Minden ami színház » krisztl

Nem Vidnyánszky Attila a gond, hanem az a színházi struktúra, amelyben nem történt meg a rendszerváltás!

krisztl — Wed, 17 Jun 2026 12:52:31 +0000

Hogy miért nem Vidnyánszky Attilával kezdem? Azért, mert gondoltam, először körbejárom a valós honi színházi helyzetet, aztán majd, a második esszémben írok majd a Vidnyánszky és az SZFE jelenségről, amely azért nem-fekete vagy fehér, mint sokan szeretnék beállítani.

Aki veszi a bátorságot és látleletet próbál adni a hazai színházi életünkről, amely cseppet sem könnyű, az vagy a mindenkori hatalom mellett teszi le a voksát, /hiszen onnan kapja a finanszírozást/ vagy a másik oldalon áll, és érthető okokból, mivel alig vagy nem kap támogatást, az ellenkezőjét állítja vagy egyszerűen megőrült, és megpróbálja értőn, de kívülről nézni a színházi szakma működési mechanizmusát. De aki erre vetemedik, az bizony, darázsfészekbe nyúl. Ugyan is, akár egyik, akár másik oldalról is légyen szó, a szent színház nevében, mindegyik oldal s annak fókusza a pénzről, a hatalomról, vagyis a döntéshozatali jogról szól. Igen, elsődlegesen nem színházról, hanem az előzőekben említettekről. Míg a színházigazgatók függnek a támogatásoktól s milliós fizetésekkel gyakorolják döntéshozó pozíciójukat, addig a színészek ehhez képest töredék bérekért dolgoznak és függenek. Fentiek okán, bizony ez, egy kiszolgáltatottságra épülő. hierarchikus rendszer. Hogy miért nem történt rendszerváltás ezen a területen, mint máshol, mert itt bizony, nem volt semmilyen változás, pedig hol van 1989? Senki sem tudja, egy biztos, senki nem merte bevállalni. Pedig a színházi rendszerváltás nagyon egyszerű: piaci alapokra helyezni az egész működési mechanizmust. De hát kinek lenne az érdeke? A mindenkori volt és jövőbeli hatalom, nem meri meglépni, érthető okok miatt. A színházi szakmának meg, nem volt érdeke. S hogy miért? Mert megszokta, hogy eltartják, és akik éppen az aktuális hatalom barátai /hűbéresei/ azok bizony miért is ágálnának a színházi rendszerváltás mellett? Nem hülyültek meg, nem publikált milliós igazgatói és rendezői fizetések, alulfizetett, de elhivatott színészek, a közönség pedig csak úgy csődül az előadásokra. És amikor az előbb felsoroltakat hallja a kedves olvasó, akkor kezdődik, az önbecsapás. Mert az igazság az, hogy a pálya már, többszörösen telített, /három színházi egyetem, ugyan már/ a színházak jobbára gagyi, “a közönségnek erre van igénye” hazug szlogennel igazolják középszerű előadásaikat, tisztelet a kivételnek. A színészek minimum két helyen dolgoznak, hogy fenntartsák magukat és/vagy családjukat, mindeközben tíz közepes előadást kell megnéznie és kifizetnie a nézőnek míg, lát egy színvonalas, esetleg értékes előadást. A színészek nagy része celebnek áll, vagy selejtes reklámokra pályázik /aki teheti/, vagy fásultan, kiégve vergődik. Tehát ami a lényeg, hogy itt mindenki, mindenkit becsap, a szakma önmagát, /színészek kiszolgáltatottsága, omladozó hierarchikus működési rendszer, mesterségesen kialakított, az állam által finanszírozott jegyárak stb./ ezzel együtt pedig a nézőket. Csak egy visszapillantás, habár a sor hosszú lenne: Emlékszik a kedves olvasó arra, hogy a covid idején bármelyik színházigazgató felajánlotta volna a milliós fizetésének, mondjuk az egyharmadát, az éh-küszöb szélén tántorgó színészeknek? Hát persze, hogy nem. Sőt, volt olyan igazgató, aki azt mondta, “fiatalok, életerősek, menjenek és keressenek valamilyen más munkát”! Vagy hallott már arról bárki is, hogy ugyan már, milyen szabályok szerint is számolnak el, színházanként és évadonként többször is, a tízmilliós díszletekkel és jelmezek sorsával? Halottak arról, hogy a mindenkori állam megvont volna a támogatást, pazarlás vagy színvonal alatti produkciók miatt? És a sor szintén nagyon hosszú. Szóval lehet, de nem Vidnyánszky Attilával van itt a legfőbb gond, hanem az egyik oldalról elkényelmesedett, a másik oldalról kiszolgáltatott egyben teljesen rendezetlen, széthúzó színházi szakmával! Ugyanis, a mindenkori színház az egyik legszubjektívebb terület, ahány megkérdezett, annyifajta válasz. Objektív mérce, nem nagyon létezik, vagy is létezik mint: emlékezetes és/vagy maradandó előadások, amelyek viszont a nézőkben születnek meg, s csak utólag. Lásd: Kazán István rendezésében: Háború és béke. 1959. Vígszínház. amelyet a ma élők /akik látták/ azóta is emlegetnek, vagy Radnóti színház, 2011: Vágy villamosa előadás, Zsótér Sándor rendezésében. Nagyot ugorva egyben visszatekintve 2010-ben 143 színház, 2025-ben már 263 színház működött Magyarországon, a statisztikai hivatal szerint. Ebbe nem tartoznak bele azok az amatőr társulatok, akik nem regisztrálták magukat a hivatalos jogi értelemben amely, kb ugyanannyi mint a magukat regisztráltaké, tehát több mint 500 színházi társulat van jelen honi kulturális életünkben, erre azt mondani, hogy pusztulófélben van színházi életünk, /nem a színvonalról beszélek/ nagyon-nagy /diplomatikusan is/ füllentés. Sok vagy kevés a színház? Kulturális értelemben mindenféleképpen jó, hogy ennyi hivatásos vagy önszerveződő színtársulat van, persze az más kérdés, hogy ki fogja az összeset eltartani, mert bizony könnyebb verni az asztalt, hangosan kiabálni, vagy Vidnyánszky Attilát festeni a falra! A állam biztosan nem tudja eltartani az összeset, merthogy vannak fontosabb területek is ennél lásd: egészségügy, szociális szféra, oktatás, honvédelem stb. Művészi értékek, kulturális sokszínűség, függetlenség, alkotói szabadság és sok, szépen hangzó, hangzatos szavak. De az igazság az, hogy a mindenkori kultúra, a művészet mecenatúrára épül vagy is, akár akarja, akár nem, függőségi viszonyban van a mindenkori finanszírozástól. Ez így volt régen, és így van manapság is. Ugyanis a művészet, nem képes önmagát eltartani, fenntartani, ez van, ez a tény. Tehát akkor, sok a vadász, kevés a fóka? Igen, valahogy így van. A FIDESZ elkövette azt a hibát, amit az előtte lévő hatalom is, hogy ami nem tartozott az általa preferálandó kulturális holdudvarához, azokat vagy nem engedte a húsos fazékhoz vagy hagyta kivérezni, ennyi. Persze azt nem vették észre, hogy a dörgölőző középszer közben a fejére nőt, jó muníciót adva a másik oldal, szintén nem veretes megmondó embereinek. De hát most fordult a kocka, más lesz a pénzosztó, persze ezt, nem így fogják nevezni, eljött a köpönyegforgatók rövidre szabott időszaka! Hurrá, mondják: rohadt FIDESZ, szemét Orbán, és hát a színház mumusa: Vidnyánszky Attila. Csak megjegyzem, hogy a Nemzeti Színházat, épp oly hevesen támadtak a múltban is lásd, / Schwajda György (2000–2002), Huszti Péter (2002), Bosnyák Miklós (2002–2003), Jordán Tamás (2003–2008), Alföldi Róbert (2008–2013), mint a jelenben, /Vidnyánszky Attila (2013–) /legyen ott bárki, de azért mégiscsak a Nemzeti Színház. Azt mondani, /hiszen milyen jól hangzik/ hogy az ott folyó munka, selejt, kultúraromboló, nem csak tulzás, hanem demagóg pufogtatás. Csak emlékeztetem tisztelt olvasókat, hogy az előbbiekben felsorolt igazgatókra is, hasonlókat mondtak, persze nagyrészt érdemtelenül. De hát a színház finanszírozása, a színház igazgatói pozíció nagy úr. a „Meghalt a király, éljen a király!” /képletes/ szállóige pedig értelemszerűen előhozza a megmondó embereket. KI vulgáris stílusban, személyeskedően ki, enyém a hatalom, enyém az igazság elven mondja meg, ki kap lehetőséget a jövőben, csak hogy! Csak hogy, ha lehet különbség az előző kurzus és a jövőbeli kurzus között, éppen az lenne, hogy ne a hatalom mondja meg, ki a tehetséges, ki a rátermett. Sajnos a jelenleg is, több pólusra szakított, önmarcangoló, félig létéért küzdő vagy éppen dőzsölő szakma erre viszont képtelen. Az igazi az lenne, ha végre megvalósulna a színházi rendszerváltás úgy, mint nyugat Európában, vagy Amerikában, piaci alapokra helyeződne. Mert csak így tud tiszta, értékelvű, valós alapokra kerülni, törékeny, de annál értékesebb kulturális területünk amit úgy hívunk, színház.
Fentiekkel lehet vitába szállni sőt, az a jó hogy ha mások is elmondják véleményüket, de ne személyeskedő, a valós problémákat megkerülő, populista, demagógiával, mert ezekkel nehéz mit kezdeni.
/Kriszt László rendező-koreográfus/

