és az elmélettel nem lehet színpadra állni. Amúgy is tele van a mi szakmánk elméleti okoskodókkal, talán túlzóan is sokkal. Az MTE-ben a gyerekek szem előtt tartásával kellene tanítani, nem a maguk és karrierjük az érdekében. A gyerekeket szeretni kell, talán fanatizálni is, mert csak úgy lehet ezt az iszonyatosan nehéz fizika munkát elvégezni. Mert különben lemaradnak a világ élvonalából. Az elmúlt években nagyon sok tehetséges szakember elhagyta az egyetemet, mert nem tudtak azonosulni az ottani légkörrel.
- Pár héttel ezelőtt volt egy nagy nemzetközi balett verseny MTE-ben!
Magam már harminc évvel ezelőtt letettem ezt a gondolatot, az akkori vezetésnek. Sajnos csak most, harminc évvel később került sor a második ilyen jellegű versenyre. A világ meg rég elment mellettünk, csak az MTE-ben ezt még nem vették tudomásul. Ebből is látszik, hogy mennyire lassúak a pozitív változások.
- A közönségtalálkozón is kiderült, hogy ön, szókimondó és nagyon fontosnak tartja az emberséget!
Abszolút az vagyok, mert kitől és mitől is kellene félnem? Féljenek azok, akik hadilábon állnak az igazsággal! Az őszinteséget és az emberséget pedig mindig is elsődlegesnek tartottam az életemben. Sajnos manapság a trend, a rámenősség, erőszakosság, hazudozás, önfényezés és sok minden más. Kicsit szerényebben kellene hozzáállni, a mi szakmánkban meg különösen! Az Operaház Balettegyüttesébe, amelyet nyugodtan nevezhetünk inkább „Nemzetközi Balettnek”, mint Magyarnak. A Magyar Táncművészeti Egyetemen végzettek pedig túlnyomó többségben külföldre kényszerülnek. Szóval, hogy is van ez? Ugyan akkor ne tévesszük össze a táncegyüttest, a balettegyüttessel. Klasszikus Balettegyüttes csak egy van Magyarországon, és ha ebbe nem kerülnek be magyar táncosok, akkor ugyan mitől Magyar Nemzeti Balett?
- Mik a tervei a következő időszakra?
Elsősorban balett tanítás, a lehető legmagasabb szinten. Most a közeljövőben Norvégiába, aztán Németországba Robert North együtteshez megyek. A távolabbi jövőben pedig remélem, kapok lehetőséget arra, hogy jó irányba fordítsam, rendbe hozzam a Magyar Balett életét.
- Mit üzen az Esti Hírlap olvasóinak?
Fiatalon az Operaházban, amikor véget értek a próbák, mindig siettem megvenni az aznapi számot, mert az Esti Hírlapban, mindig olyan hírek, cikkek, interjúk, beszámolók voltak, amelyeket más lapokban nem tudtunk olvasni. Nosztalgikus alkat vagyok, ezért azt kívánom a leendő olvasóknak, hogy vegyék meg az Esti Hírlapot, mert anno hozzátartozott a Budapestiek mindennapjaihoz, összehozta az embereket, erre manapság különösen nagy szükség lenne!
- Köszönöm az beszélgetést, remélem, nemsokára újra tudunk beszélni önről és a balettről!
–

–
-
Kriszt László, Pávics Judit és Keveházi Gábor

Budapest. 2025. Kriszt László Esti Hírlap – Kultúra rovat.

Keveházi Gábor: Az az érzésem, készakarva teszik tönkre az intézményt. 2023.09.16.

krisztl — Fri, 22 Sep 2023 14:52:45 +0000

Ha Keveházi Gábor megszólal, akkor arra oda kell figyelni az egész magyar táncszakmának! Jómagam is hasonló véleményt fogalmaztam meg a “Balettbotrányok mögötti összefüggések” bejegyzésemben. Kriszt László rendező-koreográfus.

Keveházi Gábor balettművész, Kossuth-díjas koreográfus szerint a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) a lejtőn halad lefelé, így nem véletlen, hogy az Operaház ritkán szerződtet ott végzett táncosokat. Véleménye egyezik Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatójának tavaly szeptemberi kijelentésével, amely kirobbantotta az Operaház és az MTE konfliktusát.
„Már-már az az érzésem, hogy a vezetésre teljesen alkalmatlan rektor és az új alapítványi tulajdonos készakarva teszik tönkre az intézményt” – írta Facebook-oldalán Keveházi Gábor, aki szerint a Magyar Táncművészeti Egyetemen nemhogy fellendülés nincs, de az intézmény egyenesen a lejtőn halad lefelé, és olyanok tanítanak ott, akiknek még táncos végzettségünk sincs. Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója és a Kossuth-díjas koreográfus tehát úgy tűnik, a táncművészeti oktatás területén egy platformon van, annak ellenére, hogy más kérdésben nem értenek egyet. Keveházi ugyanis egy augusztusban megjelent interjúban azt állította, „ha nem Ókovács nyerte volna az Operaház vezetői pozícióját, visszamehettem volna”.

