Minden ami színház » EMIH

Új zsidó színházi specializáció indul az SZFE-én.

krisztl — Sun, 17 Nov 2024 07:42:11 +0000

A véleményszabadság rendkívül fontos egy társadalom életében, amelyeknek nem kell feltétlenül egybe esnie. Így van ez, az új “zsidó színész osztály” indítása esetében is.

Európában a 16. század közepétől létezik a zsidó színházi fogalom, mely színházi társulatokban, a legkülönbözőbb művészeti törekvésekben jelentkezett. Ennek egyik oka /több közül/ a zsidó polgárság megerősödése annak, kulturális gyökereihez való visszatérés igénye, amely alatt főleg a neológ zsidóságot értem. Esszémben nem szeretnék belemenni ennek társadalmi, szociológiai, gazdasági, kulturális és vallási hátterébe, habár rendkívül izgalmas, érdekes és tanulságos lenne. Mielőtt részletesebben belefognék szükséges megemlítenem azoknak, akik nem eléggé jártasok a hazai zsidóság vallási, szokásjogi és kulturális életébe /s miért is lennének/ csak annyit egészen szűken, hogy a neológ zsidóság rendkívül színes, sokrétű, országonként változó létformát hordoz, amely ugyanakkor több, a vallásból /Tórából/ származó átfedést tartalmaz. Egyszerre tekintik magukénak az adott ország és a saját kulturális örökségét, ezek mentén fejtik ki előadói vagy éppen alkotói tevékenységüket. Azt gondolom, hogy azok az országok, és Magyarország ezek közé tartozik, ahol a mindenkori zsidóság részt vesz a tudomány, sport, a kultúra művelésében azon országok tekinthetik magukat igazán gazdagnak. Egy spontán kulturális példa: Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk. Tegye a kezét a szívére az, akinek az első vagy második netán tán a harmadik gondolata az volt a könyv, film vagy színházi előadás követően, hogy Molnár Ferencnek mi volt a származása? Ugye, hogy senki? És ez így van rendjén. A mindenkori zsidóság kulturális örökségét, annak meglétét vitatni nem szükséges hiszen, film és színházi rendezők, írók, színészek, énekesek, zenészek, képzőművészek, fotósok, irodalmi értelmiségek sokasága igazolja adott országok társadalmában való jelenlétüket, alkotó, teremtő tehetségüket. Fent említett területek kiválóságai azonban nem a semmiből jöttek, hanem legtöbbjük a génjeikben hordozzák az ősök több-évszázados, vagy inkább több évezredes munkáját, kitartását, tehetségét. Természetesen minden nemzedéknek meg kell küzdeni mindenért, /ingyen semmit nem adnak/ és van, akinek sikerül van, akinek nem. De mivel most nem a társadalmi igazságosságról írok, ezért ezt a gondolatsort ugrom és mindezzel együtt elérkeztem a honi zsidó színház és a zsidó színészképzéshez annak részletesebb tárgyalásához.
Felvetődik a kérdés, hogy mit nevezünk zsidó színháznak, ahol majd a hallgatók a szak elvégzése után játszani tudnak. Általában amikor zsidó témájú vagy tartalmú előadást látunk, akkor mondjuk, hogy zsidó színház, leginkább, amikor mind az előadók mind pedig az előadás témája kötődik a zsidósághoz. De vajon zsidó színházról beszélhetünk akkor is, ha csak a darabban résztvevők származása az, de amúgy az adott darabnak nincs köze tartalmilag a zsidósághoz? Vagy például, nem zsidó származású társulat ad elő zsidó témájú színházi előadást, akkor azt minek nevezhetjük? Bonyolult kérdés, amin a kulturális értelmiség adott szűk rétege, szívesen elvitatkozik. Mindenesetre megjegyezem, hogy a “zsidó színházat” /mint általános fogalmat/ nem lehet kisajátítani, maximum az adott elnevezés név és/vagy tevékenység/ mögé lehet beilleszteni, mert nem csak zsidó színésztársulatok játszanak zsidó tematikájú darabokat Magyarországon, ugyanakkor sok darab szól a zsidóságról, amiben közös, hogy általános értelemben zsidó /tematikájú/ színházat láttunk. Ezért azt állítani bárki részéről, hogy mi vagyunk az egyetlen “zsidó színház” fogalmazzunk diplomatikusan jócskán túlzás, vagy egyfajta kisajátítása az adott fogalomnak. Ez olyan lenne mintha egy pékség kijelentené magáról: “mi vagyunk az egyetlen magyar pékség”. Hála Istennek, ha például megnézzük a “Holokauszt 80″ emlékévben megvalósított színházi produkciókat, akkor bizony több tucat különböző zsidó tematikájú produkció született más és más profán vagy felekezeti társulatoktól. És innen ugrottam is a “zsidó specializáció” témakörére.
A két polgárháború és a felszabadulást követően a zsidó származású magyar színészek többsége az élvonalhoz tartozott és többek közt ettől is volt oly magas színvonalú honi színjátszásunk. Ezt elvitatni nem lehet, habár itt meg kell említenem, hogy a hovatartozás, soha nem volt téma önmagában, kivételt képez a szégyenletes vészkorszak, ami álljon itt örök mementóként. Jelenleg a Magyar Kormány támogatásával fénykorát élik zsidó honfitársaink, persze ettől nem szűnt meg az antiszemitizmus, elég ha csak kitekintünk Európára vagy a nagyvilágba. Az új “zsidó specializáció” elindítása az SZFE-én kisebb vihart kavart a honi zsidó értelmiség köreiben, hiszen egy viszonylagosan fiatal zsidó szervezet, az EMIH javaslata volt. A különböző magyarországi zsidó szervezetek bonyolult viszonyrendszerébe most nem kívánok elmélyedni, a visszamenőleges sajtóhírekből azonban jól kivehető volt egyesek részéről, egyfajta szakmai fenntartás, szakmai sértődés. Megjegyzés a fentiekhez: Miért nem jutott eszébe másoknak, más zsidó szervezeteknek? Az viszont elvárható lesz a leendő színházi szak vezetésétől, hogy a legjobbakat vonják be a képzésbe /felekezeti hovatartozás nélkül/ azokat, akiknek ténylegesen volt/van közük a zsidó színházhoz, színjátszáshoz, dramaturgiához, irodalomhoz, zenéhez stb. mert ha nem, akkor ugyan úgy semmivé válik, mint a sorsok háza elképzelés, amely papíron rendkívül felemelő volt, csak sajnos papíron maradt, pedig az állam nem volt fukar! Azt is meg kell említeni, hogy a meghirdetett “zsidó színészosztályba” felekezeti és származástól független lehet jelentkezni, itt viszont felmerül a kérdés: akkor miért hívják, zsidó specializációnak? Arra kell gondolnom, hogy nem a származásra, hanem a zsidó kulturális örökségre, annak továbbvitelére, továbbadására gondolhattak a kezdeményezők, s valljuk be, ebben van tartalmi gondolat. Összességében: “ha egy adott kultúrkört, annak örökségét, megőrzését valamint további értékek teremtését tűzi ki egy színházi specializáció, akkor azt támogatni kell, mivel hozzájárul az egész magyar társadalom láthatatlan összekötő szövetéhez, amelyet úgy hívunk: kultúra”.