Kapcsolat: mindenkiszinhaza@gmail.com

Riadó színmű /keresztmetszet/

krisztl — Wed, 31 Dec 2025 07:24:11 +0000

-

-

Írta: Krzysztof Choiński
Fordította: Balogh Géza
Színpadra alkalmazta: Kriszt László

Férfi: Kovács Molnár József

Lány: Csanádi Petra
Grafika: Kárer László

Díszlet: Merenics Zsófia

Média menedzser: Maximilian Kristóf
Producer: János Horváth /USA/

Rendező: Kriszt László

Részlet:
A tervek készen voltak. Minden ki volt dolgozva a végső győzelem első évfordulójára. Egy hatalmas síkságon gyűltek volna egybe százezrek. Százezrek? Talán milliók. Régi harcosok, katonák, fiatalok. Nők és gyermekek. Iskolások, sok-sok iskolás. És a gigantikus, égbenyúló tribün tetején ott áll ő. Egymaga. Mint egy isten. Fanfárok. Üdvrivalgás. Néma tisztelgés a hősök emlékének. Azután… azután a tömeg utat nyit és díszlépésben végigvonul a kiválasztott – bátrak közt a legbátrabb, hívek közt a leghívebb – és jelentést tesz. Eljönnek keletről, nyugatról, északról és délről. Készül a nagy mű. Mindent elkövetünk, hogy az emberiség megtanulja a rendet és megtanulja tisztelni a mi jogainkat. Azon fáradozunk lankadatlan szorgalommal, hogy kijelöljük a népek helyét a mi világunkban. A világ minden tájáról jönnek az emberek. És sehol, amerre a szem ellát, sehol egyetlen zsidó. Sehol egyetlen lengyel. Ott ahol Varsó állt valaha – pusztaság. Minden hónapban egymillió orosz pusztul el. Párizs nincs többé. Lordok háza nincs többé. New York kilakoltatva. Helyén a világ legnagyobb méretű gettója – több százmillió ember – zsidók, lengyelek, oroszok, négerek. Örök hűség. Dicsőség neked! Dicsőség!
-

Leírás:

Egy volt SS tiszt, aki Auschwitzban gázkamrába küldte a zsidókat rejtőzködve, de megúszta az igazságszolgáltatást. Rémálmai azonban vele maradtak, ezek minden nap kísértik őt, szabadulni nem tud tőlük. Minden élő embert meztelennek lát, ahogyan anno a krematóriumok előtt. Egyik alkalommal, egy vadidegen lányt pillant meg, aki nem volt meztelen számára, nem tudta, hogy az egyik volt áldozata az, aki túlélte a borzalmakat. Eltervezi, hogy betör a lány lakásába és foglyul ejti, mert úgy gondolja, ha rátudja venni, hogy önként megszabaduljon a ruháitól, akkor feloldozásba részesül. Ördögi terv, egy ördögi világban!
Izgalma, fordulatos mélylélektani színmű, amelynek vége, nem feltétlenül az, amire mindenki számítana!
–

