„A soron következő generációk küldetése nem alul, hanem elérni és felülmúlni az előttük lévő generációk által létrehozott értékeket”! Manapság ennek éppen az ellenkezőjét látjuk, tapasztaljuk. Magyarország kulturális intézményi szerkezete, működési mechanizmusa, minőséget hordozó küldetése változásra érett, immár több mint 30 éve, ezért mondhatjuk azt, hogy honi kulturális életünkben még várat magára a “rendszerváltás”. Ezért szembesülünk nap, mint nap, azzal a bulvár kulturális jelenséget igazolandó “erre van igénye a közönségnek”, ledegradáló szlogenekkel. Ahhoz, hogy lássunk egy jó filmet vagy egy jó színházi előadást, tíz gyenge filmet és tíz középszerű színházi előadást kell végig szenvedni, nem kevés pénzért. Fentiekkel nehéz vitatkozni. /persze mindig lesznek olyanok, akik sem a tényeket, sem a valóságot nem fogadják el, lelkük rajta/. Hosszú évtizedek óta kísérem figyelemmel honi kulturális életünket, ezen belül is, a színházi szakmában lévő politikai megmondóemberek ördögűző megszólalásait! Az ördög maga a Magyar Kormány, annak is, a kulturális korifeusai. Persze az ördögűző baloldalnak is megvannak a maguk megélhetési “szak” emberei, de azok valahogy nem /vagy egészen ritkán/ kerülnek kritikai össztűz alá a kulturális szektavezérek szintén baloldali többnyire online megszólalásaiban. A másik oldalról is szükséges kimondani, hogy amíg több száz milliós vagy milliárdos állami támogatással/minőséget nélkülöző/ musicalekre, filmekre, kulturális fesztiváloknak nevezett zabálásra és italozásra fordítják a töméntelen pénzt, /minőségi számonkérés nélkül/ addig azt kell mondanom, messzire került a hőn óhajtott kulturális rendszerváltás. Ugyan akkor vannak akik /csendben, halkan/ teszik a dolgukat, /nem is rosszul/ sziszifuszi módon értékeket teremtenek – kontra – középszerű /online/ megmondóemberek üvöltenek, és komisszárokként ontják az általuk vélt igazságokat, a mindehhez segédkező, mára már régen értékét vesztett /bulvár/ médiák közreműködésével. De nem lehet mit kezdeni azon /ellenzéki/ színház igazgatók kijelentésével sem, akik milliós havi fizetéssel a zsebükben is azt harsogják, hogy nem létezik a színház politikai állásfoglalás nélkül. Pedig a mindenkori kultúrának, művészetnek, politika felettinek kellene lennie, mivel egyetemes emberi értékeket képvisel, legalább is, elvileg. Fenti példák jelzik, hogy mennyire élet-halál, egyben harci területté vált a mindenkori kultúra, ezen belül is, a színházi világa. Egy kollégám azt mondta: “sok a vadász, kevés a fóka” vagy is a kulturális terület betelt, ezért folyik a harc, s vált egyfajta egzisztenciális küzdelem területévé, amely csupán maga előtt tartja a kultúra, művészet álarcát, de azt valójában alig képviseli. Ez egyrészt, sajnos igaz, másrészt túl egyszerű lenne a gondok ilyenképpen leképezése. Másrészt ha visszatekintünk az elmúlt évtizedekre ahol a kulturális tárca vezetése lényegében egy nagy átjáró ház volt, és nem akadt egy önálló, hiteles, komplex szaktudással, kultúrpolitikai koncepcióval rendelkező vezető, aki hozzá mert volna fogni, netán-tán rendbe merte volna tenni a kulturális területet nos, ez is súlyos látleletet tükröz. Ki kell mondani, hogy annyira felhígult, minőséget vesztett területté vált honi színházi /kulturális/ életünk, tele megélhetési hályogkováccsal, amely rég elvesztette művészi, pedagógia, morális, pozitív személyiségformáló küldetését, tisztelet azon keveseknek, s itt mind két /ideológiai/ oldalon vannak olyanok, akik üdítő kivételt képviselnek. De akkor jelenleg mi a helyzet, mit lehet tenni ebben a katyvaszban? Mi tartja még mindig össze, ezt a szerkezetében /poszt kommunista/ állami támogatások nélkül összeomló, ál felépítményt? Ahogyan a gond összetett, úgy, a válasz is komplex, nem is lehet másképp. Kezdhetjük a korosztályok ellaposodásával, korai kiégésével azzal, hogy az előttük lévő, értékeket létrehozó nemzedékek kulturális értékeit legtöbbször csupán lebutítják, s azt sajátjukként adják vissza, egészen odáig, hogy ugyanők nem elérni, meghaladni akarják az előttük lévő generációk által létrehozott értékeket, hanem egyenesen alul múlni. Ez a módi ez a trend, megint csak tisztelet a kivételnek. Ebben segíti őket az az online média tenger, amelyben az értékeket nem képviselők lubickolnak, egymást támogatva, egymást erősítve „celeb-ként” tündökölve, hivalkodva az értéknélküliségükkel, minőségnélküliségüket állítva példaképpé, /ebben nagy segítségükre vannak a kereskedelmi televíziók/ lenézve és lesajnálva azokat a rétegeket, akiknek pedig nem a kulturális lesüllyedésre, /abban van elég részük/ hanem éppen ellenkezőleg, kulturális felemelkedésre lenne szükségük. Az „erre van igény” /hazug/ szlogennel igazolják önön maguk színvonaltalanságát, érték és kultúra ellenes létezésüket. Ugyan is az a közel 1.5-2 millió minimumon élők nem azért nézik kizárólag a kereskedelmi televíziók szellem és jellemromboló műsorait, mert erre lenne igényük, hanem mert nincs pénzük, /talán több minőséget, értékeket hordozó televíziós csatornákra/ csak az ingyenesen fogható műsorokra. Ezekből a kereskedelmi csatornákból pedig nem a szellem és jellemgyarapító kultúra, művészet árad, /ha már előszeretettel használják a „sztár, a „művészet” fogalmakat, amelynek egyébként ez lenne a küldetése, hanem a lebutított, kommersz, vulgáris kultúra. Kulturális és művészeti életünk olyan mélyre süllyedt, /tisztelet a kevés kivételnek/ hogy a résztvevők, nem a művészi értékekkel, hanem a magánéletük bulvár részével akarnak bekerülni a hírekbe, a médiákba, s valljuk be, szinte már csak erre vevők legtöbben, mert a lebutított értékekkel elárasztott rétegek értelemszerűen, önmaguk értékfelfogását keresik. Ide vezetett a művészetekkel visszaélők káros, társadalomromboló tevékenysége, mert míg ők, értéktelen, szellem és jellemromboló minőség nélküli tevékenységükkel anyagi értelemben gazdagabbakká váltak, addig munkásságuk eredményeként, a kulturális értékektől elzárt, attól megfosztott tömegeket hagytak/hagynak maguk után. A médiák, /online tér/rég elvesztették, a kereskedelmi csatornáknak a kezdetek óta /talán/ nem is volt, a mindenkori színház meg elherdálta azt, amit „hitelességnek” hívunk. A hitelesség az, amelyet hosszú, kitartó munkával, tanulással lehet létrehozni, megtartani s ami egyedül képes csak visszaadni az értekkel bíróságot a mindenkori kultúrának, a művészeteknek, amelyek az adott területek /szellem és jellem pozitív fejlődését szolgáló/ küldetése. Mert nem fogadom el azt, hogy a gyerekeinknek mindössze ilyen „celeb” vagy minőség nélküli megmondóembereket állítsanak példaképeknek, s nem a tanulásra, a tudásra, értekkel bíróságra való törekvést, a szellem és jellem jobbító teremtő erejét! A mindenkori nemzeti kultúra és művészet /különösen a színház/ a társadalom láthatatlan összekötő-összetartó szövete! Erős, ugyanakkor rendkívül sérülékeny szellemi és lelki organizmus, amit óvni kell!