Kriszt László rendező-koreográfus. 2024. 11. 17.

Részlet: Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk művéből.
„….. a követség erre nem felelt. Sorra kezet fogtak Nemecsekkel, és a komor, vad arcú Pásztor elérzékenyülve szólt:
– Nekem pedig bocsáss meg.
– Megbocsátok – mondta csöndesen a kis szőke, és köhögni kezdett. Visszafeküdt a párnára, és Szebenics megigazította a feje alatt a párnát. Aztán azt mondta Pásztor:
– Na, most megyünk.
Megint fölemelte a zászlótartó a fehér zászlót, és mind a hárman kimentek a konyhába. Ott a Nemecsek anyja sírva mondta:
– Ti mind… ti mind olyan derék, jó fiúk vagytok… hogy így szeretitek az én szegény kisfiamat. Ezért… ezért… mind a hárman kaptok most egy csésze csokoládét…
A követség tagjai egymásra néztek. A csokoládé, csábító dolog volt. De azért mégis előlépett Pásztor, és most az egyszer nem hajtotta a mellére, hanem fölemelte szép barna fejét, és büszkén mondta:
– Nekünk ezért nem jár csokoládé. Indulj!
És kimasíroztak.”

Kislány a pokolban holokauszt monodráma 2025-2026

admin — Mon, 17 Mar 2014 19:20:39 +0000

A “Kislány a pokolban” című holokauszt monodráma ismét reneszánszát éli, amely nagy öröm a kamaraszínház számra! Kísérje figyelemmel weboldalunkat, hamarosan jönnek a részletek!

Kazán István Kamaraszínház bemutatja!