–
Rendezői gondolatok:

A Kazán István Kamaraszínház kreatív csapata régóta gondolkodott a holokauszt illetve zsidó témájú témájú darabok /Lásd: Sárdi Mária: Kislány a pokolban holokauszt monodráma. Tadeusz Borowski: Auschwitzi Napló holokauszt monodráma. Szenes Hanna: “A hegedű” színmű. Vagon Naplók: Emlékezés Mohácsi Jenőre. Herzl Tivadar: Izrael Lángja monodráma./ más-irányú megközelítésén, színpadra vitelén. Aztán egy szerencsés véletlennek köszönhetően, hozzájutottunk Krzysztof Choiński által irt: Riadó című színmű kéziratához. Utána jött a dramaturgiai munka, a leendő színdarab tempója, ritmusváltásai, időtartalma, emberi mélységeinek megjelenítése, amelyek nagyban befolyásolják a leendő színpadi művet. Amiben más lesz a “Riadó”, színmű mint az eddigi zsidó témájú darabok, hogy bemutatja azt az “ordas eszmét” amely /sajnos/ napjainkban is jelen van világunkban. Ha a józan ésszel bíró emberek ebből nem okulnak, akkor semmiből!

Partnerek: Esti Hírlap. Kazán István Kamaraszínház. Global Színház. Luxemburg Group Production. MaxLine Média. Gershwin Produkciós Iroda. Hunnia Film. Global Tv.

Web: www.kazanistvankamaraszinhaz.hu
Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

„Szabadság a halálsoron” dokumentum dráma (1956-2026)

krisztl — Wed, 05 Nov 2025 05:37:36 +0000

A Kazán István Kamaraszínház bemutatja az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából készült különleges dokumentum drámát.

A dokumentum dráma, megtörtént eseményeket dolgozz fel, dokumentum filmfelvételek felhasználásával, bemutatva az elnyomó kommunista gépezet brutalitását. A dokumentum dráma színtere a halálsoron és a vérbíróságon játszódik, ahol az 56-os forradalmárok várják az elkerülhetetlent, ezen időszak alatt megrendítő egyéni életsorsok rajzolódnak ki. A halál soron lévők egyben azonosak, hősiesen vállalják az 56-os forradalomba való részvételüket és nem tudják, hogy megérik e, a másnapot. A dokumentum dráma az 1989-ben Nagy Imre újra temetésén fejeződik be, ahol a túlélők hallgatják Orbán Viktor nagy-hatású, lélekszabadító beszédét. Az előadás nem titkolt célja, hogy megrendítő őszinteséggel mutassa be a mai fiatal generációknak az elnyomó kommunista diktatúra embertelenségét.
–

Alkotók:
Írta: Baranyecz János
Projekt menedzser: Rosenfeld Dániel Imre
Média menedzser: Maximilian Kristóf
Grafika: Szloboda Andor
Videó-vágás:
Producer: János Horváth /USA/
dramaturg-rendező: Kriszt László

–
Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
–

Partnerek:
NKA. Esti Hírlap. MaxLine Média. Luxemburg Group Production. Fészek Művészklub. MAZSISZEM. Gershwin Produkciós Iroda.

A vulgáris narratíva és a közbeszéd!

krisztl — Wed, 29 Oct 2025 07:29:32 +0000

A minőség legyen a mérvadó, ne a mennyiség, ha már egyszer hagytuk idáig süllyedni a szép magyar beszéd értékeit!