A táncképzés éles bírálata
A történet éppen egy éve kezdődött, amikor is Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója élesen bírálta a hazai táncképzést az Origón közölt Édes Néném sorozatában. Ez a cikk robbantotta ki a Magyar Állami Operaház és a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) konfliktusát, amivel az Indexen többször foglalkozunk. A főigazgató akkor azt írta, „a hazai táncképzés immár huzamosabb ideje képtelen évente öt-hat olyan profi balettművészt kiforogni magából, aki magyar, aki klasszikusban is erős, és aki itthon képzeli el a karrierjét”.

KAPCSOLÓDÓ

Lángra lobbant a vita – újra egymásnak feszül az Opera és a Táncművészeti Egyetem
Sem emberi, sem szakmai egyetértés nincs.
Később az is kiderült, hogy Ókovács a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak benyújtott operaházi főigazgatói pályázatában is élesen bírálta a szerinte belterjes táncművészeti szakmát, és elképzelésében az OPERA mindenkori balettigazgatójának (vagy delegáltjának) kellene betöltenie a Magyar Táncművészeti Egyetem balettszakmai rektorhelyettesi posztját. A pályázaton végül Ókovács Szilveszter nyert – amelynek körülményeiről szintén több cikket is írtunk. Keveházi Gábor a fent említett augusztusi interjúban reagált többek között arra is, hogy Ókovács az idei kinevezését, főigazgatói pozíciójának meghosszabbítását követően azonnal kirúgta aspiráló vetélytársát, Kesselyák Gergelyt. Szerinte „sokan hajlandók úgy viselkedni, mintha a rendszer hívei lennének. Élni akarnak, és a művészetüket megmutatni. Látják, hogy akik kritikát fogalmaznak meg a hatalommal szemben, azokat félreteszik”.

A lejtőn lefelé
A koreográfus augusztusban a legnagyobb bajnak még azt nevezte, hogy az Operaházban ritkán lép fel magyar táncos, illetve hogy a nemzeti repertoárból alig játszanak valamit. Keveházi Gábor most a Facebook-oldalán ennek vélt okairól is írt: szerinte rossz irányba mennek a balett dolgai, és az MTE privatizálása óta a beígért fellendülés elmaradt, sőt a Magyar Táncművészeti Egyetem a lejtőn lefelé halad. Azt írta, sorra üldözik el azokat a klasszikus balettmestereket, akiknek a kisujjukban van a szakma, és a kiváló tanárok helyett olyanok tanítanak ott, akik könyvből tanulták a szakmát, és nincs táncos végzettségük. „Beügyeskedték magukat az intézménybe, ma már diktálnak, irányítanak és gyűlölik a profikat. Már-már az az érzésem, hogy a vezetésre teljesen alkalmatlan rektor és az új alapítványi tulajdonos készakarva teszik tönkre az intézményt. Rangon aluli versenyeken indítják, mindig ugyanazokat a növendékeket, ahol helyezést tudnak elérni, amit aztán lehet lobogtatni a politika felé, úgysem értenek hozzá. Szükségszerű tantárgyak egyáltalán vagy kötelességszerűen vannak tanítva. Nem véletlen, hogy az Operaház ritkán szerződtet ott végzett táncosokat.

Gyerekek pszichés problémákkal
Keveházi úgy véli, az MTE-n a mesterek a gyermekek hátán keresztül akarják magukat megvalósítani, és valójában nem törődnek a tanítványokkal, akik közül sokan küzdenek pszichés problémákkal. „Taníthat-e szívsebészetet olyan tanár, aki soha nem operált szívet? Oktathat-e repülőgép-vezetést olyan, aki életében nem vezetett repülőgépet?” – utalt vissza Keveházi arra, hogy egyre több olyan tanítja a növendékeket, aki csak a nézőtérről látott színpadot. Ókovács Szilveszter és Keveházi Gábor véleményével ellentétes Fodorné Molnár Márta, a Magyar Táncművészeti Egyetem rektorának márciusi nyilatkozata. Az Indexnek adott interjúban ugyanis cáfolta Ókovács kijelentéseit a profi balettművészek kitanításának hiányairól, és szerinte a náluk végzett hallgatók kilencven százaléka képes elhelyezkedni a szakmájában. A rektor ezért sem érti, hogy a teljesítmény, amely nemzetközi viszonylatban magas színvonalúnak számít, itthon miért nem képes táptalajra lelni. Miért van az, hogy amikor a kormányzat politikája azt sulykolja, hogy Magyarországon elsősorban a magyaroknak kell munkát adni, akkor egy állami szervezet mégsem szeretné a nemzetközi versenyeket sorban nyerő, végzős hallgatókat alkalmazni.

Megjelent: 2023.09.16. 20:08. index.hu Kozics Júlia.