Kislány a pokolban holokauszt monodráma
Írta: Sárdi Mária
Kislány: Dombrádi Alina
Díszlet: Merenics Zsófia
Grafika: Pásztor Attila
Kamera-vágás: Kárer László. Cziránku Péter
Zene: Secret Garden
Produkciós menedzser: Rosenfeld Dániel Imre
Média producer: Maximilan Kristóf.
Producer: János Horváth. /USA/
dramaturg-rendező: Kriszt László

–
Előadás időpontja és helyszíne:
Előadás időpont: 2025. Április. 15-én. 18h. Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem.
–
Előadás időpontja és helyszíne:
Nágocs: Zichy-kastély 2025 szeptember 19-én. /”Zichy Művészeti Napok”
–
Előadás időpontja és helyszíne:
2026. január. 26. 17h. – Keszthely- Fejér György Városi Könyvtár.
–

Ismertető:
“Kora délután volt, amikor megérkeztünk. A láger kapujában akkor zenekar játszott, csupa csíkos ruhás nő. Gyerek fejjel úgy gondoltam ahol zenével fogadnak, az nem is lehet olyan rossz. Rosszul gondoltam” Második világháború, Magyarország, Budapest, a zsidókat gettóba zárják vagy Németországba hurcolják.

Rendezői gondolatok.
Ritkán adatik meg, hogy egy monodráma, pláne egy holokauszt monodráma 20 évig legyen színpadon, egy kicsi kamaraszínház repertoárján. A két évtized alatt sok kolléga, külső segítő munkája, kitartása kellett ahhoz, hogy színpadon maradhasson a megtörtént eseményekből készült színpadi adaptáció amelyet több mint 55 ezren láttak élőben a Dohány utcai Zsinagógától a Nemzeti Színházig bezárólag. A holokauszt monodráma mondanivalója nagyon tiszta és világos volt: egy 15 éves kislány, vészkorszak alatti szenvedésein keresztül elmondani, megmutatni a 600 ezer magyar és a 6 millió zsidó ember, elhurcolását, jogaiktól megfosztását, kínzását, megölését. Mindez mementóként álljon itt előttünk, s okuljon belőle az emberiség!

A monodráma története:
A Kislány a pokolban holokauszt monodráma premierje 2006 őszén volt a Fészek Művészklub kupolatermében. Budai Tünde színésznő volt az első szereposztás, aki közel 7 évig alakította, magas művészi színvonallal, őt követte Szabó Eszter színésznő aki kimagasló szakmaisággal alakította a főszerepet, majd Dombrádi Alina színésznő vette át a szerepet és emlékezetes alakításának tapsolhatott a közönség, negyedik szereposztásban Gunyecz Anna színésznő vitte tovább a szerepet, méltó módon képviselve a monodráma művészi nívóját, mondanivalóját.
A monodráma dramaturg-rendezőjeként, megköszönöm mind a négy szereposztás kiváló szakmai hozzáállását!

Érdekesség:
Az élet úgy hozta, hogy Sárdi Mária és Kertész Imre gyerekként, együtt voltak a Bergen Belseni koncentrációs táborba. Majd 50 évvel később a “Kislány a pokolban” című napló 2002-ben, szintén együtt volt az Irodalmi Nobel díjra jelölt Kertész Imre “Sorstalanság” című könyvével.

-
–
Előadások helyszínei.
Fészek Művészklub. Mezőtúr. Rétság. Debrecen. Sopron. Berekfürdő. Gyöngyös. Dohány utcai Zsinagóga. Kálvin téri Református templom. Pestszentlőrinci Református Missziós ház. Spinoza Ház. Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsésztudományi és Hittudományi Kar díszterem. Scheiber Sándor Gimnázium. Miskolci Lévay József Református Gimnázium. Bénye-Jókai Klub. Monori Vigadó. Kápolnásnyék. Enese. Budai Középiskola. Ferencvárosi Művelődési Központ és Színház. Goldmark Terem. Sola Scriptura Teológiai Főiskola. Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely. Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem. Aszódi Baptista Gyülekezet. Baptista Teológiai Akadémia. ZSILIP. Thália Tanoda. Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem. Nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola. Rumbach utcai Zsinagóga. Keszthely- Fejér György Városi Könyvtár
–
Szereposztások:
Budai Tünde színésznő.
Szabó Eszter színésznő.
Dombrádi Alina színésznő.
Gunyecz Anna színésznő.
–
Alkotók – további közreműködők:
Sárdi Mária író.
Pásztor Attila grafika.
Kárer László videó-vágás.
Telegdy István fotó.
Galambos Zoltán fény.
Secret Garden zene.
Kriszt László dramaturg-rendező.
Rosenfeld Dániel Imre produkciós menedzser
Maximilian Kristof média producer.
János Horváth co producer.
-

Goldmark terem előadás összefoglalója:

PIRKADAT: Interjú beszélgetés (HETI tv)

TV2 beharangozó a Kislány a pokolban holokauszt monodráma
Goldmark Termi előadásnak

–

Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
-

Archív: 2010 Dohány utcai Zsinagóga (Budai Tünde)

–

–

–

–

Partnerek:
Magyar Kormány. Nemzeti Színház. NKA. EMIH. MAZSIHISZ. MAZSISZEM. Gershwin Produkciós Iroda. Esti Hírlap. HETI Tv. MaxLine Média. Luxemburg Group Production.