Valamikor a 80-as években kezdődött az a vulgáris narratíva használat, amely napjainkra /szinte/ teljesen átvette, a politikai és a social média feletti közbeszédet. Sajnos mind ez bizony a honi színházainkban kezdődött, majd átvették a később megalakult kereskedelmi televíziók. Az alpári szóhasználat, hamar népszerűségre tett szert, főleg a közkedvelt kabaré részletek, az akkoriban éledező, úgynevezett kortárs darabok és az anno még új zene /rap/ által. Ekkor már alig lehetett hallani a rádió kabarékban és látni színházainkban tévé kabaréjelenetekben az egykori “nagyokat” mint: Latabár Kálmán, Feleki Kamill, Hofi Géza, Alfonzó, Kabos László, Körmendi János, Márkus László, Csákányi László, Csala Zsuzsa, Lóránt Lenke, Kibédi Ervin és sokan másokat, ugyanis mindeközben végbement egy generációváltás honi kulturális és művészi életünkben. Ezen generáció váltás pedig nem verbális színvonal emelkedést, hanem éppen ellenkezőleg, látványos színvonal esést eredményezett. Az idősebb előadóművész generációk eltűnése után /minimálisra csökkentek a nagy klasszikus prózai színielőadások/ előlépett a harmad-negyed színvonalú színész és előadó réteg, /addig esélyük se volt labdába rúgni/ megjelentek a ponyvaregényekből és filmekből adaptált könnyed, de igazából semmilyen színházi előadások, a fiatal generációknál pedig az alpári-kommersz szóhasználat, a nagy elődök sikereire pályázva, azt megcélozva. Igazából ők, nem csináltak egyebet, mint hogy lebutították az előző nagy generációk értékeit, majd azt sajátjukként adták vissza, lelkük rajta. Rémisztő volt látni ezt a minőségromlást, s nem is akarom leírni azok nevét, akik például Hofi után, képviselték a magyar kabaré hagyományait, hogy Arany, Kazinczy, Madách, Ady országában mivé vált a gyönyörű magyar beszéd a kommersz krimi és politikai témájú darabokban, rettenetes filmsorozatokban és a sor még rendkívül hosszú. Eltűntek a Sinkovics Imrék, Dajka Margitok, Darvas Ivánok, Pécsi Sándorok, Latinovits Zoltánok, Sós Imrék, Szirtes Ádámok, Bara Margitok, Krencsey Mariannák, Törőcsik Marik, Psota Irének, Bujtor Istvánok, Haumann Péterek, Bitskey Tiborok, Mécs Károlyok és a sor még végtelen, és csak hellyel-közzel jött az utánpótlás. Szükséges megemlítenem, hogy természetesen voltak/vannak tiszteletre méltó kivételek, de sajnálattal kell megállapítanom, hogy az alantas-közönséges beszéd leuralta a verbális/színházi, filmes, zenei/ előadó művészet szinte teljes spektrumát. S ha idevesszük a social médiák felületeit, akkor el is érkeztünk a jelenbe. Azért még egy kicsit tekintsünk vissza, a rendszerváltás kaotikus időszakára /mely nem csak gazdaságunkra, hanem kultúránkra is rendkívül negatív hatással volt/ s amelyről csak ezáltal tudunk teljes képet alkotni, vagyis a magyar nyelv minőségi romlásáról. Mint már említettem színházainkban, televíziós sorozatokban trendi lett az alpári beszéd, amin persze jókat röhögtünk, s nem vettük észre, hogy valójában mi folyik. Csak hosszú évek múltán kaptunk a fejünkhöz, /jómagam is/ hogy a magyar bulvár színházi, zeni /rap/ és filmes /sorozatok/területei átvették, beillesztették az utcai, alpári szleng nyelvhasználatát, vagy is a kettő szinte eggyé vált, a celebvilág felszínre jötte pedig feltett az i-re a pontot. Persze akkor már késő volt, mert addig egész generációk nőttek fel ezeken, s ők már nem ismerték, nem találkoztak a nagy elődök által képviselt verbális minőséggel. Így jutottunk el Hofitól a dumaszínházig. /”nevében a sorsa” mondja a görög bölcsesség/. Nem kell DLA diploma ahhoz, hogy a művészi narratíva minőségi romlása, a közbeszéd és a politikai anyázás közti összefüggésre jussunk. Amikor elérkeztem írásom e részéhez megakadtam, mert nem tudtam, hogyan folytassam, folytassam e egyáltalán, hiszen a lényeget elmondtam, a megoldást pedig nem tudom. Azt gondolom, hogy több generáció kell ismét ahhoz, hogy legalább is nyelvezetünkben visszatérjünk a szép magyar, a művészi beszéd értékeihez, annak értékeléséhez. Mert csak akkor térhet ismét vissza Madách Imre: Ember tragédiája, Jókai Mór: Kőszívű ember fiai, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Molnár Ferenc: Pál utcai fiuk, lelket és szellemet emelő értékei. Ebben lesz nagy felelőssége színházainknak, filmjeinknek, irodalmi és zenei közéletünknek, hogy ne engedjünk teret a vulgáris-kommersz narratívák használatának, s ha emiatt ideiglenesen csökken is a mindenkori nézőszám, legalább visszatérnek azok, akik éppen e verbális minőségromlás miatt nem járnak színházba, vagy nem néznek magyar filmet. A minőség legyen a mérvadó, ne a mennyiség, ha már egyszer hagytuk idáig süllyedni a szép magyar beszéd értékeit!

Kriszt László rendező-koreográfus

Kapcsolat: mindenkiszinhaza@gmail.com

“Zichy Művészeti Napok” 2025 szeptember, visszatekintés!

krisztl — Tue, 07 Oct 2025 13:06:48 +0000

Magas színvonalú, kulturális kezdeményezést láthatott a közönség, a Somogy Vármegyei Koppány völgyben lévő, Nágocsi Zichy-kastélyban.

Hagyományteremtő művészeti napokon vehettek részt az elmúlt hetekben mindazok, akik ellátogattak, Nágocsra, egy kicsinyke Koppányvölgyben elterülő községbe. A művészeti napok helyszínét a Zichy-kastély adta, díszes nagy báltermével, amely a művészeti napokra átalakult igazi színházi és zenei koncert teremmé. Az egyedülálló összefogás eredményeként, amelyben részt vettek: Zichy-kastély, Nágocs község, Esti Hírlap, MaxLine Media, Gershwin Produkciós Iroda, Ávinu, MAZSISZEM, Kazán István Kamaraszínház, Luxemburg Group Production és CafeArt Stúdió, magas kulturális értéket képviselő zsidó-keresztény tematikájú színházi előadásokat, zenei produkciót, valamint a Zichy családot bemutató történelmi kiállítást láthattak a nézők, s reményeik szerint a nézők is különleges művészi élményekkel gazdagodtak. Az eseményen tisztletét tette Witzmann Mihály országgyűlési képviselő. A “Zichy Művészeti Napok” létrehozásában és megvalósításában a következők közreműködtek alkotóként vagy előadóként: Dombrádi Alina. Riz Laura. Zichy Éva. Nagy Péter János. Horváth László. Kovács Molnár József. Laki Menyhért színészek. Ávinu együttes: Asztalos Enikő. Dési Tamás. Kókai Balázs. Ifj. Horváth József. Rosenfeld Dániel Imre zeneművészek. A vallási és művészettörténeti előadások előadói voltak: Dr. Zichy Mihály ny. történész-kézirattáros. Kriszt László rendező, zsidó kultúratörténész és Rosenfeld Dániel Imre Liturgiatörténet előadó. További közreműködők: Díszlet: Merenics Zsófia – Operatőr-vágó: Cziránku Péter. Tördelés: Szloboda Andor: – Online menedzser: Bakonyi Tibor Fotó: Horniák Ágnes Projekt menedzser: Rosenfeld Dániel Imre. – Média producer: Maximilian Kristóf. Producer: Luxemburg Group Production – János Horváth /USA/ Házi gazda: gróf Zichy László – Művészeti vezető, rendező: Kriszt László.
Összességében, egy magas színvonalú, érték és hagyományteremtő kulturális kezdeményezést láthatott a közönség, amelynek feltétlenül van jövője a Somogy Vármegyei Koppány völgyben lévő, Nágocsi Zichy-kastélyban.