Kriszt László rendező-koreográfus.

Kapcsolódó cikk:
Színészóriások hiteles krónikása vall letiltásról, alázatról és a színház silányuló világáról
https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2025/10/szigethy-gabor-szinhaz-interju

Kapcsolat: mindenkiszinhaza@gmail.com

G. B. Shaw: Szent Johanna című művéből készült, Magányos Johanna monodráma.
Johanna: Kondorosi Csilla
Grafika: Pásztor Attila.
Média menedzser: Maximilan Kristóf
dramaturg-rendező: Kriszt László

A monodráma múltjáról és jövőjéről:
Eredetileg a kamaraszínház színész hallgatói számára lett színpadra alkalmazva 2007-ben, de végül a Fészek Művészklubban lett bemutatva  2008-ban. Az elmúlt 16 évben a következő színésznők alakították Johanna szerepét: Szabó Zsuzsanna, Andrádi Zsanett, Fantoly Nikolett, Ripli Zsuzsanna és Dombrádi Alina. Tekintettel a hiánypótló keresztény üzenetére a 2026-2027-es színházi évadban újra színpadra kerül!
–

A monodráma tartalmáról:
“Johanna történetére a következő bibliai igeszakasz illik a legjobban: “A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (János 1:5) G. B. Shaw műve eredetileg társadalmi problémákat jelenített meg. Az előadás azonban erkölcsi, morális és teológiai nézőpontból közelít a monodrámához, ugyanis a társadalmi problémák mindig változnak, akárcsak a mindenkori társadalom, az erkölcsi és morális kérdések, problémák viszont amióta az ember ember, azóta léteznek, s azóta merülnek fel az emberiség nagy-nagy kiút kereséseiben, kérdéseiben. Shaw kettős vonalat vezet végig, ember (Johanna) és Isten, illetve ember (Johanna) és ember /Dofen/ köztit. Johanna csak a küldetését beteljesítve eszmél rá, hogy a mindenkori emberben csalódnia kell, csak Isten lehet számára a fundamentum, az örök jó, igazságosság. Az Isteni kegyelem képes egyedül arra, hogy az ember életét egyrészt irányítsa, másrészt az életében szinte biztosan előforduló nagy válságokat, veszteségeket kezelje, vagy éppen elviselje annak terheit. A 21. század emberénél az vált trendivé, hogy negatív hősöket állít középpontba, mintha az lenne a követésre méltó, pedig éppen ellenkezőleg. A mindenkori színháznak különbséget kell tenni jó és rossz, igaz és hamis, értékes és értéktelen, szép és rút közt. A mai fiatal generációk sajnos ezekben szenvednek hiányt, legalább is látva a kereskedelmi televíziós csatornákat, s a színházak nem csekély részét. Teológiai értelemben a hit: „a reménylett dolgok valósága” amely a zsidókhoz írt, Páli levélben található, konkrétabban a hit egyik feltétele, hogy a hívő, elfogad maga felett egy intellektuális létezőt, amely anyagtalan, végtelen és tökéletes. Ezt vonatkoztatni kell magára a lélekre, hiszen ez az Isten és ember közös nevezője. A profán hit, leegyszerűsítve nem tud elszakadni magától az embertől, képtelen azon túl tekinteni, Johannának Istenbe vetett hite, viszont képes.a lehetetlennek tűnő küldetést betöltenie, ami képessé teszi őt, az ember feletti cselekedetekre, de a mindenkori emberben csalódnia kell, s általuk meghalnia. Míg Isten végtelen, tökéletes és igazságos s a lélek által befogadható, addig az emberi gondolatok /érdekek/ és érzelmek bizonytalanok és végesek. /Kriszt László rendező/.
–

–

– Szabó Zsuzsanna
- Fantoly Nikolett

– Andrádi Zsanett
- Ripli Zsuzsanna
- Dombrádi Alina
-
-

–
Partnerek:
Esti Hírlap. Globál Tv. Globál Színház. Gershwin Produkciós Iroda.

Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

Az új keresztény színház létrehozását “Ökumené Teátrum” néven azt tette időszerűvé hogy a Kazán István Kamaraszínház által már bemutatott keresztény daraboknak adjon új megjelenési formát és hosszútávú perspektívát. Régi abból a szempontból, hogy a Kazán István Kamaraszínház 2006-tól, elsőként tűzött folyamatosan repertoárjára zsidó és keresztény témájú kamaraszínházi előadásokat. Ezzel párhuzamosan mindössze az Evangélium Színház volt az /azóta megszűnt/ amely hasonló küldetést töltött be, 1990 és 2010 közt. Mindezzel párhuzamosan létrejött a “Keresztény ifjúsági kamaraszínház” amely a fiatal nemzedékeknek kíván keresztény jövőképet mutatni, a színház eszközeivel. Fontosnak tartjuk, hogy bemutassuk, közreadjuk azokat a keresztény értékeket, amelyet az elmúlt több mint ezerötszáz év létrehozott, megtartott, összegyűjtött az irodalom és színház területén. Ugyan akkor célunknak tekintjük a zsidó irodalom, színház és film, valamint a roma kultúra bemutatása, ez eddig be nem mutatott színházi művek létrehozása. Az elmúlt 15 évben Zsidó Színházi Esték és Keresztény Színházi Esték címmel mutattunk be zsidó és keresztény témájú színházi előadásokat, programsorozatokat. Keresztény színházaink jogi besorolása magán színház kategóriájába tartoznak, amelyek nem részesülnek állami támogatásban. Ugyan akkor szívesen fogadunk támogatói felajánlásokat, pontosan azért, hogy függetlenségünket /politika mentességünket/ továbbra is fent tudjuk tartani! Az ökumené (görögül oikumené) egyetemes, az egész világot érintőt jelent, de egyben egyházi mozgalom is, amely a világ összes keresztény egyházának egyesítésére törekszik.
–

–

Az elmúlt 14 évben bemutatott zsidó és keresztény témájú előadások.
G. B. Shaw: Szent Johanna című művéből: “Magányos Johanna” monodráma.
Tadeusz Borovszky: “Nálunk Auschwitzban” holokauszt monodráma.
Sárdi Mária: “Kislány a pokolban” holokauszt monodráma
Giordano Bruno: “Igazság a máglyán” monodráma.
Herzl Tivadar: “Izrael Lángja” monodráma.
Ady Endre: “Isten versek” összeállítás.
Ady Endre: “Kozmikus Ady”  verses est.
Békési Sándor: “Az egy lélek védőbeszéde”.
-

Tervezett előadások Ökumené Teátrum.
Hevesi Sándor. “Császár és komédiás” dráma.
“A kereszt útja” összeállítás keresztény versekből.
Ady Endre: “Az Isten balján” verses összeállítás.
“Isten pere” a film színpadi változata.
“Három napig magyar” monodráma Puczi Béláról.
–

Tervezett előadások Keresztény ifjúsági kamaraszintház.
Baranyecz János: “Olivér kalandjai” zenés mesejáték.
Középkori keresztény iskolai drámák sorozat. /előkészítés alatt/.
–
Archív előadások:

–

–

–

–

–
–

–
–

–

Kapcsolat:
www.keresztenyszinhaz.hu
keresztenyszinhaz@gmail.com