Megjelent: Esti Hírlap 2025 október.
–

–

–

–
Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

Időutazó balettóra – Keveházi Gábor táncos, koreográfus Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjával.

krisztl — Tue, 30 Sep 2025 05:58:02 +0000

Mit is tagadjam, az egyik nagy tisztelője voltam és vagyok Keveházi Gábor balettművésznek. Technikai virtuozitása, színpadi egyénisége, jelenléte mindig lenyűgözött. Az egyik nagy élő ikonja a magyar táncművészetnek, aki ma is aktív balettmester és nemcsak az egész amerikai kontinensen, hanem Európa számos országában tisztelet és megbecsülés övezi. Ahogy elmondta, nem tud már minden felkérésnek eleget tenni, merthogy az év csak 12 hónapból áll. Éppen ezért kaptam az alkalmon, amikor egy véletlen Facebook posztot elolvasva tudtam meg, egy különleges közönségtalálkozó részleteit. A balettirodalom olyan ikonikus műveiből láthattunk tőle bravúros videó részleteket, mint A diótörő, A csodálatos mandarin, a Sylvia, a Spartacus, A rosszul őrzött lány, a Próba és a saját készítésű, Zorba koreográfiát. Ezekkel a féltve őrzött archív felvételek segítségével idézte meg a nemzetközi sikerű korabeli fellépéseit feleségével, Pávics Judit balett művésszel közösen.
- Hogyan találkozott a fiatal korában a táncművészettel?
A nagyfaterom Kropacsek Ferenc az MTK volt kapusa, egyébként egyszeres magyar válogatott volt, az, aki elvitt az akkori MTK-ba. Azt senki nem kérdezte meg tőlem, hogy akarok e kapus lenni, persze, hogy nem akartam, nem is védtem elfogadhatóan. Egyébként Kropacsek Ferencről mintázta meg Salamon Béla színművész a híres “Kropacsek” vicceket. Nagyon mozgékony gyerek voltam, s ez mit sem változott, ezért a nagynéném kitalálta, hogy elvisznek a Balett Intézetbe. Igy hát meglett nagynéném óhaja, miszerint: „mozgékony fiúnak a balettintézetben a helye”! Én akkor már gyerekszínészként játszottam a Thália Színházban a “Tiszta szívvel” című darabban. Érdekesség, hogy Markó Iván is gyerekszínészként kezdte, ugyan ott a Thália Színházban Kazimir Károlynál. Hát így kerültem a balett közelébe. Közel három és félezer gyerekből vettek fel 30-at, és a végén hat fiú végzett, egyik voltam közülük.
- Melyik osztályban végzett, ki volt a balettmestere és kik voltak az osztálytársai?
Balett mesterem több is volt. Kálmán Etelka volt az első, majd Nádasi Marcella lett, akinek a férje volt a híres Nádasi Ferenc mester, de végül nem nála, hanem Merényi Zsuzsánál végeztem. És akitől az egész szakmát, illetve annak lényegét megtanultam 1971-72-ben Leningrádban, az Borisz Jakovlevics Bregvadze volt. Ő volt a világ egyik legjobb balett mestere, általa tudatosult, bennem, hogy ennek a szakmának, vagyis, innentől kezdve, művészetnek mi a lényege, mitől az, amitől az, ami. Osztálytársaim közül megemlíteném Pongor Ildikót, akivel később hosszú évekig együtt táncoltam el a balettirodalom legnagyobb műveit.
- Hogyan alakult a balettintézet utáni szakmai karrierje?
Röviden annyit, hogy a balettirodalom összes nagy férfi főszerepét sikerült eltáncolnom. Amit egy férfi táncos elérhet a pályáján, az nekem megadatott. Japánban 25 alkalommal, a Bécsi Staatsoper, Leningrád, a Milánói Scala, a Houston Jon Hall, de Prágától Varsóig egészen Berlin, és a Norvég Királyi Balett, és sor még hosszú, ahol felléptem és tanítottam.
- Mi volt az első főszerep, amit az Operában táncolt?
Seregi László Sylvia című balett, utána következett a Hattyúk tava férfi főszerepe. Seregi Lászlóban egy zseniális koreográfust ismerhettem meg, akinek a balettművészet a kisujjában volt. Látásmódja különleges és egyedi volt, vele dolgozni mindig nagy élményt jelentett számomra. Kivételes hangulatot tudott teremteni a próbák folyamán, sok humorral elegyítve, ugyanakkor képes volt a maximumot kihozni nem csak belőlem, hanem a többiekből is. Ma már hozzá hasonló sincs a pályán.
- Az akkori Szovjetunióba, hogyan került ki ösztöndíjjal és mi volt az egyik legmeghatározóbb élménye?
Úgy kerültem ki, hogy az akkori Magyar Állam, kulturális csereszerződést kötött az akkori Szovjetunióval. Hidas Hedvig volt az a szemfüles igazgatónő, aki megteremtette számomra a lehetőségbe, Pongor Ildikóval közösen. Kikerülni anno, óriási dolog volt számunkra.
A legmeghatározóbb talán az volt, amikor élőben láttam táncolni az orosz balett művészeket. Rá kellett döbbennem, hogy az orosz táncosok fényévvel előttünk járnak és persze rögtön abba akartam hagyni a táncolást. Azt gondolom így utólag, az ottani élmények rendkívül inspirálóan hatottak rám és persze nem hagytam abba a táncolást és az összes balettelőadást megnéztem, amit lehetett.
- Aktív táncosként az ön számára, mely főszerepek voltak a legkedvesebbek?
Mindig azt az előadást szerettem, amit aznap táncoltam. Persze x év távlatából voltak kedvesebbek a kedvenceknél, ilyen volt például Seregi László: Spartacus, Fodor Antaltól a Próba és Marius Petipa: Don Quijote főszerepei.
- Mennyire tartja fontosnak a technikai virtuozitás mellett, az egyéniséget a színpadon?
Az egyéniség az egy összetett kérdés. Egy művésznek muszáj egyéniségnek lennie, kell, hogy legyen kisugárzása, persze a technika is fontos, de ez nem sport, hanem művészet.
- Mit adott önnek a tánc?
Mindent. Azt, hogy boldog vagyok, hogy ha a táncosok között lehetek, ha jó és szép táncot látok, ha taníthatok, ha koreografálhatok, ha érzem a balett terem semmivel nem összehasonlítható illatát. mert a tánc nekem, maga a boldogság.
- Önt a világ számos országába hívják tanítani, hogy lehet az, hogy ilyen szakmai múlttal nem tanít a Táncművészeti Egyetemen?
Nehéz kérdés ez nekem, hiszen a Magyar Balett számomra mindig is prioritás volt. A helyzet az, hogy 3-4 évvel ezelőtt még tanítottam, igaz az utolsó időkben már csak repertoárt és emeléstechnikát. Úgy gondolom, hogy jogilag nem egyetemi körülmények között kellene tanítani a táncművészetet, mert úgy nagyon kevés idő jut magára a gyakorlati szakmai elsajátítására, és az elmélettel nem lehet színpadra állni. Amúgy is tele van a mi szakmánk elméleti okoskodókkal, talán túlzóan is sokkal. Az MTE-ben a gyerekek szem előtt tartásával kellene tanítani, nem a maguk és karrierjük az érdekében. A gyerekeket szeretni kell, talán fanatizálni is, mert csak úgy lehet ezt az iszonyatosan nehéz fizika munkát elvégezni. Mert különben lemaradnak a világ élvonalából. Az elmúlt években nagyon sok tehetséges szakember elhagyta az egyetemet, mert nem tudtak azonosulni az ottani légkörrel.
- Pár héttel ezelőtt volt egy nagy nemzetközi balett verseny MTE-ben!
Magam már harminc évvel ezelőtt letettem ezt a gondolatot, az akkori vezetésnek. Sajnos csak most, harminc évvel később került sor a második ilyen jellegű versenyre. A világ meg rég elment mellettünk, csak az MTE-ben ezt még nem vették tudomásul. Ebből is látszik, hogy mennyire lassúak a pozitív változások.
- A közönségtalálkozón is kiderült, hogy ön, szókimondó és nagyon fontosnak tartja az emberséget!
Abszolút az vagyok, mert kitől és mitől is kellene félnem? Féljenek azok, akik hadilábon állnak az igazsággal! Az őszinteséget és az emberséget pedig mindig is elsődlegesnek tartottam az életemben. Sajnos manapság a trend, a rámenősség, erőszakosság, hazudozás, önfényezés és sok minden más. Kicsit szerényebben kellene hozzáállni, a mi szakmánkban meg különösen! Az Operaház Balettegyüttesébe, amelyet nyugodtan nevezhetünk inkább „Nemzetközi Balettnek”, mint Magyarnak. A Magyar Táncművészeti Egyetemen végzettek pedig túlnyomó többségben külföldre kényszerülnek. Szóval, hogy is van ez? Ugyan akkor ne tévesszük össze a táncegyüttest, a balettegyüttessel. Klasszikus Balettegyüttes csak egy van Magyarországon, és ha ebbe nem kerülnek be magyar táncosok, akkor ugyan mitől Magyar Nemzeti Balett?
- Mik a tervei a következő időszakra?
Elsősorban balett tanítás, a lehető legmagasabb szinten. Most a közeljövőben Norvégiába, aztán Németországba Robert North együtteshez megyek. A távolabbi jövőben pedig remélem, kapok lehetőséget arra, hogy jó irányba fordítsam, rendbe hozzam a Magyar Balett életét.
- Mit üzen az Esti Hírlap olvasóinak?
Fiatalon az Operaházban, amikor véget értek a próbák, mindig siettem megvenni az aznapi számot, mert az Esti Hírlapban, mindig olyan hírek, cikkek, interjúk, beszámolók voltak, amelyeket más lapokban nem tudtunk olvasni. Nosztalgikus alkat vagyok, ezért azt kívánom a leendő olvasóknak, hogy vegyék meg az Esti Hírlapot, mert anno hozzátartozott a Budapestiek mindennapjaihoz, összehozta az embereket, erre manapság különösen nagy szükség lenne!
- Köszönöm az beszélgetést, remélem, nemsokára újra tudunk beszélni önről és a balettről!
–

–
-
Kriszt László, Pávics Judit és Keveházi Gábor

Budapest. 2025. Kriszt László Esti Hírlap – Kultúra rovat.

Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez monodráma 2026

krisztl — Tue, 23 Sep 2025 04:06:09 +0000

Részlet: „Amikor rád gondolok, mindig fáj, nagyon fáj, üresség van a szívemben. Már minden lehetőség távollá vált, amikor felcsillant egy reménysugár: talán beteljesülhetsz, egy csöppnyi élet a semmiből. Belém villant a remény, eljöhet az, amire oly régóta várok. Olyan mintha egy puskagolyó találna el. Innen kezdve lélekben már nem én voltam egyedül, ketten voltunk, te és én”.

Kazán István Kamaraszínház bemutatja!

Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez monodráma
Közreműködik: Sarbó Kata
dramaturg-rendező: Kriszt László
-
Gondolatok a monodrámához.
A nők nem kevés részének a gyermekvállalás, egy gyermek világra hozása csupán, be nem teljesült álom. Az előadás dramaturgiája az igazi feszültséget innen indítja majd viszi végig, itt hatol a néző elevenébe. Ebből a kontextusból közelít a kétségek és vívódások mélységeibe, hozza felszínre majd bontja elemeire azokat a női mélylélektani rétegeket, társadalmi relevanciákat, amelyek végtelen széles hullámzásaival, ellentmondásaival is, az életigenlés mellett áll ki. Sarbó Kata egy csodálatos színésznő, aki végig vezeti a nézőt egy érdekfeszítő, sok nő által eltitkolt érzelmi probléma hullámverésein, de aki végül épségben partot ér. /Kriszt László rendező/
–
“Aki be akarja tölteni női mivoltát, aki nem adja fel hitét a lehetőség lehetőségét, aki küzd a végtelenségig, aki nem fél a kétségektől, aki nem riad meg a szenvedéstől, és aki fáradhatatlan a válaszok keresésében, azoknak ajánlom!” /Oriana Fallaci/
–
Időpont: HAMAROSAN
Helyszín: HAMAROSAN
–
Főtámogató: Esti Hírlap. MaxLine Média. Gershwin Produkciós Iroda.
Partnerek: Luxemburg Group Production. Global Színház. Heti Tévé. Fészek Művészklub.

Kapcsolat:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com Web: www.kazanistvankamaraszinhaz.hu

Oriana Fallaci: Letter to a child never born - monodrama
Performed by: Kata Sarbó
Created and directed by: László Kriszt
–
The annex:
„When I think of you, it hurts, hurts too much and at the same time, I feel an empty void inside of me. Just when all possibilities became far too distant, suddenly, some light of hope emerged. You might come true, a tiny life out of nowhere. After such a long time, I felt hope again. It was as if a bullet had struck me. From this very moment, it could only mean, I am not alone anymore, it was the two of us already, you and me.”
–
Thoughths to the play:
For many women, having children, simply giving birth to a child, is an unfulfilled dream. The dramaturgy of the performance starts from this point and carries the real tension throughout, penetrating the viewer’s consciousness. From this context, it approaches the depths of doubts and struggles of a woman’s mind, bringing to the surface and breaking down the layers of female psychology and social relevance that, even with their endless fluctuations and contradictions reaffirms the beauty of life. Kata Sarbó is a wonderful actress who guides the viewer through the waves of the intense inner turmoil hidden by many women, but who ultimately reaches the shore safely. / László Kriszt – director/
–

„ To women who want to fulfill their femininity, who do not give up on their faith, and beleive in the potential, who do not fear doubts and ready to fight endlessly, to those who wonder why without growing tired and at the cost of suffering – this book is dedicated.” /Oriana Fallaci/
–

–
Main sponsors: Esti Hírlap. MaxLine Média. Gershwin Produkciós Iroda.
Partners: Luxemburg Group Production. Global Szinház. Heti Tévé. Fészek Művészklub.
–
Contact:
kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
www.kazanistvankamaraszinhaz.hu

„Zichy Művészeti Napok” 2025 szeptember 18-21

krisztl — Wed, 27 Aug 2025 01:49:23 +0000

Zsidó – keresztény kulturális programsorozat Helyszín: Nágocs, Zichy-kastély Park utca 2. Időpont: 2025. szeptember 18-21.
Fő támogató: Esti Hírlap Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com

Bemutatkozó:
Nágocs, Somogy vármegye egyik kistelepülése. Itt található az a 300 éves Zichy-kastély, ahol a kultúrák közötti kommunikáció különösen fontos a műemlék épület vagyonkezelői, Zichy László és Zichy Éva számára, így örömmel szervező partnerei a szeptemberi rendezvénynek. A „Zichy Művészeti Napok” az első ilyen jellegű művészeti kezdeményezés, amely – többek közt – megnyitná a zsidó-keresztény kulturális teret a régió minden korosztálya számára. A programról írásos és vizuális beszámolók, híradások, valamint riportbeszélgetések készülnek, amelyek megtekinthetőek lesznek az online felületeken.

Köszöntőt mondanak:
gróf Zichy László és Horváth István nágocsi község polgármestere
Witzmann Mihály országgyűlési képviselő.

csütörtök:
16.30 Köszöntő (helyi és/vagy régiók világi és egyházi képviselői)
16.45-17.30 Kiállítás megnyitó és tárlatvezetés
18.00 Herczeg Ferenc: „Violante és a bíró” – monodráma
19.00 Sárdi Mária: „Kislány a pokolban” – monodráma
20.00 Interaktív beszélgetés a nézőkkel
/változtatás joga fenntartva/

péntek:
15.00 „Keresztény morálteológia megjelenése a magyarországi holokauszt
monodrámákban I.” /művészettörténeti előadás/
17.30 Tadeusz Borowski: „Auschwitzi Napló” – monodráma
18.30 Sartre: „Zárt tárgyalás” – dráma
19.45 „Sábát – Szombat-köszöntő ima” Betekintés a zsidó liturgiába és szokásokba.
20.00 Interaktív beszélgetés a nézőkkel.
/változtatás joga fenntartva/

szombat:
15.00 “Ady istenes-versei”. /Dr. Hegedűs Lóránt püspök nyomán/.
17.00 Ady Endre: “Patrióta és istenes-versek” – irodalmi összeállítás.
18.00 Edward Albee: “Mese az állatkertről” – dráma
19.00 Interaktív beszélgetés a nézőkkel
/változtatás joga fenntartva/

vasárnap:
13.00 „Keresztény morálteológia megjelenése a magyarországi holokauszt
monodrámákban II.” /vallási és művészettörténeti előadás/.
14.00 „Elit magatartásminták a Zichy család történetéből” történeti előadás.
15:30-16.00 Gyerekeknek: „Hangszerek világa és szeretete” Interaktív Ifjúsági előadás.
16.30 Ávinu együttes 5786. zsidó újévköszöntő koncertje, autentikus zsidó dallamokkal.
18.00 Záró bankett – nézők és közreműködők találkozója.
19:00 Régiós polgármesterek találkozója. /zártkörű megbeszélés a 2026-os Zichy Kulturális Fesztiválról/
/változtatás joga fenntartva/

Állandó kiállítási programok: /péntektől vasárnapig 12.30-tól du: 15.00-ig./

– “A Zichy család, mint a történelem nyomjelzője”.
Helytörténeti, családtörténeti állandó kiállítás. Kurátor: Zichy László
Kiállítást megnyitja Zichy Pál a Zichy Örökségért Alapítvány elnöke

– „A zsidó és katolikus örökség kincsei: Megmentett emlékek és dokumentum – kegytárgy ritkaságok” Kurátor: Rosenfeld Dániel Imre Liturgiatörténet előadó, emelt szintű bibliaoktató.

Fellépők-közreműködők: Dombrádi Alina. Riz Laura. Zichy Éva. Nagy Péter János. Horváth László. Kovács Molnár József. Laki Menyhért. /változtatás joga fenntartva/.
Ávinu együttes – Közreműködnek: Asztalos Enikő. Dési Tamás. Kókai Balázs. Ifj. Horváth József. Rosenfeld Dániel Imre.
A vallási és művészettörténeti előadások előadói: Dr. Zichy Mihály ny. történész-kézirattáros. Kriszt László rendező, zsidó kultúratörténész és Rosenfeld Dániel Imre Liturgiatörténet előadó, emelt szintű bibliaoktató/.

Alkotók: Díszlet: Merenics Zsófia – Operatőr-vágó: Cziránku Péter.
Tördelés: Szloboda Andor: – Online menedzser: Bakonyi Tibor Fotó: Horniák Ágnes
Projekt menedzser: Rosenfeld Dániel Imre. – Média producer: Maximilian Kristóf.
Producer: Luxemburg Group Production – János Horváth /USA/
Művészeti vezető-rendező: Kriszt László.

–

–
-
-
-
-
-

–
-
-
-

–

Partnerek: Nágocsi Zichy Kastély Kft. Esti Hírlap. Kazán István Kamaraszínház. MAZSISZEM. Zichy Örökségért Alapítvány. Nágocs Község Önkormányzata. Nemzeti Színház. CafeArt Stúdió. Gershwin Produkciós Iroda. Luxemburg Group Production. Heti Tévé. Global Tévé. Fészek Művészklub. MaxLine Média.

Szakmai infó: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
További részletek: kazanistvankamaraszinhaz.hu estihirlap.hu

Filmszínész kurzus 2026

krisztl — Wed, 13 Aug 2025 03:22:47 +0000

Hat alkalmas, 2025 nyári filmszínész kurzust tartott a Luxemburg Group Production, Gershwin Produkciós Iroda, CafeArt Stúdió a Max Line Média, és a Global Tv támogatásával. Következő 2026 filmszínész kurzusokra jelentkezés: 14 évtől, fényképes, motivációs levélben! gershwinprodukcio@gmail.com

A filmsorozat színész képzés célja volt a kamera előtti színészi munka specifikus elemeinek és filmszínészi technikák elsajátítása, valamint a stábbal való együttműködés gyakorlása. A résztvevők a beszédtechnika, művészi beszédtől egészen a helyzet és szituációs gyakorlatokon keresztül a kamera előtti részvétel, beszéd, mozgás, improvizációig, egy átfogó betekintést kaptak a stábbal (rendező, operatőr, stb.) való közös munkáról. Kriszt László rendező, színész pedagógus és Cziránku Péter operatőr, széles skálán mutatták be a filmgyártás, filmalkotás gyakorlati filmszínészi aspektusait. A filmszínész kurzus egyben felkészítette a résztvevőket, más filmes castingokon való eredményes részvételre. A képzést megtekintette a Luxemburg Group Production tulajdonosa, János Horváth producer. /USA/ A filmszínész kurzus a Max Line Média, Global Tv, Gershwin Produkciós Iroda, Luxemburg Group Production és a CafeArt Stúdió közös koprodukciójában valósult meg, amelyet 2025 késő őszi időszakában újra meghirdetünk az Esti Hírlap kiemelt támogatásával.
Az elmúlt és a következő filmkurzus kapcsolódik a Max Line Média, az Global Tv új filmsorozatához, amely forgatása 2026 tavaszától indul.

Ha szeretnél bekerülni a sorozatba, és/vagy érdekel a filmsorozat színész /önköltséges/ képzés, akkor egy fotóval és motivációs levéllel tudsz jelentkezni! Alsó korhatár: 14 év. Budapesti képzésekre: E-mail: gershwinprodukcio@gmail.com

Időpont: Hétvégenként szombati napokon. /4X45 perc/
Helyszín: Budapest. Belváros.
További részletek: Hamarosan.
–
–

–

–

–

.
-
– Cziránku Péter operatőr
-
– Kriszt László rendező

–
Kapcsolat:
Budapesti képzésekre: E-mail: gershwinprodukcio@gmail.com

“Legszebbnek lenni, nem volt elég” monodráma

krisztl — Mon, 11 Aug 2025 15:40:36 +0000

Az első magyar /zsidó/ szépségkirálynő igaz története.

Kazán István Kamaraszínház bemutatja!
“Legszebbnek lenni, nem volt elég” Az első magyar /zsidó/ szépségkirálynő igaz története.

Simon Böske: Kondorosy Csilla
Díszlet-jelmez: Merenics Zsófia
Média producer: Maximilian Kristóf
Produkciós menedzser: Rosenfeld Dániel Imre
Kamera-vágás: Kárer László
dramaturg-rendező: Kriszt László
Producer: dr. Mészáros Jánosné
Co producer: Luxemburg Group Production – János Horváth. /USA/
Szaktanácsadó: Dr. Szarka Lajos
Időpont: HAMAROSAN
Helyszín: HAMAROSAN

–

–

Részlet a monodrámából:
„Kordokumentum, visszaemlékezés, vagy csak a fiatalság csodája, nem tudom. Fiatalnak lenni épp úgy nem volt könnyű a 20-as, 30-as években, mint manapság. Persze minden fiatal csak a maga történelmi valóságában élheti meg az emberi élet eme legszebb korszakát, amiben az élet, annak megélése, végtelen lehetőségeket, csodákat, sikereket, kudarcokat és szerelmeket hordoz. A 20-as évek végén Magyarország, majd Európa szépségkirálynőjének választottak, előttem hevert a fél világ. Hölgytársaim fele csodált, másik fele irigyelt, a férfiak pedig, nos hagyjuk is őket. De ahogy az imént említettem, minden korszaknak megvolt a maga árnyéka. Zsidó lánynak lenni, még ha Európa szépségkirálynője is, cseppet sem volt könnyű, főleg akkor amikor a fasizmus árnya beterítette egész Európát, s az én szeretett hazámat, Magyarországot. Akkoriban az újságok így írtak rólam! “Európa legszebb, tündöklő szépségkirálynője a magyar Simon Böske, kár, hogy zsidó.” Amikor hírül hozták, először nem kaptam levegőt, majd elsírtam magam az emberi gonoszság ilyetén megnyilvánulásán. Akkor még nem tudtam, hogy sokkal nagyobb borzalmak várnak rám, s hamar megtanultam, legszebbnek lenni, nem elég. Élettörténetem egyszerre különleges és egyszerre hétköznapi, amely zsidó nőtársaimhoz hasonlóan, tele volt szenvedéssel, de mind ebben talán nem is én vagyok a fontos, hanem az akkori emberek, nők és anyák, asszonyok és lányok, mindazok, akik megszerették volna élni fiatalságuk csodáját, s amit az akkori sötét történelmi korszak elvett tőlük. Ha megadatik számodra, ne a szépséged járjon elől, hanem az emberséged”! /Simon Böske/.
–

–
Partnerek:
Global Tv. Esti Hírlap. Luxemburg Group Production. Gershwin Produkciós Iroda. Kazán István Kamaraszínház. Globál Színház.
–
Kapcsolat: kazanistvankamaraszinhaz@gmail.com
–

További részletek:
www.estihirlap.hu
www.kazanistvankamaraszinhaz.hu